Vasfüggöny

A kétpólusú Európa. Vörössel a keleti blokk, kékkel a nyugati blokk, a nyugati blokk világosabb árnyalattal jelölt országai a katonailag semleges országok. A keleti blokk világosabb árnyalatú országai el nem kötelezett Jugoszlávia és a keleti blokkból elszigetelődött Albánia. A fekete sáv a vasfüggönyként értelmezendő határ kelet és nyugat között.

Légifelvétel a berlini falról (1989)

A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, ha bárki hozzáért vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön

A vasfüggöny Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája, egyben azoknak a politikai döntéseknek, rendelkezéseknek, valamint az ezeket megvalósító műszaki megoldásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek a második világháború során kiterjesztett szovjet érdekszférába került közép- és kelet-európai országokban, azok népességének nyugatra irányuló szabad mozgását ellenőrző, korlátozó és később megakadályozó, a népességet Nyugattól elszigetelő céllal jöttek létre, illetve fizikailag az adott országok nyugati határai mentén, az 1940-es évek második felétől fokozatosan kiépítve jelentek meg. A hidegháború végével, 1990 után a fizikai vasfüggöny is elbontásra került, de szellemileg sok tekintetben ezután is éreztette hatását.

Története

A kifejezés Winston Churchill 1946. március 5-i az amerikai egyesült államokbeli Fultonban elmondott beszédében hangzott el először:

A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai irányításnak is.

– Részlet Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédéből

Valójában már ezelőtt is utaltak néhányszor a „vasfüggöny” kifejezéssel az orosz befolyásszerzésre, de Churchill fultoni beszédével vált ez nemzetközileg ismertté. Churchill itt a színházakban tűzvédelmi megfontolásokból alkalmazott fémszerkezettel vont analógiát, amivel az előadások végén a színpadot és a nézőteret szinte hermetikusan elzárták egymástól.

A második világháború után a kommunista berendezkedésű országok viszonylag hamar elkezdték azokat a területeiket nyugati irányba határoló műszaki határzárakat kiépíteni, amelyekkel egyrészt védelmi funkciót is elláttak, de sokkal inkább az ország lakosságát akarták megakadályozni az ideológiailag ellenséges nyugati országokba történő elmenekülésben. Erre a vasfüggöny szerkezeti felépítése a legjobb bizonyíték, amely keleti irányban egy olyan műszaki határsávot alkotott, ami különböző fizikai akadályokkal, szögesdróttal, kerítéssel, aknazárral, a jól megfigyelhető, csupasz határsávval, és az azt övező őrtornyokkal is mind az esetleges keletről érkező határsértőket volt hivatott feltartóztatni. A határzáron tűzparanccsal rendelkező határőrök teljesítettek folyamatos őrszolgálatot, de később automata fegyverrendszer is kiépítésre került.

A vasfüggöny nagyrészt korábbi államhatárokon húzódott, egyik markáns kivétel Németország volt, ahol az 1949-től létrejött Kelet és Nyugat-Németország közti tartományi határokon húzódott, amik így Németország újraegyesítéséig államhatárrá váltak. A vasfüggöny része volt még a berlini fal is, ami viszont lokálisan külön, Berlinben helyezkedett el, lényegében körbevéve Nyugat-Berlint. Jugoszlávia speciális státusza miatt, mint el nem kötelezett ország csak félhivatalosan volt a vasfüggöny határországa.

Az egykori járőrút egy szakasza Németországban, az NSZK és az NDK hajdani határa mentén

A Szovjetunió felbomlása során a vasfüggönyt is a legtöbb helyen gyorsan megszüntették, elbontották, csak néhány helyen hagytak meg rövid szakaszokat a hidegháború emlékműveként. A legtöbb maradvány az újraegyesült Németország területén található a már említett tartományi határokon, itt több őrtorony, kerítésmaradvány is van, de van olyan múzeummá vált egykori határőrség is, ahol korabeli katonai és határvédelmi járműveket is kiállítottak (például Deutsch-Deutsches Museum Mödlareuth). A legnagyobb tárgyi emlék a megmaradt járőrút (Kolonnenweg), ami az egykori fal mentén szinte teljes hosszában fennmaradt; az utat legtöbb helyen jellegzetes lyukacsos betonelemekkel burkolták, hogy minden évszakban használható legyen. Manapság főleg erdészeti útként vagy túraútként használják.

A vasfüggöny magyar szakasza

Története

A 260 kilométer hosszúságú magyar–osztrák határon 1949-től – az illegális határátlépések megakadályozására – különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket és aknazárat hoztak létre. Ezzel egy időben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 kilométeres magyar–jugoszláv határt is.

Az első generációs vasfüggöny egy aknamező volt, amit két, faoszlopokra szegezett szögesdrót vett közre. Ez pontosan követte a határvonalat, hasonlóan a második generációs vasfüggönyhöz. Ez az aknazár közvetlenül a határvonalon húzódott. Az első, hevenyészett határzárral azonban sok volt a gond, a fatestű aknák vagy maguktól is felrobbantak, vagy épp akkor nem működtek, amikor kellett volna.

A technikai problémák és a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknazárat, amivel 1956 szeptemberére végeztek. Ez tette lehetővé, hogy az 1956-os forradalom leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába. 1957 márciusában a kormány határozatban rendelte el az újratelepítést.

A Vasfüggöny Múzeum Hegykő mellett

A második változat két – betonoszlopokra rögzített – szögesdrótkerítés volt, közötte egy öt méter széles, félméterenként bakelittestű aknákkal teleszórt aknamező, mellette felgereblyézett nyomsáv és járőrút. Ezt a rendszert azért kellett felszámolni, mert az eső többször is kimosta az aknákat a földből, ami Ausztriában több halálos balesetet, csonkolást is okozott. Az aknák felszedése során, 1966-tól 1970-ig legalább ketten meghaltak, sokan maradandó sérülést szenvedtek.

Az aknazár helyére a szovjet S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették. Ez a tényleges határ mögött 500-2000 méterrel húzódott. A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt – nem volt folyamatosan áram alatt, mert váltakozva az UD adta az impulzusokat a jobb és bal oldalra. Azt senki nem tudta, hogy viharban, villámlásnál a rendszer ki volt kapcsolva. Ilyenkor nyomsávos járőröket küldtek ki a terepre: ha bárki hozzáért – két drótnak kellett összeérni, vagyis zárlat keletkezett, ami riasztott – vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön és a határsávban is megszólalt a duda. Mind jobb és bal oldalon 1-1 duda volt felszerelve az oszlopsorra. A határzár szakaszonként jobb és bal oldalt 10-10 szektorra volt felosztva, ahonnan két határőrt küldtek ki. Az egyik a határvonaltól indult befelé kutyákkal, hogy a határsértő elé kerüljenek, a másik pedig a kerítéshez ment, hogy szemrevételezze a történteket. A rendszer jelzését az üldöző csoport vizsgálta ki: üldöző csoport parancsnok, gépkocsivezető, üldöző kutyás, golyószórós, biztosító. A határt az őrs állománya végig zárta, kedvező időjárás esetén tehergépkocsival, esős-sáros időben, vagy hóban gyalogosan, futva.

Lebontása

A „vasfüggöny” bontása 1989-ben

A „vasfüggöny” maradványa Sopron mellett

A rendszer az 1980-as évek végére elavult, az esetek kétharmadában vadállatok vagy eső miatt riasztotta a határőröket. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna, hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni. A határőrség ezért már 1987-ben javasolta a megszüntetését.

Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-i ülésén elfogadta az elektronikus jelzőrendszer megszüntetését. Március 3-án Németh Miklós miniszterelnök egy találkozón kérdezte meg Gorbacsovtól, hogy mit fog tenni, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt, de a szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés nem érdekelte, és hozzátette, hogy 1956 eseményei nem ismétlődnek meg.

A Határőrség Rajkánál kezdte el a kerítés bontását, mert ott az osztrákok és a közelben állomásozó szovjet hadseregcsoport is figyelemmel kísérhette. Május 2-án a helyszínen tartott sajtótájékoztatón több tucat nyugati újságírónak jelentették be, hogy Magyarország elkezdi lebontani a műszaki határzárat. A Kelénpatak (Klingenbach) és Sopron közötti szakaszt újra kellett építeni, mielőtt június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a televíziós csatornák kamerái előtt szimbolikusan átvágta. Erről már a New York Times is beszámolt.

Magyarország 1989. március 1-jén a Keleti blokk országai közül elsőként csatlakozott az 1951. évi genfi egyezményhez. (Az Európán kívüli területekről érkező menekülteket kizáró földrajzi korlátozás fenntartásával. A korlátozás feloldása 1997-ben történt a menedékjogi törvény megváltoztatásával egyidejűleg.)

A magyar változások hatására sok NDK-s állampolgár jött Magyarországra, mert remélte, hogy itt sikerül majd továbbjutnia Nyugat-Németországba. 1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a magyar-osztrák határt. Az ezt követő szeptember 10-ei teljes nyitást közel 60 ezer fő NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel.

Irodalom

• Andreas Schmidt-Schweizer: Die Öffnung der ungarischen Westgrenze für die DDR-Bürger im Sommer 1989. Vorgeschichte, Hintergründe und Schlußfolgerungen. In: Südosteuropa-Mitteilungen 37 (1997) 1, 33–53.
• Andreas Schmidt-Schweizer: Motive im Vorfeld der Demontage des „Eisernen Vorhangs“ 1987–1989. In: Haslinger, Peter (Hrsg.), Grenze im Kopf. Frankfurt a.M./ Berlin/ Bern 1999, S. 127–139.
• Schmidt-Schweizer Andreas: „Vasfüggöny“ – nyugati importból. Határőrség és devizagazdálkodás (dokumentumközlés). In: História, 28 (2006) H. 5, S. 23–25.

További információk

• Infografikákon vizualizáltuk a magyarországi vasfüggöny történetét 1949-től 1989-ig – Átlátszó.hu, 2019. június 28.
• Léka Gyula: A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny), 1948–1989 – Hadtudomány, IX. évfolyam/3–4. szám.
• Haász János - Volt világútlevelünk, de a szomszéd faluba nem mehettünk át (Index.hu, 2019.05.16.)
• Vasfüggöny Múzeum Felsőcsatáron
• Részletes műszaki és történeti áttekintés a magyar vasfüggönyről
• „A kegyetlen kerítés”: osztrák szemmel a magyar vasfüggönyről, sok fotóval (angol és német nyelven)
• A vasfüggöny elhallgatott bontása (videóval) – FigyelőNet, 2007. május 18. Archiválva 2008. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Érdekesség: Az első „vasfüggöny” – nagyfeszültségű elektromos kerítésrendszer az I. világháború idején a holland-belga határon, sok fotóval (angolul)
• Zsiga Tibor: A "vasfüggöny" és kora; Hanns-Seidel Alapítvány, Bp., 1999
• Borhi László: A vasfüggöny mögött. Magyarország nagyhatalmi erőtérben, 1945–1968; Ister, Bp., 2000 (Láthatár)
• Sebők János: Rock a vasfüggöny mögött. Hatalom és ifjúsági zene a Kádár-korszakban; GM, Bp., 2002 (Világkép & kultúra sorozat)
• Az első tégla a berlini falból. Magyarország szerepe a vasfüggöny lebontásában; Magyar Köztársaság Kormánya, Bp., 2008 + DVD
• Határnyitás, 1989; szerk. László Ágnes; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 2009
• 20 éves a határnyitás. A vasfüggöny léte és vége; szerk. Fixl Renáta; Hanns-Seidel-Stiftung, Budapest, 2009
• Sallai János: Egy idejét múlt korszak lenyomata. A vasfüggöny története; Hanns Seidel Alapítvány, Bp., 2012
• Molnár Csilla: A vasfüggöny két oldalán. Élettörténeti elbeszélések a magyar-osztrák határvidéken; NYME, Sopron, 2013
• Anne Applebaum: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése, 1944–1956; ford. Szabó Hedvig; Európa, Bp., 2014
• Visszaemlékezések a vasfüggöny lebontásáról, 1989–2014; szerk. Hautzinger Zoltán; Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozat, Győr–Bp., 2014
• Belügyminisztérium. Határőrség Országos Parancsnokság. Jelentés a nyugati határszakaszon kiépített elektromos jelzőrendszer műszaki-technikai állapotáról, alkalmazásának tapasztalatairól, in: Herder-Institut (Hrsg.): Dokumente und Materialien zur ostmitteleuropäischen Geschichte. Themenmodul "Umbruch in Ungarn 1985-1990", bearb. von Andreas Schmidt-Schweizer (Budapest). URL: https://www.herder-institut.de//digitale-angebote/dokumente-und-materialien/themenmodule/quelle/1518/details.html

Kapcsolódó szócikkek

• Berlini fal
• Hidegháború
• Kommunizmus