Ízületi gyulladás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ízületi gyulladás heveny (akut) vagy idült (krónikus) formában igen gyakran előforduló kórkép.

Egy ízület sémás ábrája.

Meghatározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ízületi gyulladás az ízületek heveny vagy krónikus formában megnyilvánuló gyulladásos megbetegedése, amely az ízületek fájdalmasságát, funkciózavarát és a gyulladások egyéb általános tüneteinek egy vagy több ízületen történő megjelenését jelenti. Valamelyik formája lényegében minden életkorban előfordulhat. Kórokai, megjelenési formái és következményei igen szerteágazóak, ezért egyértelmű rendszerezésük is nehéz. A szócikkben ezért a rendszerezés nem elsődleges szempont, ugyanakkor lehetőség szerint kiemelésre kerülnek az Európában és hazánkban gyakori, és nagy gondot okozó formák.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Akut
  • Krónikus
  • (Kórokoknak megfelelő alcsoportokkal)
Az öregujj alapízületének (metatarsophalangealis ízület) köszvényes elváltozása belső oldalról nézve.

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mechanikus sérülések (többnyire zárt (a sportsérülések többsége), de nyílt forma is előfordul különösen közlekedési baleseteknél, sokszor csonttöréssel kombináltan.

A mechanikus sérülések (túlterhelések) enyhébb esetben csak az ízület lágyrészeinek mechanikai túlterhelésével hatnak (rándulás), de szakadást porcleválást nem okoznak. Steril gyulladás alakul ki, amely fájdalommal, duzzanattal, az ízület környezetének kivörösödésével, az ízületi üregben folyadékgyülemmel, és mozgáskorlátozottsággal jár. Pihentetés, borogatások, fizioterápiás beavatkozások hatására viszonylag hamar elmúlik. Utána az ízület viszont csak fokozatosan terhelhető. (Sportolóknál, de másoknál is egyik alapvető hiba a gyógyuló ízület gyors és kontrollálatlan terhelése.) A mechanikai sérülések komolyabb eseteiben a porc felbolyhosodhat, hajszálrepedések alakulhatnak ki benne, majd apróbb darabjai leválhatnak, melyek ízületi gyulladást okozhatnak. A porc ilyen formájú degradációját porckopásnak nevezik. Talán kiemelhető, hogy főleg sportsérülések szempontjából különleges jelentőségű a térdízület. Meglehetősen bonyolult anatómiai felépítése, változatos mozgásai és általában nagy terhelése különösen kitetté teszik a sérüléseknek. Ugyanakkor sebészeti helyreállítása nagy szakértelmet igénylő beavatkozás, és bár a műtétek nagy része ma már elvégezhető a az ízületi üregbe vezetett eszköz segítségével (arthroscopia), azaz a legkevesebb műtéti traumával, az eredmény ritkán jelent teljes értékű helyreállítást. Korábban talán közhelynek számított, hogy amelyik térdízület megsérül, abból már sohasem lesz tökéletes. Ez ma már a fejlett sportorvoslásnak és műtéti technikáknak köszönhetően nem teljesen igaz. Az talán mégis, hogy sohasem lesz az eredeti. (A helyes sportorvosi, edzői, gyúrói munkának van a legfontosabb szerepe a sérülések megelőzésében.)

  • Bakteriális kórokozók

Általában gennykeltő kórokozókkal történő fertőzések következménye az akut gennyes ízületi gyulladást (arthritis purulenta). A kórokozók behatolhatnak az ízületbe sérüléseken keresztül, vagy a véráram útján. Gyógyítás: Helyi és általános antibiotikum kezelés, majd fizoterápia. Általában maradandó következményekkel jár.

  • Autoimmun folyamatok
  • Anyagcserezavar köszvény (hiperurikémia), köszvényes ízületi gyulladás (arthritis urica)


Elváltozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akut forma: a gyulladás általános tünetei, azaz a érintett terület kivörösödése (rubor), duzzanat (tumor), a gyulladásos terület hőmérsékletének emelkedése (calor), fájdalom (dolor) és működésbeli korlátozottság (functio laesa). Krónikus forma: fájdalom, deformitás, beszűkült/hiányzó működés

Rheumatoid arthritis következtében létrejött deformitások a kézen

Panaszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fájdalom, mozgáskorlátozottság, deformitás, akut formáknál láz, folyadékgyülem.

Vizsgáló eljárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ultrahangvizsgálat
  • röntgenvizsgálat
  • arthroscopia

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyógyítás/Terápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyulladás csökkentésére, megszüntetésére nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése ajánlott. A porc degeneráció megállítható, valamint a porc regenerálható porcerősítő hatóanyagok alkalmazásával. Ezek közül kiemelt szerepűek a glükozamint és kondroitint együttesen tartalmazó étrend-kiegészítők, mert a két hatóanyag kölcsönösen felerősíti [1] egymás porcerősítő hatását. Segítségükkel csillapodik a fájdalom, a gyulladás, az ízület mozgásképessége pedig javul.

Kórjóslat/Prognózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az ízületekre nagy teher hárul, a megfelelő testsúly fenntartása nagyon fontos a sérülések és a porckopás okozta ízületi gyulladás megelőzésében. Ehhez elengedhetetlen az egészséges étkezés, a sok vízfogyasztás, valamint a testmozgás. A rizikócsoportba tartozóknak (túlsúlyosak, 50 év felettiek, aktívan sportolók, genetikai hajlamúak) ajánlott megelőzés céljából porcerősítő glükozamin és kondroitin tartalmú étrend-kiegészítő szedése.

Epidemiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]