John Gibbon (tábornok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Gibbon
Született1827. április 20.[1][2][3]
Holmesburg, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok
Meghalt1896. február 6. (68 évesen)[1][2][3][4]
Baltimore, Maryland, Amerikai Egyesült Államok
SírhelyArlingtoni Nemzeti Temető
Állampolgárságaamerikai
NemzetiségeUSA Amerikai Egyesült Államok
FegyvernemUS Army
Szolgálati ideje1847–1891
Rendfokozata
Vezérőrnagy
EgységeXXIV. hadtest, XVIII. hadtest, II. hadtest második hadosztály, I. hadtest második hadosztály, Vasdandár
CsatáiMexikói–amerikai háború
Amerikai polgárháború
Nagy Sziú háború
Nez Perce háború
IskoláiWest Point

John Gibbon aláírása
John Gibbon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz John Gibbon témájú médiaállományokat.

John Gibbon[6] (Philadelphia, 1827. április 20.Baltimore, 1896. február 6.) amerikai hivatásos tiszt. Harcolt a mexikói–amerikai háborúban, az amerikai polgárháborúban és az indián háborúkban. Hosszú és sikeres tábori szolgálat után 1884-től kezdve különböző adminisztratív feladatkörökbe kényszerítette a kora. Szabad idejében többek között a polgárháborús hagyományokat ápoló szervezetek tagja volt. Írásaival segítette a kormányzatot indiánpolitikája alakításában és tüzérségi kézikönyvet írt a West Point katonai akadémia kadétjai számára.

Ifjúsága[szerkesztés]

Gibbon a philadelphiai Holmesburgben született, Pennsylvania államban, Dr. John Heysham Gibbons és Catharine Lardner Gibbons negyedik gyermekeként.[7][* 1] 11 éves korában a család az Észak-Karolina állambeli Charlotte-ba költözött, miután apja az Egyesült Államok helyi öntödéjének fő fémvizsgálója lett.[9] 1842-ben felvételt nyert a West Point katonai akadémiájára. Az első évfolyamot magatartási problémák miatt ismételnie kellett.[* 2]

1847-ben sikeresen elvégezte az akadémiát, Ambrose E. Burnside-dal és A. P. Hillel azonos évben. Tanulmányi eredménye az osztály középső részébe helyezte, ami a tüzérség hadnagyi rangjához volt elegendő. A 3. tüzérezredben kapott szolgálati helyet és harcolt a mexikói–amerikai háború, noha hadműveletben nem vett részt.[10] Ezután Florida déli részén teljesített szolgálatot, ahol a szeminol indiánok és a telepesek közötti békét próbálta megőrizni.

1854-ben visszarendelték a West Point akadémiára tüzérségi tanulmányokat oktatni. Gibbon 1859-ben kiadta az általa írt tüzérségi kézikönyvet. Ebben tudományos igényességgel írt a tüzérek feladatáról és a polgárháborúban ezt mindkét oldal sokat használta az oktatásban. 1855-ben Gibbon feleségül vette Francis North Moale-t, akit Fannie-nek becézett. Négy gyermekük született, Frances Moale Gibbon, Catharine "Katy" Lardner Gibbon, John Gibbon, Jr. (aki gyermekként meghalt) és John S. Gibbon.

A polgárháborúban[szerkesztés]

Gibbon (jobbra), a II. hadtest parancsnokaival: Hancock vezérőrnagy (ülve) és Barlow (balra), Birney (középen állva) a Vadon csatája közben

A polgárháború kezdetén Gibbon a 4. US könnyűtüzérség B ütegének századosa volt. Az üteg Camp Floydban állomásozott, Utah államban, ahol a Mormon háború utáni rendet tartotta fönt. Családjának számos tagja birtokolt rabszolgákat és három bátyja, két sógora és unokatestvére, J. Johnston Pettigrew a Konföderáció oldalán harcolt, Gibbon az unió oldalát választotta.[11][12]

Washingtonba érkezése után Gibbon még mindig a 4. US tüzérségének parancsnoka volt, Irvin McDowell vezérőrnagy pedig a fővárosban gyülekező uniós erők tüzérségi főnökének tette meg. 1862-ben kinevezték az önkéntes hadsereg dandártábornokának, s ebben a minőségében Rufus King wisconsini dandárját irányította. Gibbon nekilátott a csapatok gyakorlatoztatásának, s eközben a viselet változott; fehér nadrágot és fekete Hardee kalapot kaptak a katonák. A kalapok jól megkülönböztethető kinézete miatt a dandár a "feketekalapos" becenevet kapta. A katonák ki nem állhatták a fehér nadrágokat és a fővárosban a táborban egy reggel Gibbon arra ébredt, hogy csínytevő bakák a lovára húzták fel az utált ruhadarabot. Először a Stonewall dandár ellen bocsátkoztak harcba a Második Bull Run-i csata Brawner farmon vívott fázisában.

Gibbon vezette a dandár rohamát nem sokkal később a South Mountain-i ütközetben, ahol Joseph Hooker vezérőrnagy szerint "keményen harcoltak, mint a vas". A dandár innentől Vasdandár néven vonult be a köztudatba. Gibbon áttört South Mountainnél és két nappal később részt vett az Antietami csatában, ahol dandárjától ideiglenesen elszakadva a tüzérséget kellett igazgatnia a kukoricamező véres harcai közepette.

Gibbon (balszélen) Lee's appomattoxi fegyverletételénél.(nagyítás)

Gibbont 1862 decemberében a Frederickburgi csatában megbízták az I. hadtest 2. hadosztályának irányításával. A harcban megsebesült és a seb ismétlődően elfertőződött, így Gibbon kénytelen volt egy pár hónapot kihagyni az aktív szolgálatból. Nem sokkal a szolgálat ismételt felvétele után értesült fia, John Gibbon Jr. hirtelen haláláról.[13]

Gibbon a Chancellorsville-i csata idejére, 1863 májusára már felépült, de hadosztálya végig tartalékban volt és így harcot nem látott. Júliusban azonban a gettysburgi csatában már annál inkább. Ekkor a II. hadtest 2. hadosztályát irányította, amely július 2-án és 3-án is keményen visszaverte a déli támadásokat és közvetlen felettese, Winfield S. Hancock vezérőrnagy szárnyparancsnokká emelkedésével a II. hadtest megbízott parancsnokává emelkedett.[14]

Kb. negyven évvel a csata után Gibbon memoárjában azt állította, hogy a július 2-i éjszakai haditanácson George G. Meade hadseregparancsnok félrevonta és mondta neki, hogy „amennyiben Robert E. Lee holnap támad, az a maga frontszakaszán megy majd végbe.”[15] Meade jövendölése igaznak bizonyult; július 3-án Gibbonra hárult - ekkor ismét hadosztályparancsnoki szerepkörben - a Pickett-roham kivédésének oroszlánrésze, melyben ismét megsebesült.[16] Sebesüléséből való felépülése alatt toborzóközpontot vezetett az Ohio állambeli Clevelandben és barátja, illetve hadsegédje Frank A. Haskell társaságában 1863 novemberében részt vett a Gettysburgi Nemzeti Temető felszentelésén.[17]

Gibbon 1864. májusában és júniusában az Overland hadjárat alatt ismét a II. hadtest második hadosztályát irányította. Részt vett a Vadon csatában, Spotsylvania Court House-i csatában, és Cold Harbor-i csatában. 1864. június 7-én előléptették az önkéntes hadsereg vezérőrnagyává. Az 1864 júniusától 1865 áprilisáig húzódó petersburgi ostromban Gibbont 1864. augusztusában leverte, hogy csapatai megtagadták a harcot a Második Ream's Station-i ütközetben. Ezután egy rövid időre kinevezték a XVIII. hadtest parancsnokának, majd betegszabadságra ment. Szolgálatát nem nélkülözhették, így a frissen felállított XXIV. hadtest parancsnoka lett a James hadseregben. 1865. áprilisában katonái élén áttörést ért el a Harmadik Petersburgi ütközetben, mely során elfoglalták Fort Gregget a konföderációs védelemtől. Az Appomattox hadjárat során a déliek menekülési útját kellett elvágnia a Appomattox Court House-i csata idején. A siker Lee fegyverletételét eredményezte. Egyike volt a három megbízottnak, akik a konföderációs megadást felügyelték.

Indián háborúk[szerkesztés]

Gibbon és Chief Joseph

Gibbon a háború után nem szerelt le, hanem a hadsereg kötelékében maradt az állandó hadsereg ezredesi rangjában. 1876-ban a 7. US gyalogsági ezred parancsnoka volt, mely Shawban, Bakerben és Ellisben állomásozott a territóriumon, mikor a Nagy Sziú háború kitört. Irányítás alatt nem csak a 7. US gyalogsági ezred, de a 2. US lovassági ezred F, G , H és L százada is. A lovassági különítményt James S. Brisbane vezette és az Ellis-erődben állomásoztak. George Crook, Alfred Terry és Gibbon összehangolt műveletet kellett vezessen a sájennek és a sziúk ellen 1876 júniusában, de a Rosebudi ütközetben Crookot visszaüldözték.

Gibbon éppen nem volt a közelben, mikor George A. Custer alezredes megtámadott egy igen nagy falut a Little Bighord folyó parján. Az Little Bighorn-i ütközetben Custer és 261 katonája elesett. Gibbon csapatainak június 26-i megérkezése valószínűleg megmentette több száz ember életét, akik Marcus Reno őrnaggyal voltak és támadás alatt álltak. Gibbon személyesen a következő nap ért oda és segített a sebesültek kimentésében, valamint a holtak eltemetésében.

A következő évben, 1877-ben még mindig Gibbon volt a parancsnok a hadszíntéren, mikor táviratot kapott Oliver O. Howardtól. Az új parancs utasította, hogy vágja el a portyázásból visszatérő, Howard által üldözött, Idahót elhagyó Nez Perce törzsvisszavonulási útját. Gibbon Montana állam nyugati felén, a Big Hole (Nagy lyuk) folyó mellett talált rá a Nez Perce törzsre. A Big Hole melletti ütközetben Gibbon erői súlyos veszteségeket szenvedtek és osztottak egyaránt. Gibbon saját személyét is kitette a harc kockázatának, és egy indián puskatüze tartotta sakkban a fedezékében. A Nez Perce törzs az ütközet második napja után rendben visszavonult. Gibbon sürgős felhívására Howard csapatainak elővédje a következő nap érkezett meg a csatamezőre. A veszteségek és saját maga sebesülése miatt Gibbon nem tudta folyatni a további üldözést.[18]

Gibbon élete végéig tagja maradt Az Egyesült Államok Katonai Szolgálata Intézményének és „Our Indian question” (Indiánkérdésünk) c. esszéje elnyerte az intézmény első aranymedálját. Az esszét a Journal of the Military of the Military Service Institution of the United State című újságjában jelentette meg.[19][20]

Karrierje késői része és a visszavonulás[szerkesztés]

Gibbon 1884-ben átmenetileg a Platte adminisztrációs hivatal parancsnoka lett. Az állandó hadseregben 1885-ben dandártábornokká léptették elő és megkapta a Columbia adminisztrációs hivatal irányítását, mely a csendes-óceáni északnyugati partok összes támaszpontja fölött diszponált. Ezen minőségében 1886-ban statáriumot vezetett be Seattle-ben a kínaiak elleni felkelés idején. 1890-től vezette az Atlanti Katonai Hadosztályt, majd 1891-ben, 64 évesen visszavonult.

Gibbon a Vasdandár egyletének elnöke volt. Mikor Gibbon Wisconsin államon keresztülutazott, hírét vette, hogy a Vasdandár a közelben tartja egyesületi összejövetelét, és elhatározta, hogy látogatását teszi a rendezvényen. A rendezvény ajtaján kopogtattak és Gibbon állt az ajtóban. A neki ajtót nyitó veterán megkérdezte, hogy kicsoda. Gibbon a legenda szerint azt válaszolta „Én vagyok Gibbon tábornok, és még mindig azt a gazfickót keresem, aki fehér gatyát húzott a lovamra!” A társaság ezzel beinvitálta.

1895-től haláláig a Military Order of the Loyal Legion of the United States (Az Egyesült Államok hűséges légióinak katonai rendje) főparancsnoka volt. Az 1886-ban végző West Point-os diákok évfolyamának ő tartott búcsúbeszédet.

Halála és emlékezete[szerkesztés]

John Gibbon sírja az Arlingtoni Nemzeti Temetőben

John Gibbon Baltimore-ban halt meg és az Arlingtoni Nemzeti Temetőben van elhantolva. Híres és jelentős, 1859-ben írt kézikönyve, az Artillerist's Manual (Tüzérek kézikönyve) mellett 1928-ban megjelent a Personal Recollections of the Civil War (A polgárháborúra való személyes visszaemlékezés). Jóval halála után, 1994-ben kiadták az Adventures on the Western Frontier (Kalandok a nyugati határvidéken) című művét, és számos, magazinokban és újságokban megjelent cikket, melyben a vadnyugaton folytatott életét és a kormánynak szánt tanácsokat találunk, az indián benszülöttekkel folytatott viszonyt illetően.

1988. július 3-án, a gettysburgi csata 125. évfordulóján John Gibbon bronzszobrát állították fel a Gettysburgi Katonai Nemzeti Parkban, sebesülése helyének közelében.[21]

A minnesota állambeli Gibbon róla kapta a nevét, szintúgy az Idaho állambeli Gibbonsville, az Oregon állambeli Gibbon, a Nebraska állambeli Gibbon [22] és a Washington állambeli Gibbon is.[23][24] A Gibbon folyó[25] és a Yellowstone Nemzeti Park egyik vízesése is az ő nevét viseli az 1872-es expedíciója emlékére.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A Wright-Magner cikk ellenére - mely leszögezi, hogy Gibbon édesanyjának vezetékneve Larder volt, ez egyszerű elírás lehetett, és anyja vezetékneve voltaképpen Lardnernek volt írva. A leszármazástani honlap a Hissem-Montague család "Heysham-Gibbon ágával kapcsolatban szintén a Lardner vezetéknévre utal egy pár helyesírási hiba kivételével.[5] Az oldal ezen linken hivatkozik a Lardner családra.[8] Ezenfelül Gibbon anyai vezetéknevét a betűvel írták, nem pedig e-vel Lavery és Jordan szerint, akik olyan leveleket idéznek, melyek a Lardner-Gibbon iratokban találhatók meg a Historical Society of Pennsylvania irattárában. Alan és Maureen Gaff szerint Gibbon apja nagyjából 18. életévének betöltése idején elhagyta eredetileg Gibbonsnak írt nevéből az utolsó s-t, még Catherinével való házassága előtt. Azonban Dennis Lavery és Mark Jordan életrajzírók egész művükben konzekvensen ragaszkodnak a Gibbon betűzéshez, mikor a gyermek szüleiről beszélnek.
  2. A West Pointon a tanulmányi szint nem teljesítése esetén büntetőfeladatot adtak, ami még több házifeladatban materializálódott. Akinek a büntetőfeladatai egy bizonyos szint fölé mentek, az képtelennek minősült az azévi tanulmányi szintet teljesíteni. Ezt mint fegyelmi kihágást értékelték, abból kiindulva, hogy fegyelmezett kadétnak mindig megvan a házi feladata.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b NCpedia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. https://archive.org/details/biographicaldict04johnuoft/page/n290/mode/1up
  5. a b Vezetéknév
  6. Lavery 838. o. és Eicher 253. o., Warner 171. o., Tagg 44. o., Nolan 40. o., Wright, Magner, 119. o. és Gibbon sírköve nevét, mint John Gibbon adja meg. Az előszóban (ix. oldal) Gibbon Adventures on the Western Frontier (Kalandok a nyugati határmezsgyén) fejezetben Alan és Maureen Gaff szerkesztők a középső nevét Oliverben rögzítik. A leszármazással foglalkozó weboldal Archiválva 2008. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben [5] a Hissem-Montague család "Heysham-Gibbon" ágával kapcsolatban a következő lehetséges középső nevekre hivatkozik: Hannum, Heysham, és Oliver, de megjegyzi, hogy egyik öccse, Nicholas által írt levélben jelzik, hogy apjuk általában nem szerette a középső neveket, talán a sajátja miatt és egyik gyermekének sem adott ilyet, mindössze Nicholas kapott anyjától ilyet.
  7. Lavery, Jordan 2. o.
  8. Lardner
  9. Lavery, Jordan 2–5. o.
  10. Wright, Magner 119. o.
  11. Lavery, Jordan 25-32. o., 37-38. o.
  12. Gibbon 1994 ix-xi. o.
  13. Haskell 34-37. o.
  14. OR. I. sorozat, XXVII. kötet/1 [S# 43]- Gettysburg hadjárat John Gibbon US dandártábornok jelentése a II. hadtest és annak 2. hadosztályának tevékenységéről
  15. Haskell 34-37. o.
  16. Haskell 48-68. o.
  17. Gaff 305. o.
  18. Greene
  19. Journal
  20. Gold Medal
  21. Wright, Magner 126-127. o.
  22. City of Gibbon
  23. NPRHA.org
  24. WPNDB
  25. Origin of Certain Place Names

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Gibbon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.