Anastasio Somoza Debayle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anastasio Somoza Debayle
Anastasio Somoza DeBayle.jpg
Született
1925. december 5.
León
Elhunyt
1980. szeptember 17. (54 évesen)
Asunción
Állampolgársága nicaraguai
Házastársa Hope Portocarrero
Gyermekei Anastasio Somoza Portocarrero
Szülei Anastasio Somoza
Foglalkozása politikus
Tisztség Nicaragua elnökeinek listája
Iskolái West Point
Kitüntetései Katolikus Izabella-rend
Halál oka gyilkosság
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anastasio Somoza Debayle témájú médiaállományokat.
Somoza (középen), Richard Nixon és Alexander Haig (1971)

Anastasio ("Tachito") Somoza Debayle (León, 1925. december 5. - Asunción, 1980. szeptember 17.) Nicaragua 73. elnöke volt 1967. május 1. és 1972. május 1. között, illetve a 76. elnök 1974. december 1. és 1979. július 17. közt, az elnöki dinasztiát kiépítő nagyhatalmú Somoza-család tagja.

A Nemzeti Gárda fejeként gyakorlatilag az 1967 és 1979 közti időszak egészében ő irányította az országot. Ő volt az 1936 óta kormányzó család adta utolsó nicaraguai elnök. A szocialista Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front vezette felkelés elől menekülnie kellett az országból és a száműzetésben meggyilkolták.

Neve[szerkesztés]

A spanyolajkú országokban szokásos névadásnak megfelelően apja és anyja első családi nevét is felvette: apja neve volt Somoza, anyjáé a francia eredetű Debayle.

Élete[szerkesztés]

Az elnökségig[szerkesztés]

Apja, Anastasio Somoza García (becenevén Tacho) 1937-ben lett Nicaragua elnöke, Anastasio a második fia volt. Az ifjabb Anastasio, aki a Tachito becenevet kapta, a loridai előkészítő iskolába járt, később a long islandi La Salle Katonai Akadémiára, és végül az Egyesült Államok Katonai Akadémiáján végzett 1946. június 6-án.

Apja már a következő évben kinevezte a Nemzeti Gárda parancsnokának, miután előzőleg már számos fontos posztot juttatott családtagoknak és közeli személyes barátoknak. A Gárda parancsnokaként az ifjabb Anastasio gyakorlatilag Nicaragua második leghatalmasabb embere lett.

Mégsem ő volt a közvetlen örökös. Amikor apját 1956. szeptember 21-én meggyilkolták, az idősebb fiútestvér, Luis Somoza Debayle lett az elnök. Anastasio rajta tartotta a kezét a kormányon és amikor 1963 és 1967 közt nem a bátyja volt az elnök, akkor is ügyelt rá, hogy csak lojális emberek kaphassák az elnöki posztot. Végül 1967. május 1-jén került rá a sor: röviddel bátyja halála előtt elnökké választották. Ez nagy különbséget jelentett Nicaragua számára, mivel Luis gyengédebb eszközökkel kormányzott apjánál, öccse azonban nem tűrt semmiféle ellenzéket.

Magánélete[szerkesztés]

1950. december 10-én első unokahúgát, Hope Portocarrerót vette feleségül a managuai katedrálisban. Jose Antonio Lezcano érsek adta őket össze, a ceremónián mintegy négyezren vettek részt, a fogadást Anastasio Somoza García elnök adta a modern és fényűzően berendezett Palacio de Comunicacionesben.

Öt gyermekük született:

  • Anastasio Somoza Portocarrero (akinek a felesége Marissa Celasco).
  • Julio Somoza Portocarrero.
  • Carolina Somoza Portocarrero, akinek első férje Víctor Urcuyo Vidaurre volt, a második James Minskoff Sterling.
  • Carla Somoza Portocarrero.
  • Roberto Somoza Portocarrero.

Irodalom[szerkesztés]

  • Rees, John (ed.). Ally Betrayed... Nicaragua
  • Pezzullo, Lawrence. At the Fall of Somoza
  • Alegria, Claribel, and Flakoll, Darwin J. Death of Somoza
  • Crawley, Eduardo. Dictators Never Die: Nicaragua and the Somoza Dynasty
  • Somoza, Anastasio (as told to Jack Cox). Nicaragua Traicionada ("Nicaragua Betrayed")
  • Lake, Anthony. Somoza Falling: A Case Study of Washington at Work. Publisher: University of Massachusetts Press November 1989.
  • Towell, Larry. Somoza's Last Stand: Testimonies from Nicaragua
  • Berman, Karl. Under the Big Stick: Nicaragua and the United States Since 1848. Boston: South End Press, 1986.
  • Persons, David E. A History Of The Nicaraguan Contras. Stephen F. Austin University, Nacogdoches, TX Reserve

Collections, 1987.

Fordítás[szerkesztés]