John C. Breckinridge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
John C. Breckinridge
John Cabell Breckinridge
John Cabell Breckinridge
USA 14. alelnök
Hivatali idő
1857. március 4. 1861. március 4.
Előd William R. King
Utód Hannibal Hamlin
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1821. január 16.[1][2]
Lexington
Elhunyt1875. május 17. (54 évesen)[3][1][2]
Lexington
Sírhely Lexington Cemetery
Párt Demokrata Párt

Szülei Cabell Breckinridge
Házastársa Mary Burch
Gyermekei Clifton R. Breckinridge
Foglalkozás jogász, politikus, katonatiszt
Iskolái
Halál oka májzsugor

John C. Breckinridge aláírása
John C. Breckinridge aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John C. Breckinridge témájú médiaállományokat.

John Cabell Breckinridge (1821. január 16. – 1875. május 17.) amerikai jogász, politikus és katonatisz volt. Kentuckyt képviselte a Kongresszusban és a szenátusban is és 1857-től 1861-ig ő lett az Amerikai Egyesült Államok valaha megválasztott legfiatalabb alelnöke. A polgárháborǘ kitörésekor a szenátus tagja volt, de a Konföderácisós hadsereghez való csatlakozása után megfosztották hivatalától. 1865 januárjában kinevezték a Konföderáció hadügyminiszterévé.

Gazdag kentuckybeli családban született Lexington környékén. A Mexikói–amerikai háborúban teljesített fegyvertelen szolgálata után 1849-ben a Demokrata párt képviselőjeként beválasztották Kentucky állam törvényhozásába, ahol az államok önrendelkezési jogának követelőjeként lépett föl a rabszolgaság védelmezése érdekében. 1850-ben az Egyesült Államok törvényhozójává választották. Stephen A. Douglas szövetségeseként támogatta a Kansas–Nebraska Actet. Miután az 1854-es kongresszusi választókörzet-átszabás valószínűtlenné tette az újraválasztását, lemondott az újrajelöltetésről. 1856-ban a Demokrata nemzeti konvención James Buchanan alelnökének jelölték, hogy a déli szavazatokat begyűjtse az északi elnökjelölt számára. A demokrata párt megnyerte az 1856-os választást, de Breckinridge-nek nem sok szerep jutott azon túl, hogy a Szenátus házelnöke volt mert ebbéli pozíciójában nem vehetett részt a vitákban. 1859-ben elnyerte John J. Crittenden szenátor 1861-ben megüresedő székét. Alelnökként Breckinridge támogatta Buchanant a Kansas számára rabszolgatartást engedélyező Lecompton alkotmány törvénybe iktatásában, melynek elbukása végül a Demokrata párt meghasonlását okozta.

A déli demokraták elhagyták az 1860-as baltimore-i jelöltállító konvenciót és a párt északi és déli frakcióra szakadt. Az északi Douglast, a déli Breckinridge-et jelölte elnöknek a választásra. Az Alkotmányos Uniópárt John Bell jelölésével akarta megmenteni a nemzetet az országrészek szétesésétől. A három jelölt között szétforgácsolódó szavazatok a Republikánus párt jelölte Abraham Lincoln földindulásszerű győzelmét hozták. Breckinridge bár a legtöbb déli állam elektori szavazatát elnyerte, messze a győztes mögött teljesített, de a szenátori székéből az ország egységének megőrzését sürgette és kompromisszumok kötését szorgalmazta. A bomlást azonban már nem tudta megállítani. Miután Kentucky semlegessége összeomlott Breckinridge a frontvonal déli oldalára utazott és jelentkezett a hadseregbe. A Konföderációs hadsereg dandártábornokaként az Egyesült Államok szenátusából leváltották és árulónak bélyegezték.

A Shiloh-i csata után vezérőrnaggyá léptették elő és 1862 októberében a Mississippi hadsereg kötelékébe került, Braxton Bragg parancsnoksága alá. Bragg azzal vádolta, hogy iszákosságával hozzájárult a Stone River-i csata 1862. december végi és a Missionary Ridge-i ütközet 1863. november végi elvesztéséhez. Breckinridge csatlakozott a parancsnokot kritizáló magasrangú tisztek csoportjához és a konfliktus eredményeképpen átvezényelték a Kelet-Tennessee-i és Nyugat-Virginiai Hivatalhoz. 1864. május 15-én Franz Sigel hadseregét a Második New Market-i ütközetben legyőzve legfényesebb katonai sikerét aratva visszaűzte a Shenandoah-völgyre támadó uniós erőket. Ezt követően részt vett Jubal Anderson Early altábornagy 1864-es shenandoah-völgyi hadjáratában. 1865 februárjában Jefferson Davis elnök kinevezte hadügyminiszternek. Ráébredve, hogy a háború elveszett, Breckinridge hiábavalóan sürgette Davist, hogy tegye le a fegyvert. A Harmadik Petersburgi csata elvesztését és Richmond elestét követően sikeresen megmentette a Konföderáció iratanyagát a pusztulástól. Külföldre menekült és három évig száműzetésben élt, míg Andrew Johnson elnök 1868-ban kiterjesztette az elnöki kegyelmet minden korábbi konföderációsra. Ekkor hazatért Kentuckyba, de közéleti szerepet ambíciói kiégésével nem volt hajlandó vállalni semelyik oldal sürgetésére sem, hanem jogászi pályáját folytatta. A háborús sebesülések aláásták egészségét és 1875-ben máj- és tüdőbetegsége következtében meghalt. Breckinridge hatékony katonai vezetőnek bizonyult. A háborút követő rabszolgafelszabadítás miatt utólag posztkonföderációs szimpátiára váltó Kentuckyban megbecsülésnek örvendett, de az északi államokban többnyire árulónak tartották.

Élete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]