Robert E. Lee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Robert Edward Lee
Robert Edward Lee
Robert Edward Lee
Születési név Robert Edward Lee
Született 1807. január 19.
Stratford Hall, Virginia, Egyesült Államok
Meghalt 1870. október 12. (63 évesen)
Lexington, Virginia, Egyesült Államok
Sírhely Lee Chapel
Állampolgársága
Nemzetisége Flag of the United States.svg amerikai
Szolgálati ideje 18291865
Rendfokozata Vezérezredes
Csatái Mexikói–amerikai háború
Amerikai polgárháború
Halál oka tüdőgyulladás
Gyermekei
  • William Henry Fitzhugh Lee
  • Robert E. Lee, Jr.
  • George Washington Custis Lee
  • Mary Custis Lee
  • Anne Carter Lee
  • Eleanor Agnes Lee
  • Mildred Childe Lee
Szülei Anne Hill Carter Lee
Henry Lee III
Iskolái West Point
Civilben Egyetemi rektor

Robert Edward Lee aláírása
Robert Edward Lee aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Edward Lee témájú médiaállományokat.

Robert Edward Lee (Stratford Hall, Virginia, 1807. január 19.Lexington, Virginia, 1870. október 12.) amerikai katonatiszt, hadmérnök, egyetemi rektor, az amerikai polgárháborúban a Konföderáció seregében tábornok, majd főparancsnok.

Élete[szerkesztés]

Robert E. Lee őrnagyként 1847 körül

Lee a Virginia állambeli Westmoreland megyében található Stratfordban született gazdag ültetvényes család gyermekeként. Ősei 1639-ben vándoroltak az Újvilágba az angliai Shropshire-ból, amely Wales határán fekszik. Apja, Richard Lee a függetlenségi háború veterán lovastisztje volt, George Washington jóbarátja és három alkalommal Virginia kormányzója. Híres volt lovassági támadásairól, amelyeket a britek ellen intézett. Az anya, Ann Carter régi ültetvényes családból származott. Richard Lee többször ült börtönben rendezetlen adósságok miatt, 1813-ban elmenekült az Egyesült Államokból. Az anya szorgalommal nevelte gyerekeit takarékosságra, hitre. Fia az episzkopális egyház híve lett.

Lee 1825-ben beiratkozott a a New York állambeli West Point erődben működő Egyesült Államok Katonai Akadémiájára. A negyvenhat fős osztályban másodikként diplomázott 1829-ben. Híressé vált osztálytársa volt Joseph E. Johnston, aki később szintén belépett Konföderáció seregébe. Leet diplomaosztás után alhadnaggyá nevezték ki az amerikai hadsereg műszaki hadtestébe. Szolgálatát Georgia államban, a Pulaski-erőd építésénél kezdte, majd 1831-ben a virginiai Monroe-erődbe került. 1837-ben főhadnaggyá léptették elő, majd Missouri államban szolgált, ahol részt vett a St. Louis-i folyami kikötő építésében, a Mississippi és a Missouri folyók szabályozásában. Századossá léptették elő.

1846 nyarán azt parancsolták neki, hogy keljen útra Mexikóba, mivel háború tört ki az USA és déli szomszédja között Texas hovatartozásáért. Feladatul hadiutak építését kapta. Lelke mélyén, bár mindig feddhetetlen jellemű volt, úgy West Pointban, mint a seregben, nem értett egyet ezzel a háborúval. Úgy gondolta, a két ország békésen is elintézhette volna vitáit. Különösen akkor rendült meg, mikor 1847. március 24-én végignézte Veracruz ágyúzását, ahonnan nem vonták ki a civileket. "A szívem meghasadt a lakókért. A katonákkal nem sokat törődtem, de szörnyű volt az asszonyokra és a gyerekekre gondolni"- írta. 1847 áprilisában a Cerro Gordói csata után őrnaggyá léptették elő, utána Contrerasnál, Churubuscónál és Chapultepecnél harcolt. 1852-től a West Point katonai akadémia igazgatója volt.

Lee az amerikai polgárháborúban[szerkesztés]

Az amerikai polgárháború kitörése után a Déli Konföderáció hadseregének főparancsnokaként kezdetben sikereket, látványos katonai győzelmeket ért el (Első Bull Run, a Hét napos csata, a második Bull Run, Chancellorsville). A polgárháború kitörésekor Leenek nem akadt méltó ellenfele az északi tábornokok közt, amíg meg nem jelent a hadszíntéren William Tecumseh Sherman és Ulysses S. Grant. Leenek kiváló hadvezéri adottságai voltak, gyorsan és helyesen tudott dönteni, ki tudta használni ellenfele hibáit, s hatékonyan tudta alkalmazni a rendelkezésre álló erőket. Lee kiválóan értett a harcászathoz, hadászati stratégiai elképzelései már szűkösebbek voltak, de egy kiváló stratégiai elképzeléssel előállt 1863-ban, mivel érzékelte, hogy az Amerikai Konföderációs Államok mind a hadra fogható katonákkal, mind anyagiakkal szerényebb mértékben rendelkeznek, ezért a fő hadszínteret Északra akarta áttenni, hogy katonáinak ellátását részben Északon biztosítsa, s Délen javuljon a közhangulat. Ez a stratégiai terv nem került megvalósításra. (Észak területeinek védelmére nagy gondot fordított Abraham Lincoln elnök, aki egyben az északi hadügy főparancsnoka volt.) Lee hibája az volt, hogy beosztott tábornoktársainál nem követelte meg saját helyes meglátásainak és parancsainak szigorú betartását. A Gettysburg-i csatánál nem parancsolta meg közvetlenül James Longstreetnek a parancsok mindenáron való végrehajtását. Kiváló hadvezéri képességei ellenére sem tudta megakadályozni a lényegesen erősebb ipari-gazdasági háttérrel, nagyobb tartalékokkal (élőerő, hadianyag, pénz) rendelkező északiak győzelmét a polgárháborúban. Sem katonáinak, sem a déli lakosságnak nem akart további szenvedést okozni, s 1865 április 9-én Appomattox Court House faluban Ulysses S. Grant északi altábornagy és vezénylő tábornok előtt letette a fegyvert. A fegyverletételi egyezmény magában foglalta, hogy az Észak-Virginiai hadsereg minden egyes tagja és tisztje mentes marad mindenféle bántalmazástól, vagy felelősségre vonástól, ameddig tartózkodnak az alkotmány és a törvények megszegésétől. Az egyezményt a két fél vezető tábornokai írtak alá.[1]

Ennek ellenére egyes bosszúért lihegő, hajthatatlan északiak elvitatták Grant és tábornokai jogát a kegyelem gyakorlására, melyet egyedül az elnök birtokolt. Andrew Johnson ezért kegyelmi kérvények benyújtását követelte a Konföderáció vezető beosztású tisztviselőitől és katonai vezetőitől.[1] Lee tehát kegyelemért folyamodott, de külön benyújtott kérvényének két példányát soha nem iktatták egybe, így adminisztratív okokból egyik sem számított érvényesnek. Leenek végül Jimmy Carter elnök adott kegyelmet az 1970-es években.[2] Állampolgári jogait Gerald Ford elnök állította vissza 1975-ben.[1] Az USA történetének egyik legnagyobb hadvezére volt. 1870-ben, 63 évesen érte a halál.

Sokak körében a mai napig nagy tisztelet övezi,[3] ugyanakkor megítélése meglehetősen ellentmondásos.

Magánélete[szerkesztés]

1831-ben házasodott meg, Mary Anna Randolph Custist vette el. Hét gyermekük született: George Washington Custis, William H. Fitzhugh, Robert Edward, Mary, Annie, Agnes és Mildred.

Emlékezete[szerkesztés]

Születésének évfordulója, január 19. törvényben rögzített emléknap az USA déli államaiban (Alabama, Arkansas, Florida, Georgia, Mississippi, Tennessee, Texas, Virginia).

2017-ben az ő Charlottesville-i szobra kapcsán robbant ki az alt-right-tal összefogó fajgyűlölő csoportok és baloldali radikálisok közötti összecsapásokkal kísért, halálos áldozatokat is követelő demonstráció. A demonstráció során a 20 éves James Alex Fields Jr. autójával szándékosan a baloldali ellentüntetők közé hajtott, aminek következtében számos ember megsérült, a 32 éves Heather Heyer pedig meghalt.[4]

2020-ban, a George Floyd halálát kialakult rasszizmus-ellenes demonstrációk és a felerősödött rasszizmus-ellenes társadalmi diskurzus nyomán Virginia állam kormányzója elrendelte richmondi szobrának eltávolítását.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Guelzo
  2. Gallagher
  3. Ennek kapcsán szomorúan jegyzi meg Földi Pál, hogy ugyanezért, ugyanilyen helyzetben a magyar Görgei Artúr tábornokot a populista demagógia árulónak bélyegezte a világosi fegyverletétel miatt. Lásd Földi Pál: Észak Dél ellen. Forrásokban i. m. 178. p.
  4. Megvédtek egy szobrot, megöltek egy nőt. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
  5. Virginia eltávolítja központjából a rabszolgatartás szimbólumát. (Hozzáférés: 2020. június 11.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert E. Lee című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]