Cao Kun
| Cao Kun | |
| A Kínai Köztársaság 6. elnöke | |
| Hivatali idő 1923. október 10. – 1924. október 30. | |
| Előd | Li Jüan-hung () |
| Utód | Tuan Csi-zsuj () |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első kínai–japán háború |
| Született | 1862. december 12. Tiencsin, |
| Elhunyt | 1938. május 15. (75 évesen) Tiencsin, |
| Párt | Cseli-klikk () |
| Foglalkozás |
|
| Vallás | katolikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Kun témájú médiaállományokat. | |
Cao Kun (tradicionális kínai:曹錕; egyszerűsített kínai írás:曹锟; pinjin:Cáo Kūn, 1862. december 12. – 1938. május 15.) a Cseli-klikk () hadura és katonatiszt volt, valamint a Pekingi Katolikus Egyetem egyik vezetője.
Előélete
[szerkesztés]1862. december 12-én született Tiencsinben () egy szegény család gyermekeként. Rablóvezérként tevékenykedett, majd belépett a császári hadseregbe, és katonai iskolába küldték.[1] Részt vett az első kínai–japán háborúban. A háború után csatlakozott Jüan Si-kajhoz () az Új Hadsereg kiképzésében. Jüan () kedvelte őt, ezért gyorsan lépett előre a katonai ranglétrán, és 1902-ben tábornokká léptették elő.[1]
A létrehozott Új Hadsereg egyik tábornoka lett, és Feng Kuo-csang () halála után átvette a Cseli-klikk () vezetését. Az 1918-as választások alkalmával Tuan Csi-zsuj () neki ígérte az alelnöki pozíciót, azonban az betöltetlen maradt, miután a Nemzetgyűlés többsége szétszéledt, megfosztva ezzel a szervezetet határozatképességétől. Cao úgy érezte, hogy Tuan () becsapta, ezért miután 1919. május 4-én kezdetét vette a később május negyedike mozgalom néven elhíresült mozgalom, Cao megsemmisítette az Anhuj-klikk () hadseregét, és Tuan () menekülni volt kénytelen.[2]
Ő volt az, aki katonai hatalmával kikényszerítette Hszü Si-csang () Csing-lojalista és Li Jüan-hung () lemondását az elnöki pozícióról. Ezek után ő maga lett a Kínai Köztársaság elnöke 1923. október 10. és 1924. október 30. között.[3]
„Vesztegető Elnök”
[szerkesztés]Cao hírhedt módon került az elnöki székbe: nyíltan megvesztegette a Nemzetgyűlés tagjait,[3] fejenként 5000 ezüst dollárt adva nekik. Ez az esemény jelentősen csorbította a pekingi kormányzat és nemzetgyűlés tekintélyét. Utóbbinak még arra sem volt elég tagja, hogy az alkotmány alapján választásokat írjon ki. Minden rivális frakció ellene fordult, a Cseli-klikket () pedig állandó belviszályok sújtották. Kapcsolata fő protezsáltjával, Vu Pej-fuval () megromlott, és pletykák kaptak szárnya a hadúri klikk széthullásával kapcsolatban. Ez azonban nem következett be, főleg a Fengtian-klikk elleni második háborúnak köszönhetően.
Első elnöki intézkedése az 1923-as alkotmány életbe léptetése volt. A korábbi alkotmány újra törvényi szintre emelése volt ez, habár paragrafusait teljesen figyelmen kívül hagyták elnöklésének ideje alatt. 1924. október 23-án, a Csang Co-lin () elleni háború idején saját tábornoka, Feng Jü-hsziang () árulta el. Csapataival a pekingi puccs során palotaforradalmat hajtott végre, és előbb börtönbe záratta Caót, majd lemondásra kényszerítette őt.[3][4] Testvére, Cao Rui, öngyilkosságot követett el, miközben házi őrizet alatt volt. Két évvel később, 1925-ben szabadon engedték, egy Vu Pej-funak () szóló jóindulatú gesztusként. Ezután Cao hazatért Tiencsinbe (), és itt élt a politikától visszavonulva, egészen 1938. májust 15-én bekövetkező haláláig.
Jegyzetek
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
- Polonyi Péter: Kína története, 1994, Maecenas kiadó, Bp, ISBN 9638469331
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cao Kun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- „An Inauguration”, Time, 1923. október 22.. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)