Franz Sigel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Franz Sigel
Franz Sigel.jpg
Született 1824. november 18.[1][2][3]
Sinsheim[4]
Elhunyt 1902. augusztus 21. (77 évesen)[1][2][3]
New York[5]
Állampolgársága német
Foglalkozása
Tisztség State Minister
Sírhely Woodlawn Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Sigel témájú médiaállományokat.

Franz Sigel (magyarul: Sigel Ferenc) (Sinsheim, Badeni Nagyhercegség, 1824. november 18.New York, 1902. augusztus 21.) német katonatiszt, forradalmár, német, magyar és amerikai szabadságharcos, uniós vezérőrnagy az amerikai polgárháborúban, polgári foglalkozása tanár, újságíró, politikus.

Élete[szerkesztés]

Gimnáziumba Bruchsal-ban (ma: Baden-Württemberg tartomány), majd Karlsruhéban katonai akadémiára járt, itt 1843-ban fejezte be tanulmányait. Főhadnagyi rangban a badeni hadseregben szolgált. Mannheimben forradalmárokkal került kapcsolatba (Friedrich Hecker, Gustav Struve). Tevékenyen részt vett az 1848-49-es forradalmakban szülőföldjén, majd Bécsben és Magyarországon. Amikor az 1848-49-es magyar szabadságharc is véget ért, akkor ő is a magyar száműzöttekkel Sumlába került, e tábor feloszlatása után, Gümlekről ő is a „Mississippi” nevű hajón kelt át az Új Világba 1852-ben. New Yorkban földmérőként, tanárként dolgozott. 1855-1858-as években átjött Európába, főleg Párizsban tartózkodott, egy osztrák emigráns leányát vette feleségül. 1858-ban visszatért Amerikába, s St. Louis-ban (Missouri) telepedett le, ahol sokan éltek már német-amerikaiak, s szívesen telepedtek itt le a magyar szabadságharc emigránsai is. St. Louis-ban lett Sigel a duloni nevelőintézet igazgatója, majd katonai szemlét is szerkesztett.

Az amerikai polgárháború kitörésekor Abraham Lincoln elnök felhívására Sigel a 3. missouri ezred parancsnokaként katonai alakulatba szervezte főleg a környékbeli német-amerikaiakat és szívesen mentek zászlója alá a magyar-amerikaiak is, Kaliforniából is. Lincoln elnök 1861 augusztus 7-én dandártábornoknak nevezte ki Sigelt. Sigel eleinte vereséget szenvedett a déliektől 1861 augusztus 10-én a Wilson’s Creek-i ütközetben (Missouri), a következő év márciusában Arkansas államban vívott Pea Ridge-i ütközetben kitüntette magát, ezért 1862. augusztus 7-én előléptették vezérőrnagynak. Az 1862. augusztus 28–30-i második Bull Run-i csatában megsebesült a keze. Váltakozó szerencsével harcolta végig Sigel a hosszú és küzdelmes polgárháborút, amely végül az északiak győzelmével végződött, újra létrejött az egységes Egyesült Államok, s eltörölték a rabszolgaság intézményét. Szívesen harcoltak Sigel német csapataiban a magyarok, hiszen a magyar emigránsok közül sokkal többen tudtak németül, mint angolul, s e miatt a német-amerikai alakulatokban otthonosabban érezték magukat. Hogy mennyien lehettek a német alakulatokban a magyar emigránsok, ezt nem lehet tudni az alakulatok német nemzeti jellege miatt. Ugyanez a helyzet a Rajna-vidékről származó Carl Schurz tábornok alakulataival is.

Franz Sigel lovasszobra New York-ban

A polgárháború után Sigel Baltimore-ban, majd hamarosan New Yorkban szerkesztett német nyelvű újságokat, alapított kiadót, s részt vett az amerikai választási küzdelmekben. 1869-ben ő volt a Demokrata Párt jelöltje, de elvesztette a választásokat, ezek után különböző fontos hivatalokat töltött be, az újságszerkesztéshez is visszatért (New Yorker Deutsches Volksblatt, New York Monthly from 1897 to 1900). 1902. augusztus 21-én érte a halál New Yorkban. A Woodlawn Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete[szerkesztés]

Már életében elneveztek róla egy falut Pennsylvaniában. Halála után lovasszobrot emeltek tiszteletére a Riverside Parkban (Manhattan) és St. Louis-ban.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

További információk[szerkesztés]

  • Engle, Stephen D. Yankee Dutchman: The Life of Franz Sigel. Fayetteville: University of Arkansas Press, 1993.