RPG–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az RPG–2 (oroszul: РПГ–2; Ручной противотанковый гранатомёт) a Szovjetunió első rendszeresített kézi páncéltörő gránátvetője. GRAU-kódja 56–G–660.

Az RPG–2 gránátvető (felül) és a PG–2 gránát (alul)

Története[szerkesztés]

Az első hatékony, harcban is eredményesen alkalmazható reaktív páncéltörő gránátvetők már a második világháború alatt megjelentek. A Szovjetunió azonban ekkor még nem rendelkezett használható páncéltörő gránátvetővel. Az RPG–1 típusjellel a német Panzerfaust lemásolásával elkészített fegyverrel 19441945-ben számos kísérletet végeztek, de rendszeresíthető fegyvert nem sikerült készíteni. A Panzerfaust továbbfejlesztésével 1947-ben alakították ki az RPG–2 kézi páncéltörő gránátvetőt a hozzá tartozó PG–2 gránáttal, majd 1949-ben a fegyvert rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, később pedig megjelent a Szovjetunióval szövetséges országok hadseregeiben is. Pontatlansága és viszonylag alacsony lőtávolsága miatt nem számított hatékony fegyvernek. Az 1960-as évek elejétől kezdték felváltani a korszerűbb RPG–7 gránátvetővel. A Szovjetunión kívül Egyiptomban, Kínában és Vietnámban is gyártották.

Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői[szerkesztés]

A PG–2 páncéltörő gránát szállítási helyzetben (a hajtótöltet külön van). A stabilizátor-szárnyak behajtogatott állapotban láthatók.
Az Ukrán Fegyveres Erők Központi Múzeumában kiállított PG–2 gránát

Az RPG–2 gránátvető egy 40 mm-es acélcső, amelynek középső része faborítást kapott. Ez a rakétahajtású gránát égéstermékei által felmelegített indítócsőtől védte a kezelőt. A faborítás a nagyon alacsony környezeti hőmérséklet esetén is kényelmesebb kezelhetőséget biztosított. Az indítócső egy egyszerű, 150 m-es lőtávolságra beállított nyílt irányzékot kapott, amely hordhelyzetben behajtható volt. A pisztolyszerű markolatba építették be az elsütőszerkezetet. A felhúzott, megfeszített kakas az elsütőbillentyű elhúzását követően az ütőszegre csapott. Az ütőszeg a gránát oldalán elhelyezett csappantyúba csapódva indította a gránát rakétahajtóművét. A csappantyú megfelelő pozicionálása érdekében a gránátot úgy kellett betölteni, hogy a gránáton lévő kis csap illeszkedjen az indítócső elülső nyílásánál kiképzett horonyba.

A gránátvető PG–2 típusú kumulatív páncéltörő gránáttal tüzelt, amelynek páncélátütő képessége 180 mm. A robbanótöltetet tartalmazó hengeres test átmérője 82 mm, a gránátot elölről egy áramvonalas kúp zárja, amely alatt a kumulatív tölcsér helyezkedik el. A gránát fejrésze mögött található a stabilizátor, amely egy vékonyabb alumínium csövön elhelyezett, szállítási helyzetben a csőre hajtogatott hat darab hajlékony stabilizátor-szárnyból áll. A rakétahajtómű a stabilizátor mögött helyezkedik el. Ezt külön tárolták, alkalmazás előtt a gránátra kellett szerelni. A hajtótöltetet kartonpapírból készült tubusba préselték. A gyújtó a hengeres fejrész és a stabilizátor-cső csatlakozásánál kapott helyet. A tehetetlenségi gyújtó egy indítótöltetet gyújtott be, amely a főtöltetet indította.

A gránátot alacsony, 84 m/s-os kezdősebessége miatt mozgó célokra legfeljebb 100 m-ig lehetett hatásosan alkalmazni. Álló célok esetén 150 m volt a maximális lőtávolsága. Pontossága erősen függött az időjárási viszonyoktól, különösen a szélre volt érzékeny.

Működését tekintve lényegében űrméret feletti, hátrasiklás nélküli lövegnek tekinthető, mert a hajtótöltet már az indítócsőben kiég, a gránátnak nincs repülés közben is működő menethajtóműve.

Alkalmazása[szerkesztés]

A Szovjetunióban és a Varsói Szerződés több más országában is rendszeresítették, a gépesített lövész alakulatok raj-szintű fegyvere volt. A fegyvert ugyan egy ember is kezelhette, a gyakorlatban azonban leginkább két fő szolgálta ki. Az egyik kezelő hordozta a gránátvető csövet, valamint három gránátot a hátára erősített tokban. A másik, gépkarabéllyal is felszerelt lövész pedig további három gránátot vitt a hátán.

A fegyvert harci körülmények között a vietnámi háborúban az észak-vietnámi csapatok alkalmazták nagy mennyiségben.

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • 56-os típus – Kínában gyártott másolat
  • B40 és B50 – Vietnámban gyártott licencváltozat
  • PG–7 – Egyiptomi másolat

Műszaki adatai[szerkesztés]

Indítóberendezés[szerkesztés]

  • Űrméret: 40 mm
  • Hossz: 1200 mm (gránáttal)
  • Tömeg: 4,48 kg (gránáttal)

Gránát[szerkesztés]

  • Legnagyobb átmérő: 80 mm
  • Induló tömeg: 1,84 kg
  • Kezdősebesség: 84 m/s

Gránát harcászati jellemzői[szerkesztés]

  • Hatásos lőtávolság: 150 m
  • Páncélátütő képesség: 180 mm

Gyújtószerkezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz RPG–2 témájú médiaállományokat.