Prágai tavasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A prágai tavasz egy csehszlovákiai kísérlet volt a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, egy „emberarcú szocializmus kialakítására” 1968 januárjától augusztusig.

Tüntetés Helsinkiben a csehszlovákiai invázió ellen

Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubček került a Kommunista Párt főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a rendszer átalakításához, hogy sikerüljön úrrá lennie az elégedetlenségen és a tüntetéseken, amelyeket két évtized rossz gazdasági irányítása és a kormányzat elnyomása okoztak. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezett minden politikai elítéltet. A sajtó cenzúráját is beszüntette márciusban, az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Dubček bizonyos szempontból nagyon sikeres volt, mert bár az országban nagy volt az elégedetlenség, a Kommunista Párt hegemóniáját továbbra sem kérdőjelezték meg tömegesen. Kérdéses, hogy hosszú távon is így maradt volna ez. Bár Dubček törekedett arra, hogy Moszkvával továbbra is jó kapcsolatot tartson fent, nem tudta felmérni, hogy reformjai milyen nagy kihívást jelentenek a szomszédos országok politikai rendszereinek. A keletnémet és a lengyel kommunista pártnak is megvoltak a maguk legitimációs problémái, és ezeknek a vezetői nagyon is tisztában voltak azzal, hogy az esetleges reformok, amikre a cseh példa ösztönzött, könnyen hatalmuk végét jelenthetik. Mindez akár a Varsói Szerződés összeomlásához is vezethetett volna, és a helyzet Brezsnyev számára is nagyon veszélyesnek tűnt. Ezért augusztus 21-én szovjet csapatok léptek be Csehszlovákiába, kísérték őket lengyel, magyar és bolgár csapatok is. A csehszlovák hadsereg nem állt ellen nekik. Ezzel véget ért a prágai tavasz, az új főtitkár Gustáv Husák lett, aki ismét keményvonalas politikát képviselt.

A prágai tavasz és Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prágai tavasz elfojtása nagy hatással volt a magyar bel- és gazdaságpolitikára. A magyar részvétel minden szempontból előnytelen volt Magyarország, illetve a magyar pártvezetés számára, romlott Magyarország nemzetközi megítélése. A korrekt nemzetiségpolitika hívének bizonyuló Dubček eltávolítása után a magyarellenes Husákot helyezték Csehszlovákia élére.[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pölöskei–Gergely–Izsák 356–357. o.