Görög polgárháború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Görög polgárháború
Dátum 1942–1949
Helyszín Görög Királyság
Eredmény A kommunisták leteszik a fegyvert, kiszorulnak Görögországból, az ország monarchiává alakul
Casus belli Az EAM át akarta venni a hatalmat, felrúgta a casertai szerződést
Harcoló felek
DSE badge.svg Görög Népi Felszabadító Hadsereg (ELASZ)
Flag of the SR Macedonia.svg Szláv Nemzeti Felszabadítási Front
State Flag of Greece (1863-1924 and 1935-1970).svg Hellén Hadsereg
Parancsnokok
DSE badge.svg Nikosz Zachariadisz
DSE badge.svg Markosz Vafiadisz
State Flag of Greece (1863-1924 and 1935-1970).svg Alexander Papagosz
State Flag of Greece (1863-1924 and 1935-1970).svg Thrasyvoulos Tsakalotos
Haderő
51 000 150 000
Veszteségek
38 839 halott és sebesült,
20 128 fogságba esett
16 753 halott,
40 398 sebesült,
1024 eltűnt,
856 dezertált

A görög függetlenségi és polgárháború 1942-től 1949-ig tartott, amelynek során a kommunista erők hadserege (ELASZ) megpróbálta fegyverrel elfoglalni egész Görögországot. Nagy-Britannia segítségére sietett a kormánynak, amelynek sikerült 1949-re legyőznie és felszámolnia a kommunista hadsereget.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1941. szeptember 27-én megalakult kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) a németek által megszállt Görögországban. 1942 nyarán indítottak harcot Közép-Görögországban és Észak-Peloponészoszon. Nagy-Macedónia szerb terve szellemében együttműködtek a macedón Szláv Nemzeti Felszabadítási Fronttal (SNOF).

A harcok kitörése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-epiruszi monarchista Görög Demokratikus Nemzeti Szövetséggel (EDESZ) 1943 októberétől fegyveres harcba bonyolódó ELASZ 1944-re felszámolta a közvetlen riválisait, s kivédte a szintén októberben induló német tisztogató hadműveletet. Az albán határtól Attikáig húzódó felszabadított körzetben („Hegyi Görögország”) M. Vafiadisz (Markosz tábornok) vezetésével 1944. március 10-én kormány, kétfordulós (április 25, 30.) közvetett választással parlament alakul.

A brit nyomásra kötött 1944. május 20-án kötött libanoni és a szeptember 26-án casertai szerződés szerint a kairói monarchisták és a kommunisták G. Papandreu vezetésével egynegyedében kommunista egységkormányt alakítottak, amire a Vafiadisz-kormány november 5-én feloszlott. A megegyezés szerint a seregeiket feloszlatva fegyvereseiket a kormány alá rendelték, az ELASZ Athént átengedte a brit csapatoknak, az államformáról népszavazást rendeztek. Az EAM letett Nagy-Macedónia tervéről. Az 1944. november 2-ára befejeződő német kiürítés közben a nagyrészt az ELASZ uralta Görögországban októberben brit csapatok szálltak partra.

Az EAM a végrehajtás problémái miatt a casertai egyezményt felmondva december 1-jén kilépett a kormányból. A december 3-i véres tüntetéssel Athénért meginduló harc során a brit csapatok 5-i beavatkozása nyomán az ELASZ vereséget szenvedett, s az 1945. február 12-i varkizai béke a GKP legalitása, parlamenti választás és az államformáról tartandó referendum fejében előírta lefegyverzését.

A GKP a varkizai béke problémái miatt 1946 februárjában a választás bojkottja és fegyveres harc mellett döntött. A március 31-i választáson 59,7%-os részvétel mellett a royalista Egyesült Nemzeti Tábor győzött 55,1%-kal, a szeptember 1-jei népszavazás a monarchia mellett tört lándzsát 68,4%-os eredménnyel. Az 1946. október 28-án alakult, 1947-re 25 000-es Görög Demokratikus Hadsereg (DSZE) albán, jugoszláv, bolgár támogatással, szovjet kiképzőtisztekkel (a szlovéniai Bledben Balkáni Vezérkar alakul) újra létrehozta „Hegyi Görögországot”, és 1947. december 24-én Vafiadisz vezette ellenkormány alakult. Egyetlen ország sem ismerte el az új kormányt, akárcsak a szerb tervet felmelegítve 1949. március 1-jén deklarált Nagy-Macedóniát.

Külföldi beavatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia 1947. február 21-én, Görögország március 3-án fordult segítségért az USA-hoz, amely Truman elnök március 12-i beszéde, a „Truman-doktrína” után átvette a katonai irányítást Közös Védelmi Tanács néven. A jugoszláv-szovjet konfliktussal bojkott alá került Jugoszlávia nyugati segítség fejében 1949. június 23-án lezárta határait. A kormányerők a grammoszi bázisok elleni júliusi offenzívával a partizánokat Albániába szorították, a DSZE október 16-án letette a fegyvert. A függetlenségi és polgárháború 150 000 áldozata mellett 65 000-en (több ezren Magyarországra) emigráltak Görögországból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög polgárháború témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]