Stonewall Jackson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson
"Stonewall" Jackson 1863. április 26-án, hét nappal a Chancellorsville-i csatában való megsebesülése előtt
"Stonewall" Jackson 1863. április 26-án, hét nappal a Chancellorsville-i csatában való megsebesülése előtt
Beceneve Stonewall(Kőfal), Old Jack (Öreg Jack), Old Blue Light (Öreg Kékfény), Tom Fool (Bolond Tom)
Született 1824. január 21.
Clarksburg, Virginia, Egyesült Államok
Meghalt 1863. május 10. (39 évesen)
Guinea Station, Virginia, Egyesült Államok.
Sírhely Stonewall Jackson Memorial Cemetery
Nemzetisége Flag of the United States.svg amerikai
Fegyvernem Lovasság
Szolgálati ideje 18461851 mint az USA tisztje
18611863 a Déliek oldalán
Rendfokozata Confederate States of America General.png Altábornagy
Csatái

Mexikói–amerikai háború
Amerikai polgárháború

Iskolái West Point

Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson aláírása
Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson témájú médiaállományokat.

Thomas Jonathan „Stonewall” Jackson magyarul „Kőfal” Jackson (Clarksburg, Virginia 1824. január 21. – Guinea Station, Virginia, 1863. május 10.) hivatásos amerikai katonatiszt, az amerikai polgárháborúban a déliek Robert E. Lee után legismertebb parancsnoka volt.[1] Jackson 1863-ig a keleti hadszíntér majdnem minden összecsapásában részt vett és sok győzelemben jelentős szerepet játszott.

Jackson Virginiában született, azon a részen, mely később Nyugat-Virginia néven önálló állammá vált. Szegény sorban születve kiemelkedését az tette lehetővé, hogy felvételt nyert a West Point Katonai Akadémiára. Tanulmányait óriási szorgalommal végezte és fokozatosan színvonalasabb alapoktatást kapott társainak élvonalába emelkedett. Kitűntetéssel szolgált a mexikói–amerikai háborúban és a chapultepeci ütközetben előléptették az önkéntes hadsereg őrnagyává és a hivatásos hadsereg főhadnagyává. 1851-től 1863-ig a Virginia Military Institute akadémiáján tanított, de tanári képességei gyengék voltak, és diákjai kigúnyolták és bolondnak nézték. Kétszer házasodott; első felesége szülés közben meghalt. Unokatestvérével való szerelme szigorú vallási tiltás miatt nem szökkenhetett virágába. Második felesége, Mary Anna Morrison hosszú özvegységben élte túl férjét. Virginia 1861-es elszakadásakor Jackson belépett a konföderációs hadseregbe. Az első Bull Run-i csatában dandárját kimagaslóan irányította és jó helyzetfelismerésével és szilárd helytállásával az uniós roham visszaverésében oroszlánrészt vállalt. Barnard E. Bee dandártábornok visszavonuló katonáit kitartásra buzdítva ekkor hasonlította Jacksont állítólag egy kőfalhoz, mely nevet a déli sajtó felkapta és legendává dagasztotta.

Jackson bátor hadvezetéssel abszolválta 1862 elején a Shenandoah-völgyi hadjáratot. Az első kernstowni ütközetben a hibás hírszerzési értesülések miatt elszenvedett vereségtől eltekintve Jackson lendületes és óvatos manőverezéssel három különböző uniós hadsereget vert meg és ezzel megakadályozta, hogy bármelyikük megerősítse a Potomac hadsereget a Virginia-félszigeti hadjáratban Richmond kapui előtt. Ezután három hadosztályával Lee tábornagy segítségére sietett. A hétnapos csata alatti teljesítménye gyenge volt és Lee haditerveit szinte egyetlen alkalommal sem tudta teljesíteni. Az észak-virginiai hadjáratban azonban Jackson csapatai előbb zsákmányul ejtették és elpusztították John Pope vezérőrnagy ellátóbázisát, majd a Virginiai hadsereg ismételt rohamainak ellenállva kimagasló teljesítményt nyújtottak a második Bull Run-i csatában. 1862 szeptemberében a Maryland hadjárat során előbb térdre kényszerítették a Harpers Ferryben állomásozó helyőrséget, majd a antietami csata vérzivatarában a balszárny védelmét bízták Jackson csapataira, ahol a súlyos támadások kis híján teljesen felőrölték ellenállásukat. A Fredericksburgnél decemberben megvívott csatában, Jackson hadtestének közepén több száz méter széles lyukat hagyott védtelenül, melyet egy lendületes északi támadás kihasznált és a déli veszteségek nagy részét a csatában ennek visszaverésekor szenvedték el.

1863 májusában a jókora létszámfölényben levő uniós hadsereg fenyegetésével szemben Lee háromfelé osztotta hadseregét. Május 2-án Jackson 30 000 fős hadtestével megkerülte a Potomac hadsereg állásait és meglepetésszerű támadást indított annak jobbszárnyán, mellyel megfutamította a XI. hadtest csapatait és kb. három kilométerre nyomta vissza vonalukat. Az éjjel leszálltával saját járőrei tüzet nyitottak a vonalak elé kiment altábornagyra és súlyosan megsebesítették a karján. Jackson túlélte karja amputálását; de nyolc nappal később belehalt a szövődményként fellépő tüdőgyulladásba. A hadtörténészek általában az Egyesült Államok egyik legtehetségesebb harctéri parancsnokának tartják.[2] Műveleteit továbbra is tankönyvi példaként tanítják. Halála nagy veszteséget jelentett a Konföderáció számára, nem csak a katonai kilátásokat illetően, de a lakosság áldozatvállalási készségében is. Jackson a Dél hősiességének és odaadásának szimbólumává vált. Gyakran létszámhátrányban kivitelezett bátor katonai kezdeményezései a Konföderáció mítoszának jelentős részét képezik és a közvélemény egyik leggyakrabban feltett kérdése azt firtatja, mi lett volna, ha Jackson nem hal meg. Hősi alakját legjobban a Konföderáció elveszett ügyének mítoszápolói domborították ki.[3]

Ifjúsága[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Thomas Jonathan Jackson[4] John Jackson (1715/1719–1801) és Elizabeth Cummins (1723–1828) ükunokája volt. John Jackson Coleraine közeléből származó ulsteri skót protestáns volt. Londonban az Old Bailey bírája hétévnyi gyarmati büntetőtelepen letöltendő kényszermunkára ítélte 170 font sterling ellopása miatt. Elizabeth londoni születésű, erős és magas, 180 cm-re nőtt szőke asszony volt, akit 19 ezüst, ékszerek és finom csipkék ellopása miatt szintén a gyarmatokra küldtek. Mindkettőjüket a Litchfield kereskedőhajón szállították, amely 1749 májusában indult el Londonból, fedélzetén 150 fegyenccel. John és Elizabeth a hajón találkozva ismerkedtek meg egymással és mire Annapolisba értek, már viszony szövődött köztük. Noha Maryland különböző helyeire küldték őket, 1755 júliusában összeházasodtak.[5]

A család átkelt a Blue Ridge hegység túloldalára és 1758-ban a virginiai Moorefield közelében telepedtek le. 1770-ben a nyugatabbra fekvő Tygart Valley-folyó mentére költöztek. óriási parcellákban szereztek virginiai birtokot földművelés céljából a mai Buckhannon városa közelében, melyből 12 km² Elizabeth tulajdonába került. John és két tinédzser fia korán fegyvert fogtak az amerikai szabadságharcban és 1780. október 7-én részt vettek a Kings Mountain-i ütközetben . John a háború végére századosi rangot ért el és 1787 után hadnagyi rangban szolgálhatott a Virginia állami milíciában. Amíg a férfiak a hadseregben szolgáltak, Elizabeth az otthonukat alakította át kisebb erődítménnyé, melyet Jackson erődjének neveztek és védelmül szolgált az indián támadásokkal szemben.[6]

A házaspárnak nyolc gyermeke született. Második fiukat Edward Jackson névre keresztelték, akinek harmadik fia, Jonathan Jackson volt Thomas apja.[7][8] Jonathan David Edward Jackson nevű nagybátyja prémvadászból híres felfedezővé és utazóvá vált Missouriba, Santa Fébe és Kaliforniába és Wyomingba vezetett.[9] Jonathan anyja 1798-ban meghalt és apja három évvel később újraházasodott. Mostohaanyja még kilenc gyermeket szült apjának.[10]

Gyermekkora[szerkesztés]

Thomas Jackson Julia Beckwith Jackson (1798–1831) és Jonathan Jackson (1790–1826) harmadik gyermekeként született. Mindkét szülő virginiai volt és Jonathan ügyészként, ügyvédként dolgozott. A család három gyermekével Clarksburgben élt, amely ma Nyugat-Virginia része. A csecsemő anyai nagyapja után nyerte a Thomas nevet. Szülőhelyére vonatkozólag nincs egyetértés. Egy parkersburgi falon levő emléktábla azt állítja, hogy ennek közelében, egy rönkházban született, mikor anyja és apja látogatóba érkeztek az anyai nagyszülőkhöz, akik helyi lakosok voltak. Írásbeli adatok szerint Thomas beceneve zsenge gyermekkorában "igazi makaróni" (kb. valódi gigerli) volt, de az oka feledésbe merült és valódisága is elég bizonytalan.[11]

Thomas hatéves nővére, Elizabeth 1826. március 6-án tífuszos lázban meghalt. Apja március 26-án halt meg a tífuszban. A Laura Ann nevet kapó húga mindössze egy nappal Jonathan halála után született meg.[12] Julia Jackson így 28 évesen, három kisgyermekével és sok adóssággal megözvegyült. Adósságai kifizetése céljából eladta a családi házat és az ingóságokat, majd a rokonok segítségét visszautasítva egy egyszobás házba költözött. Varrásból és iskolai tanításból próbálta eltartani magát és gyermekeit négy éven keresztül, de olyan szegénységben éltek, hogy a gyerekek inkább számítottak a clarksburgi közösség gyámságában levőnek.[13]

1830-ban Julia újraházasodott. Férje, Blake Woodson[14] ügyész nem szerette mostohagyermekeit. Továbbra is szűkösen éltek és 1831-ben Julia életet adott Thomas féltestvérének, William Wirt Woodsonnak, de a szülési komplikációk miatt életét vesztette. Három idősebb gyermeke így árván maradt.[15] Julia házilag készített koporsóba és jelöletlen sírba lett elhantolva a Westlake Cemetery temetőjében, mely Fayette megyében a James-folyó–Kanawha út mentén állt, a mai Ansted közelében.

A Jackson-malombeli munka és tanulmányai[szerkesztés]

Jackson malma
A fiatal Jackson

Mikor édesanyjuk egészsége hanyatlani kezdett, Thomast és Laura Annt félnagybátyjukhoz, Cummins Jacksonhoz küldte, akinek gabonamalma volt a mai Weston közelében, Lewis megyében. Bátyjukat, Warrent Julia más rokonai nevelték fel. Thomas és Laura Ann 1831 novemberében hazatért, hogy elbúcsúzhasson anyjától. Négy évet éltek a malomban, mielőtt elváltak volna egymástól. Laura Annt más rokonok fogadták be, Thomas pedig Polly nagynénikéjéhez került, aki apja testvére volt. Polly férje Isaac Brake, Clarksburgtől nyolc kilométerre lakó farmer volt, aki Thomas idegenként kezelt és emiatt sok szidást kellett eltűrnie. Egy évvel később elfogyott a türelme és megszökött a családtól. Clarksburgi unokatestvére unszolására, hogy térjen vissza Polly nénikéje házába, azt felelte: „Talán úgy kéne tennem, asszonyom, de nem fogok.” Ehelyett kb. harminc kilométernyi erdős hegyvidéken átvágva visszagyalogolt a Jackson-malomhoz, ahol nagybátyjai szívesen látták és további hét éven keresztül vele élt.[16]

Cummins Jackson szigorúan bánt Thomasszal, aki azonban úgy tekintett rá, mint tanítójára, vagy bátyjára. Cummins Jackson nagy széltoló volt, szerencsejáték és lóversenyzés volt a hobbija, a fiatal Thomas ennek ellenére szigorú munkaetikát tett magáévá mellette. Segített a ház körüli munkában, pásztorkutya segítségével birkákat terelt, gulyát hajtott és segített a búza és kukorica aratásában.[17] Cummins versenylovakat nevelt, így Thomas megtanult lovagolni és ő lett lovai zsokéja.[13] Az iskolába gyakran nem jutott el, de ha tehette, mindig megjelent. Thomas nagyrészt autodidakta módon tanult. Egyezséget kötött nagybátyja egyik rabszolgájával, hogy tűzifáért cserébe olvasni tanítja és a világosság mellett éjszaka így kölcsönkönyveket olvashatott. Virginiában ekkoriban még törvény tiltotta a rabszolgák, szabad feketék és mulattok olvasni tanítását, de Thomas ettől függetlenül állta a szavát és titokban tanította cinkosát. A fiatal rabszolga mihelyt olvasni tudott, tájékozódási tudásával felvértezve Kanadába szökött a földalatti vasút titkos szervezetének segítségével.[18]

Thomas tinédzserkorában bátyjával, Warrennel társulva lehajóztak az Ohio-folyón és a Mississippi-folyam egyik szigetén kezdtek vállalkozásba. A vállalkozás anyagi csődnek bizonyult, ráadásul mindketten olyan betegek lettek, hogy vissza kellett térniük Virginiába. A két szerencsétlenen egy gőzhajó kapitányának megesett a szíve és hazahajózta őket. Warren sosem gyógyult ki teljesen a betegségből és pár évvel később, 1841-ben, húsz éves korában tuberkulózisban meghalt. Thomas számára is traumatikusnak bizonyult az eset, mert ettől fogva hipochondriásan aggódott az emésztése, hallása és egyéb testi funkciói, általában szólva az egészsége miatt. Szinte sosem evett meg olyasmit, amit kívánt, mert meggyőződése szerint az nem tett jót az emésztésének.[13] A Jackson-malomban töltött évei végén Thomas iskolai tanítóként is működött Lewis megyében.[13]

Laura Annel megmaradt a szoros kapcsolat egészen a polgárháború kitöréséig, annak közeledtével azonban fokozatosan elidegenedett egymástól a két testvér. Férjezett nevén Laura Jackson Arnold makacs unionista lett a megosztott Harrison megyében, sok más nyugat-virginiaihoz hasonlóan. Laura Ann olyan erősen ragaszkodott elképzeléseihez, hogy bátyjának halálakor már jó és rossz érzések egyaránt kavarogtak benne. Egy uniós tiszt szerint levertnek látszott a hírek hallatán, de uniós elkötelezettsége erősebb volt, mint a családi kötelék. Egy levélben a tiszt azt írta, hogy Laura azt mondta, „inkább holtan akarja látni, mint a lázadók hadseregének vezetőjeként”. Az asszony heveny unióssága férjétől, Jonathan Arnoldtól is elidegenítette.[19]

Katonai karrierje[szerkesztés]

A West Pointon[szerkesztés]

1842-ben Samuel Lewis Hays kongresszusi képviselő, Thomas távoli rokona lehetőséget kapott, hogy egy ifjút beajánljon a West Point akadémiára. Thomas és egy Gibson Butcher nevű fiú vetélkedett tanulásban az ajánlásért, s Hays végül Butcher mellett döntött. Butcher azonban a megérkezés után alig két nap alatt meggondolta magát és hazament. Ekkor sietve megismételték az ajánlási eljárást Jacksonnal, aki kisebbségi érzésektől gyötörve, rendkívül aggódva jelent meg az Egyesült Államok Katonai Akadémiáján, a new york állambeli West Pointon. Hiányos iskolázottsága miatt már a felvételi vizsga is extrém nehézségébe ütközött. Évfolyamtársai, közte virginiai földije, Dabney H. Maury és Ambrose Powell Hill baráti közeledését is rendre elhárította, hogy semmi ne vonja el a figyelmét. A leírások szerint szívszorító látvány volt, ahogy Jackson egész testéből patakzott az izzadság az erőfeszítéstől. A 163 megjelent felvételizőből végül 133-at vettek fel ebben az évben. Jackson eredménye a 133. volt.[13]

Egész életére jellemző makacssággal vetette magát a tanulásba. Minden leckét késő éjjelig fennmaradva addig magolt, amíg szóról szóra agyába nem tudta vésni. Mindössze három szabadidős tevékenységet engedélyezett magának: egészségügyi sétákat Fort Putnam romjaihoz, ahonnét a Hudson-folyó völgyének szépségében gyönyörködhetett, Laurának írt gyakori leveleit, és saját maga számára egymondatos életbölcsességekből álló gyűjteményét. Ez utóbbinak leghíresebb darabja így szólt: „Azzá válhatsz, amivé elhatározásod emel.” Tanyasi zsokémúltja ellenére egyáltalán nem bizonyult jó lovasnak és későbbi karrierje során sem remekelt a lóháton. Különc viselkedése és szegény származása miatt baráti kapcsolatai nemigen alakultak ki.[13] Kemény erőfeszítése jutalmaként megállás nélkül javult tanulmányi eredménye és ezzel párhuzamosan emelkedett a kadétok rangsorában, amivel sok elismerést szerzett. Végzős évében már az 59 kadét között a 17. eredményt érte el.[20] A vélekedések szerint ha még egy évig tart az oktatás, ő végzett volna a legelső helyen. Évfolyamának második helyezettje George B. McClellan volt, a legutolsó, 59. pedig George Pickett.

A mexikói háborúban[szerkesztés]

A washingtoni Nemzeti Katedrális festett üvegablakai Jackson életének mexikói eseményeit jelenítik meg.

Jackson hadnagyként kezdte szolgálatát az Egyesült Államok hadseregében, az 1. tüzérezred kötelékében. Első állomáshelye a new yorki Hamilton-erőd volt, ahova megérkeztével látnia kellett, hogy ezrede legnagyobb részét elvezényelték a Mexikó elleni háborúba. Egy Daniel Harvey Hillel folytatott beszélgetésén bevallotta, hogy nagyon irigyli, amiért az már részt vett ütközetben. Jackson jelentkezett egy John Magruder parancsnoksága alá kerülő, szervezés alatt álló gyors mözgású tüzéregységbe. Átvezénylése után részt vehetett Winfield Scott Vera Cruznál partra szálló hadseregének műveleteiben. Harcolt Vera Cruz ostrománál, a Contrerasi ütközetben, a Chapultepeci ütközetben és a Mexikóvárosi csatában. Teljesítménye egészen kiváló volt; Scott hadseregében senki nem kapott három előléptetésnél többet. Jackson a reguláris hadseregben főhadnagyi rangot kapott, és az önkéntes hadseregben előbb századossá, majd őrnaggyá léptették elő.

A Molino del Rey-i ütközet után D. H. Hill, Barnard E. Bee és más fiatal tisztek felbuzdulásukban üldözőbe vették a menekülő mexikói hadsereget, amelynek lovassága váratlanul megrohamozta őket egy keresztútnál és Jackson gyorsmozgású ütegének fedezőtüze kellett hozzá, hogy bajtársaik visszaérhessenek a saját soraik közé.

A Chapultepec-kastély 1847. szeptember 13-i megrohamozásakor egy rossznak érzett parancsot megtagadva nem vonta vissza csapatait. Mikor felettese felelősségre vonta, elmagyarázta indokát, miszerint a visszavonulás kockázatosabb lett volna, mint a folytatódó tüzérségi párbaj, amelyben létszámhátrányban volt. Megítélése helyesnek bizonyult, mikor a támogatására érkező dandár kihasználta az üteg helytállását. Mexikóvárosban azonban szintén rossznak érezte parancsát, mégis végrehajtotta, mikor a mexikói hatóságok nem adták fel a várost időben és utasítása szerint egy civil tömeget kellett ágyúznia.[21] A chapultepeci helytállás és a visszavonuló mexikói hadsereg agresszív üldözése okán kapta meg Jackson az önkéntes hadsereg őrnagyi rangját.[20] Mexikóban Jackson megismerkedett Robert E. Lee-vel.[13]

A békeidős szolgálat[szerkesztés]

A háború után egysége hazatért a new yorki erődökbe, ahol Taylor százados, ütegének parancsnoka hatására érdeklődni kezdett a vallás iránt. Az episzkopális egyházban megkeresztelkedett és keresni kezdte a hitének megfelelő felekezetet. A helyőrségi élet unalmában Jackson hipochonderként járta a nagyváros orvosainak rendelőit, akik kapva kaptak az alkalmon mindenféle kúrákat kipróbálni rajta. Ennek folyamán Jackson megszerette különféle a vízterápiás célú fürdők vételét.[13]

Egységét ezután Floridába vezényelték, először a Casey-erődbe. Ez a szeminol háborúk második fejezete után történt, mikor az amerikai kormányzat megpróbálta a maradék szeminol indiánokat elköltöztetni a vadnyugatra. Rövid itt tartózkodás után Jacksont kinevezték a Tampától kb. 50 kilométerre délre levő Fort Meade helyőrségének parancsnokhelyettesének[22] Az erődöt a tervezőjéről, George G. Meade-ről nevezték el, a parancsnoka pedig William H. French őrnagy volt, akivel Jackson lényegében folyamatos háborúban állt. Vitáiknak, egymásra tett panaszaiknak, feljelentéseiknek és hadbírósági tárgyalásaiknak se vége, se hossza nem volt.[13]

Civil élete Lexintonban[szerkesztés]

Oktatás a VMI-on[szerkesztés]

Jackson kevesebb mint egy évet állomásozott Floridában,[23] mert 1851 tavaszán felkérést kapott a VMI katonai akadémiájától, hogy vállaljon professzori állást náluk. Jackson ekkor éppen a fogdában ült, mert French letartóztatta, de az őrnagy hozzájárult a szabadon engedéséhez,[13] így 1851. március 21-től hosszú szabadságra utazott a hadseregtől haza, Virginiába. Felmondása hivatalosan csak 1852. február 2-án lépett hatályba, de 1851 augusztusától Lexingtonban ő lett a Természeti és Kutatási Filozófia és a tüzérség professzora.[24]

Jackson életanyagának egy részét mint időt álló esszenciális bölcsességet továbbra is tanítják a VMI-on: a fegyelmet, a mozgékonyságot, az ellenség erejének és szándékainak felmérését a saját erő és szándékok leplezése mellett és a hatékony gyalogsági rohamok tüzérségi támogatását. Ezzel szemben azonban Jackson igen népszerűtlen oktatónak bizonyult, akit diákjai szigoráért nem szerettek, oktatói gyengeségeit kigúnyolták. A természeti és kutatási filozófia megnevezés a természettudományokat rejtette, amelyhez Jacksonnak nem volt semmilyen affinitása, ezért ugyanahhoz a stratégiához folyamodott, mint a West Pointon és szóról szóra bemagolta az előadni kívánt anyagot. Mivel azonban ennél többet nem tudott, ha egy diákja megállította magas, monoton és orrhangú előadása közben és további magyarázatot kért a hallottakról, akkor Jackson megállt, lassan megismételte, amit az előbb is elmondott és aztán továbbhaladt. Ha a diák újabb kérdéssel „akadékoskodott”, akkor büntetőfeladatot szabott ki rá.[13] Vizsgáin ugyanezt a fajta memóriagyakorlatot várta el diákjaitól, vagyis feladott szövegek betanulását és emlékezetből való előadását.

A tüzérségi oktatásban sokkal jobban teljesített, fényes kék szeme ilyenkor fellángolt és egyszeriben megtelt élettel és mondanivalóval a leírások szerint. De a magával szemben végtelenül szigorú követelményeket felállító Jackson tanítványaitól is katonai fegyelmet követelt meg, amit a VMI hagyományosan szabadabb beállítottságú növendékei egyáltalán nem tudtak értékelni és lázadoztak ellene.[* 1] Humortalan szigora, excentrikus viselkedése, miatt diákjai kigúnyolták és vagy Öreg Kékfénynek, vagy Bolond Tomnak nevezték. Egyik diákja párbajra is kihívta, melyet Jackson elhárított.[13] 1856-ban egy csoport végzett diák megpróbálta eltávolítani az akadémiáról.[25] Az évek folyamán Jackson fejlődött, igazgatója szerint: „Bátor ember, lelkiismeretes ember, jó ember, de nem volt professzoralkat.”[13]

Magánélete[szerkesztés]

Stonewall Jackson in 1855

Jackson különleges szokásai hozzájárultak népszerűtlenségéhez. Úgy tűnt, hogy humorérzéke teljességében hiányzik, melyre jellemző, hogy egyszer megpróbált kirúgatni egy kadétot egy vele űzött tréfájáért. Hipochondriás meggyőződéssel vélte, hogy szívritmusproblémái és ízületi gyulladásai vannak, s hosszú ideig állt furcsa pózokban, mellyel belső szerveit akarta helyrerakni. Ritkán evett normális mennyiséget és gyakran mindössze tejet és kétszersültet fogyasztott. Keveset aludt, de gyakran szundikált nap közben és előszeretettel fürdött ásványi sókkal dúsított vízben.[26]

A közösségi életben való beilleszkedési zavarok ellenére életének lexingtoni periódusa rendkívül boldog magánéleti pillanatokkal ajándékozta meg. 1853-ban Jackson feleségül vette Elinor Junkint, akinek apja, George Junkin a Washington College (későbbi nevén a Washington and Lee University egyetemének) elnöke volt.[* 2] Az elnök rezidenciájához egy toldaléképületet építettek, ahová a Jackson família költözött.[* 3] A boldogság azonban csak egy évig tartott, mert Ellie gyermeke 1854. október 22-én halva született és egy óra múlva Ellie is meghalt.[28]

Daniel Harvey Hill meghívta családjához látogatóba Észak-Karolinába és bemutatta felesége, Isabella Morrison húgának,[13] Mary Annának. Isabella és Mary Anna apja a Davidson College első elnöke volt. 1857-ben európai körút után Jackson újraházasodott és elvette Mary Annát feleségül. Kislányuk, Mary Graham 1858. április 30-án született meg, de alig egy hónappal később meghalt. Második lányuk 1862-ben született meg, a háború idején, mikor Jackson nem hagyhatta el a csapatait, ìgy csak jóval később, 1863-ban láthatta meg kislányát először. A gyermek a Julia Laura nevet kapta Jackson édesanyja és nővére után.

1859-ben Jackson megvásárolta Lexingtonban az East Washington utca 8. szám alatt álló 1801-ben épített téglaházat; élete egyetlen ingatlantulajdonát. Két évig lakott benne, mielőtt újra katonai szolgálatba lépett és soha többé nem tért haza utána.

A család és a rabszolgaság[szerkesztés]

Amennyire kevéssé ismerte el Jacksont Lexington fehér közössége, annyira szerette őt a város afroamerikai lakossága, lett légyen rabszolga, vagy szabad ember. 1855-ben segítségével szervezték meg a presbiteriánus egyház vasárnapi iskoláját fekete gyermekek számára. Mary Anna is tanított az iskolában, mivel Jackson „úgy gondolta, hogy munkámmal a színes gyerekeket kell segtenem, mivel hitt benne, hogy fontos és hasznos a Szentrás erős kezét a tudatlan afrikai rassz fölé kiterjeszteni, hogy felemeltessenek általa.”[29] Dr. William Spottswood White lelkipásztor azt mondta Jackson és vasárnapi iskolája diákjainak viszonyáról: „Vallási oktatásuk csodálatosan sikeres volt. Nebulói alaposak és határozottak, de nagyon kedvesek voltak. ... szolgái bálványozták és bátyjukként, vagy apjukként imádták őt. ... Együttérző barátja volt a feketéknek.” Jackson nevükön szólította tantványait, azok pedig szeretettel Őrnagy gazdának címezték.[30][* 4]

Jackson családjának hat rabszolgája volt az 1850-es évek végén. Hármukat, Hettyt, és két kamaszfiát Cyrust, és George-ot nászajándék gyanánt kapták. Albert maga kérte, hogy Jackson vásárolja meg őt és engedje a szabadságáért megdolgoznia. Albert egy Lexingtoni hotel pincére volt és Jackson a megvásárlás után bérbe adta munkáját a VMI számára. Amy ehhez hasonlóan egy nyilvános rabszolgaárustáson kérte Jacksont, hogy őt is vásárolják meg és a család szakácsa és házicselédje lett. A hatodik, Emma négyéves árva lány volt, akit Jackson egy idős özvegytől kapott és feleségének, Mary Annának ajándékozott a házukba költözéskor. A kislánynak tanulási zavarai voltak.[31] A polgárháború kitörése után Jackson úgy tűnik, hogy eladta, vagy bérbe adta rabszolgáit. Mary Anna Jackson 1895-ben írt memoárjában úgy emlékezett: „szolgáink ... gazdájuk irányítása és ellenőrzése hiányában az idők szavától túl demoralizálttá váltak, így az tűnt számára a legjobbnak, ha jó házat keresek számukra a városban.”[32] James Robertson azt írta Jackson rabszolgasággal kapcsolatos nézeteiről:

„Jackson se el nem utasította, se nem helyeselte szavával a rabszolgaság gyakorlatát. Valószínűleg ellenezte az intézményt, de hite szerint a Teremtő jóváhagyta a rabszolgaságot, s így ember fiának nem volt erkölcsi joga ennek eltörléséhez. A jó keresztény rabszolgatartó szolgáit emberségesen és méltányos módont kezelte minden időkben.[33]

Értékelések[szerkesztés]

A hadtörténészek minden idők egyik legtehetségesebb amerikai tábornokának tartják. Shenandoah-völgyi hadjáratát ma is tanítják a katonai akadémiákon mint a leleményes és bátor hadvezetés iskolapéldáját. A hadjárat zsenialitása abban mutatkozott meg, hogy megfelelő úthálózat nélkül is tudott manőverezni hadseregével, így a Shenandoah-völgyben két északi hadsereget is megtévesztett és előnyére fordította a hátrányos katonaföldrajzi körülményeket.[34]

A Konföderáció katonái 1863. május 2-án este a chancellorsville-i csatában véletlenül meglőtték, mert ellenségnek vélték. A tábornok túlélte a sebesülést, de elveszítette egyik karját. Nyolc nap múlva tüdőgyulladásban hunyt el.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A VMI növendékei hagyományosan a virginiai legfelsőbb körök gyermekeiből kerültek ki. A déli neveltetés, a magas társadalmi státusz nem protestáns munkaetikát és szigorú fegyelmezettséget tanított az ifjaknak.
  2. A VMI és a Washington College igen közel helyezkedik el egymáshoz és a két intézmény ugyanolyan vetélkedésben áll egymással, mint Oxford és Cambridge egyetemei.
  3. Mikor később Robert E. Lee lett a Washington College elnöke, ugyanebben a róluk elnevezett Lee-Jackson házban lakott.[27]
  4. Az angol master (szó szerint gazda, de fordtható magyarra a helyzettől függően úr/asszony/úrfi/kisasszonynak is) terminussal a rabszolga tulajdonosát, vagy azt a személyt szólította meg, akinek engedelmeskedett, az őrnagy pedig Jacksonnak a hadseregnél elért legmagasabb rangfokozatára utaltak. A megszólítás tehát fordítható Őrnagy úrnak is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Civilwarhom.com
  2. Robertson
  3. Hettle
  4. Farwell xi. o. szerint az általánosan bevettel szemben Jackson nem használta középső nevét; aláírásában T. J. Jacksonként hivatkozott magára. Robertson 19. o. szerint egy 1841. február 28-án kelt dokumentum említi először a Jonathan nevet, de nem tudni, hogy az apjára hivatkoztak-e. Minden más hivatkozásban a teljes neve Thomas Jonathan Jackson.
  5. Robertson 1–2. o.
  6. Robertson 2–3. o.
  7. Robertson 4. o.
  8. Jackson származása a VMI honlapján
  9. Talbot 17. o.
  10. Talbot 18. o.
  11. NewsandSentinel.com
  12. Robertson 7. o.
  13. ^ a b c d e f g h i j k l m n Rafuse
  14. Robertson 8. o.
  15. Robertson 10. o.
  16. Robertson 9–16. o. szerint Robertson több agglegény nagybácsit említ a malom tulajdonosaként, de nem nevezi meg őket.
  17. Robertson 17. o.
  18. Robertson 17. o.
  19. Civilwarwomenblog.com
  20. ^ a b Cullum
  21. Robertson 69. o.
  22. Eiedson
  23. Gwinne 110-118. o.
  24. Robertson 108-110. o.
  25. VMI
  26. "Educator Carleton H. Prothro talks up Stonewall Jackson for United Daughters of the Confederacy", Minden Press-Herald, Minden, Louisiana, 1989. szeptember 24-i szám, 8. o.
  27. Isbell
  28. Robertson 157. o.
  29. Jackson, Mary Anna, 1895, 78. o.
  30. Robertson 169. o.
  31. Robertson 191–192. o.
  32. Jackson 152. o.
  33. Robertson 191. o.
  34. Vida

Források[szerkesztés]