El nem kötelezett országok

	El nem kötelezettek mozgalma
Alapítva	1961. szeptember 1., Belgrád
Székhely	New York, Egyesült Államok
Tagság	120 tag ; 17 megfigyelő állam
Főtitkár	İlham Əliyev
	Az El nem kötelezettek mozgalma weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz El nem kötelezettek mozgalma témájú médiaállományokat.

Az el nem kötelezett országok mozgalma eredetileg azokat az országokat tömörítette, amelyek nem csatlakoztak egyetlen nagy hatalmi-katonai (USA vagy Szovjetunió vezette) tömörüléshez sem. Ma már más alapokon működik. 2010-ben 118 állam volt tagja, valamint 18 ország megfigyelő státusszal bírt.^[1]^[2]

Az 1979. évi havannai nyilatkozat kijelentette, hogy a szervezet célja a „nemzeti függetlenség, szuverenitás, területi integritás és biztonság biztosítása az el nem kötelezett országok számára, valamint az imperializmus, gyarmatosítás, neokolonializmus, apartheid, rasszizmus és cionizmus, a külső agresszió, okkupáció, domináció és hegemonizmus, és a tömbpolitika elleni harc”.^[3] A mozgalom elsősorban a függetlenségi harcokra fókuszál, továbbá a szegénység megszüntetése, a gazdasági fejlődés, valamint a gyarmatosítás, imperializmus és neokolonializmus elleni harc a fő céljai. A világ lakosságának 55%-át képviseli, a világ államainak többségét, valamint az ENSZ tagságának ⅔-át. A tagállamok viszont főleg a világ legszegényebb országai, és így kevés politikai hatalommal rendelkezik.

Története[szerkesztés]

A szervezetet 1961-ben alapították meg Belgrádban, az akkori Jugoszláviában. Négy politikai vezető elképzelésein alapult: Indonézia első elnöke, Sukarno, India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru, Egyiptom második elnöke, Gamal Abden-Nasszer, valamint Jugoszlávia első elnöke, Josip Broz Tito megbeszélései szerint jött létre. Mind a négy vezető ismert szószólója volt a „közép-útnak”, amellyel a két tömbhöz képest elmaradott, vagy kifejezetten fejletlen országokat ki akarták vonni a nyugati és a keleti tömbök között folyó hidegháborúból.

A főbb tagjai India, Egyiptom, Dél-Afrika, valamint régebben Jugoszlávia és Kína voltak. Brazília soha nem volt a szervezet tagja, de sok közös célja volt, és gyakran küldött megfigyelőket a konferenciákra. Habár eredetileg a NATO-hoz és a Varsói Szerződéshez hasonló szoros szövetséget akartak létrehozni, a tagországok között mindig is kevés egyetértés volt, és a tagok gyakran vagy az egyik, vagy a másik nagy tömbbel léptek szövetségre. Például Kuba a Szovjetunió szövetségese volt a hidegháború alatt, India pedig Kína ellen szövetkezett a szovjetekkel. A mozgalom a legnagyobb krízisét 1979-ben érte el, amikor Szovjetunió megtámadta Afganisztánt. Amíg sok tagállam támogatta az inváziót, sokan (főleg a muzulmán országok) ellenezték.

Ennek ellenére a szervezet sokat tett a baráti viszonyok kifejlesztésére a tagországok között. Az országok munkabrigádokat, szakértőket vagy anyagi segítséget küldtek egymásnak. A tagállamok állampolgárai gyakran könnyen utazhattak a többi tagországba, vízum és más bizonylatok nélkül.

Az el nem kötelezettek mozgalmának létrejöttét a hidegháború és a tömbrendszer váltotta ki, ezért annak befejezése után a mozgalomnak újra kellett indokolnia létezését.^[4] A délszláv háborúk következtében Jugoszlávia tagságát megszüntették.^[5] Az egykori ország területén létrejött új államok nem mutatnak érdeklődést a mozgalom iránt, inkább a NATO felé igyekeznek haladni, bár négy korábbi tagállam (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia) megfigyelő státuszú tagokká váltak. 2004-ben Málta és Ciprus kilépett a szervezetből, amikor beléptek az Európai Unióba, így Fehéroroszország maradt az egyetlen európai tagállam. A korábbi tagországok közül Argentína 1991-ben kilépett, de megfigyelő státuszú állam maradt.^[6]^[7]

A szervezetbe legutoljára Azerbajdzsán és a Fidzsi-szigetek lépett be, mindketten 2011-ben.

Ezidáig kettő olyan tagállam van, melyek pályáztak a teljes jogú tagságra, de azt a szervezet tagállamai visszautasították. Bosznia-Hercegovina 1995-ben, míg Costa Rica 1998-ban szeretett volna teljes jogú tagállammá válni.^[8]

Konferenciák[szerkesztés]

1. konferencia – Belgrád, 1961. szeptember 1. – 1961. szeptember 6.
2. konferencia – Kairó, 1964. október 5. – 1964. október 10.
3. konferencia – Lusaka, 1970. szeptember 8. – 1970. szeptember 10.
4. konferencia – Algír, 1973. szeptember 5. – 1973. szeptember 9.
5. konferencia – Colombo, 1976. augusztus 16. – 1976. augusztus 19.
6. konferencia – Havanna, 1979. szeptember 3. – 1979. szeptember 9.
7. konferencia – Delhi, 1983. március 7. – 1983. március 12.
8. konferencia – Harare, 1986. szeptember 1. – 1986. szeptember 6.
9. konferencia – Belgrád, 1989. szeptember 4. – 1989. szeptember 7.
10. konferencia – Jakarta, 1992. szeptember 1. – 1992. szeptember 7.
11. konferencia – Cartagena de Indias, 1995. október 18. – 1995. október 20.
12. konferencia – Durban, 1998. szeptember 2. – 1998. szeptember 3.
13. konferencia – Kuala Lumpur, 2003. február 20. – 2003. február 25.
14. konferencia – Durban, 2004. augusztus 17. – 2004. augusztus 19.
14. konferencia – Havanna, 2006. szeptember 14. – 2006. szeptember 15.
15. konferencia – Sarm es-Sejk, 2009. július 11. – 2009. július 16.
16. konferencia – Teherán, 2012. augusztus 26. – 2012. augusztus 31.

Tagországok[szerkesztés]

Teljes jogú tagországok[szerkesztés]

Korábbi tagországok[szerkesztés]

Megfigyelő államok és szervezetek[szerkesztés]

Államok[szerkesztés]

A következő államok megfigyelő státuszban vesznek részt a szervezet munkájában.^[2]

Nemzetközi szervezetek[szerkesztés]

, Egyesült Nemzetek Szervezete
, Afrikai Unió
Nemzetközösség,
, Arab Liga
, Iszlám Konferencia Szervezete
Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadító Front (FLNKS), mely Új-Kaledónia függetlenségért küzd
Hostisiai Nemzeti Felszabadítási Mozgalom, mely Puerto Rico szuverén állammá válásáért harcol
Csúcstalálkozó a Világ Békéjéért
Afro-ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete [AAPSO]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Archivált másolat. [2010. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
↑ ^a ^b XV Summit of the Non-Aligned Movement, Sharm El Sheikh, 11–16 July 2009: Members, Observers and Guests Archiválva 2010. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Fidel Castro beszéde. [2011. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 3.)
↑ Suvedi, Suryaprasada. Land and Maritime Zones of Peace in International Law. Oxford University Press, 169–170. o. (1996). ISBN 0198260962
↑ Archivált másolat. [2010. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 30.)
↑ Los No Alineados ("The Non-Aligned"), for Lucio Garcia del Solar, 10 October 2006 (spanyol nyelven).
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Final Document of the 7th Summit of the Non-Aligned Movement -(New Delhi Declaration). [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 18.)
↑ Najam, Adil. Chapter 9: The Collective South in Multinational Environmental Politics, Policymaking and prosperity: a multinational anthology. Lanham, MD: Lexington Books, 233. o. (2003). ISBN 0-7391-0460-8. Hozzáférés ideje: 2009. november 10. „Turkmenistan, Belarus and Dominican Republic are the most recent entrants. The application of Bosnia-Herzegovina and Costa Rica were rejected in 1995 and 1998.”
↑ La Nación - Opinión - Pág. 19: Los No Alineados ("The Non-Aligned"), for Lucio Garcia del Solar, 10/10/2006

[1] Archivált másolat. [2010. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)

[members-2] XV Summit of the Non-Aligned Movement, Sharm El Sheikh, 11–16 July 2009: Members, Observers and Guests Archiválva 2010. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben

[3] Fidel Castro beszéde. [2011. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 3.)

[suvedi-4] Suvedi, Suryaprasada. Land and Maritime Zones of Peace in International Law. Oxford University Press, 169–170. o. (1996). ISBN 0198260962

[5] Archivált másolat. [2010. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 30.)

[6] Los No Alineados ("The Non-Aligned"), for Lucio Garcia del Solar, 10 October 2006 (spanyol nyelven).

[NewDelhi-7] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Final Document of the 7th Summit of the Non-Aligned Movement -(New Delhi Declaration). [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 18.)

[Najam-8] Najam, Adil. Chapter 9: The Collective South in Multinational Environmental Politics, Policymaking and prosperity: a multinational anthology. Lanham, MD: Lexington Books, 233. o. (2003). ISBN 0-7391-0460-8. Hozzáférés ideje: 2009. november 10. „Turkmenistan, Belarus and Dominican Republic are the most recent entrants. The application of Bosnia-Herzegovina and Costa Rica were rejected in 1995 and 1998.”

[9] La Nación - Opinión - Pág. 19: Los No Alineados ("The Non-Aligned"), for Lucio Garcia del Solar, 10/10/2006

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

El nem kötelezettek mozgalma



Alapítva	1961. szeptember 1., Belgrád
Székhely	New York, Egyesült Államok
Tagság	120 tag 17 megfigyelő állam
Főtitkár	İlham Əliyev

Az El nem kötelezettek mozgalma weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz El nem kötelezettek mozgalma témájú médiaállományokat.

El nem kötelezett országok

Tartalomjegyzék

Története[szerkesztés]

Konferenciák[szerkesztés]