Csangsai csata (1939)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csangsai csata
IJA, Battle of Changsha, China, September 1939.jpg
Konfliktus második kínai–japán háború, második világháború
Időpont 1939. szeptember1939. október
Helyszín Csangsa, Hunan tartomány
Eredmény Kínai győzelem
Szemben álló felek
 JapánFlag of the Republic of China.svg Nemzeti Forradalmi Hadsereg
Parancsnokok
Japán Okamura JaszudzsiFlag of the Republic of China.svg Xue Jue
Csen Cseng
é. sz. 28° 12′ 00″, k. h. 112° 58′ 01″Koordináták: é. sz. 28° 12′ 00″, k. h. 112° 58′ 01″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csangsai csata témájú médiaállományokat.

A csangsai csata a második kínai japán háború egy ütközete volt, ahol a kínai nacionalista erők megállították a japán támadókat. A csata az addigi egyik legnagyobb kínai győzelem volt.

Előzmények[szerkesztés]

A második kínai–japán háború kitörése[szerkesztés]

1931-ben Japán meghódította Mandzsúriát (ma Északkelet-Kína) és létrehozta Mandzsukuó bábállamot, nagy összegeket költve a régió ipari fejlesztésére és folytatva az Észak-Kínába való terjeszkedést. Kína területi integritásának ezen megsértése egy gyorsan növekvő japánellenes mozgalmat hozott létre Kínában.[1] 1937 júniusában a japán Kwangtung Hadsereg nagyszabású katonai gyakorlatot hajtott végre a kínai határon, a Marco Polo hídtól nyugatra. Ugyan a japán katonai gyakorlatok engedélyezve voltak egy a Boxer Protokolt kiegészítő egyezség révén, de a japán csapatok mérete – melyet 7000 és 15 000 közöttire becsült – meghaladta az egyezségbe foglalt limitet. Július 6-án a japánok egy éjszakai gyakorlatot tartottak, amelyről nem értesítették a kínaiakat, ami ahhoz vezetett, hogy a kínaiak tévesen támadásnak vélték a japán csapatmozgásokat és néhányan lövéseket adtak le. Egy japán katona eltűnt. A japán tisztek követelték hogy csapataik átmehessenek kínai területre az eltűnt katona megkeresésére. Ezt a kínaiak visszautasították. Ugyan az eltűnt japán katona a következő nap előkerült, a tiszteket erről nem értesítették és 8-án a japánok támadásba lendültek. Az összeütközés egy napig tartott és japán kudarccal végződött. A japán miniszterelnök, Konoe Fumimaro megpróbálta elkerülni a totális háborút, de a japán katonai vezetés eszkalálni akarta a helyzetet. Július végén a japán csapatok támadást indítottak Beiping (ma Peking) ellen és augusztus 4-én a kínaiak visszavonultak a városból.[2]

Sanghaj és Nanking eleste[szerkesztés]

Csang Kaj-sek vonakodott legjobb csapatait Észak-Kínában bevetni, egy olyan területen melyet addig sem igazán tudott ellenőrzése alá vonni. De Shanghai ellenben központi helyet foglalt el a Japán elleni stratégiában.[3] A Sanghaji ütközet a háború első nagy csatája volt (a japánok 300 000, a kínaiak 700 000 embert vetettek be), és egyben az egyik legvéresebbnek is bizonyult.[4] Az ütközet három hónapig tartott (augusztus elejétől november elejéig), a japán veszteségek 40 000,[5][6] és 60 000[forrás?] fő a kínai veszteségek 187 000,[3][6] és 250 000[7] fő közé tehetőek. Sanghaj elfoglalását követően Nanking, a Nacionalista kormány fővárosa is hamar veszélybe került. Novemberben a fontosabb minisztériumokat áthelyezték, és december 7-én Csang Kaj-sek is elhagyta a várost. A japánok december 13-án elfoglalták a várost. Ezt követően került sor a nankingi mészárlásra, a konfliktus egyik leghírhedtebb háborús bűncselekményére. Ezen tömegmészárlás során a kínai becslések szerint 300 000 embert gyilkoltak meg.

Hszücsou, Vuhan és Szuizao[szerkesztés]

1938 folyamán három fontosabb hadmozdulatra került sor. Elsőként a japán Észak Kínai Hadsereg megindult dél fele, hogy összekösse Pekinget Nankinggal. Ezen hadmozdulat során Hszücsounál került sor a legnagyobb csatára amelyet a japánok megnyertek ( habár a közeli tajercsuangnál egy kisebb csatát elvesztettek).[forrás?] Ezt követően Közép-Kínában került sor egy újabb város, Vuhan japán elfoglalására. Vuhan városának elfoglalása a második kínai-japán háború korai szakaszának egyik leghosszabb (négy és fél hónap – június elejétől október végéig) és legnagyobb (a két oldalon együttvéve több mint egymillió-háromszázezer ember harcolt) csatája volt. A csatában mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, egyes becslések szerint összesen 540 000 főt (a japán Közép Kínai Expedíciós Hadsereg 140 000 főt, a kínaiak 400 000 főt).[forrás?] Végül a harmadik fontos esemény a Szuicaoi csata (rövidítés Szuihszien (ma Szuicsou) és Caoyang város neveinek egybevonásával). A csata elején a japánok több kínai várost is elfoglaltak (például Nanyangot), de aztán a kínai csapatok visszavonulásra kényszerítették őket és visszafoglalták a városokat.[forrás?]

Halhin-gol[szerkesztés]

A határ a szovjet szövetséges Mongólia és Mandzsukuó közt az 1930-as években vitatott volt. 1938-ban a Haszan-tónál sor került egy összecsapásra a szovjet és japán csapatok között. 1939-ben pedig több jelentős ütközet zajlott le a Halhin-gol folyónál majustól augusztus végéig. A határkonfliktus oka az volt hogy a japánok a határt a Halhin-gol folyónál, míg a mongolok attól 16 kilométerre keletre vélték megállapítani. Ennél fogva egy kisebb mongol csapat összecsapott mandzsukuói katonákkal miután a folyón átkelve Nomonhan faluhoz mentek.[8] Az ez után kibontakozó határkonfliktus során mintegy 57 000 ezer szovjet és 30 000 japán katona került bevetésre.[forrás?] A szovjet csapatok augusztusban egy bekerítő hadmozdulattal súlyos veszteségeket okoztak a japánoknak, ezzel pontot téve az ügy végére.[9]

A csata[szerkesztés]

Szemben álló felek[szerkesztés]

Japán[szerkesztés]

Japán részről a hadműveletben a 11. hadsereg vett részt, amely a vuhani csatában is fontos szerepet játszott12. Az Okamura Jaszudzsi irányítása alá tartozó 11. hadsereg a következő egységekből állt: 6. hadosztály, 106. hadosztály, 33. hadosztály, 13. hadosztály, 3. hadosztály és a 101. hadosztály. Továbbá rendelkezésükre állt néhány haditengerészeti egysége is a Kínai Területi Flottának, például egy ágyúnaszád alakulat és számos motorcsónak.[forrás?]

Kínai Forradalmi Hadsereg[szerkesztés]

Kínai részről a IX. háborús övezet következő egységei vettek részt álltak Csen Cseng rendelkezésére: 19. hadseregcsoport, 1. hadseregcsoport, 30. hadseregcsoport, 27. hadseregcsoport, 15. hadsereg, 20. hadseregcsoport, 73. hadtest, 4. hadtest, 70. hadtest, Új 6. hadtest, 74. hadtest, 5. hadtest, 99. hadtest és a 11. hadosztály.[forrás?]

Az ütközet[szerkesztés]

Hunan rizs termése és természeti erőforrásai, mint például volfrám és antimon, értékes stratégiai eszközök voltak. De még fontosabb hogy Csangsa a kevés kínai kézen maradt közlekedési csomópontok és katonai hadianyagraktárak egyike volt. Földrajzi szempontból Csangsa valószínű célpontnak tűnt mivel Japán nagyban a vasúti és vízi közlekedésre hagyatkozott. Ugyan több fontos kínai hadi üzem is volt Hunanban, a legfontosabb stratégiai célpont a Csangsa-Kvangtung vasútvonal volt.13Csangsa és az attól nyugatra lévő városok megszerzésével a japánok megszerezhették volna fennhatóságot a Jangce fölött a Szecsuani határig, és elvághatták volna az ottani Kuomintang bázist a többi háborús zónától. Észak felőli védekezés esetén a kínaiak számos terepelőnyt élveztek. Yochow után a vasúti ágy több folyón is áthaladt. A nagyon limitált úthálózat ebben a térségben pedig el lett pusztítva a kínaiak által, és eső esetén az egész régió sártengerré változott. Mivelhogy a japánok mechanikus közlekedésre hagyatkoztak a kommunikációs vonalaik fenntartásához, így lehetetlen volt megfelelően ellátni az előrenyomuló csapatokat, és védeni az egyész 160 kilométeres utat Yochow és Csangsa közt. Ráadásul a gyalogság erősen függött a tüzérség és a páncélozott harci járművek támogatásától, amelyek gyakorlatilag használhatatlanok voltak ezen a területen. Egy nagy japán katonai támaszpont volt Hankow és Csangsa közt félúton, Yochow (Yueyang) városánál. Ez a város vált az ugrásponttá a Csangsáért vívott négy csata során. Szeptemberben a japánok összegyűjtötték az egységeiket hogy megtámadják Csangsát kelet felől (Nancsangból), északról (Yochowból) és észak-északnyugatról ( a Tungting-tó környékéről).[10]

Elsőként a Japán Hadsereg 101. és 106. hadosztály megindult nyugat felé Jinganból, szeptember 13-án. Itt a kínaiak, főképpen a 32., 60., 72. és 74. hadsereg éppoly agresszívnak bizonyult mint a japánok és három hét véres harc után a japánok kénytelenek voltak visszavonulni a kiindulópontjukhoz, október 14-én érve Jinganba. A támadás második része dél felé való támadás a Japán Hadsereg 3. és 6. hadosztálya által, Csangsától mintegy 100 kilométerre északról. Ők szeptember 18-án indították meg a támadásukat, és szeptember 22-ének éjszakáján egy dandár a 3. hadosztályból ágyúnaszádokkal és rekvirált dszunkákkal lehajózott a Dongting tavon és a Milou folyótól délre szállt partra. Miután bekerítették őket a kínaiak egy olyan hadicselhez folyamodtak amelyet gyakran hangoztattak, de még egyszer sem vettettek be: szándékosan utat engedtek az elbizakodott japánoknak, hogy előre nyomuljanak egy nagyszabású csapdába. Amikor a két hadosztály Csangsa 30 kilométeres körzetébe érkezett a 4., 52., 70., 73. és 87. hadsereg egy váratlan támadást indított ellenük minden irányból. Mivelhogy erős ellenállásba ütköztek és elérték a hadművelet időkorlátját, a japánok visszavonultak. A harcolva visszavonuló japánok október 8-án érkeztek meg a kiinduló pozíciójukhoz. A Csangsa hadművelet harmadik része a Japán Hadsereg 33. hadosztályának délnyugati irányú támadása volt Chongyangból a 27 hadseregcsoport ellen. Ez a támadás szeptember 22-én indult meg és mintegy 100 kilométert tettek meg egyre eltökéltebb kínai ellentámadásokkal megütközve. Miután oldalba támadták őket és a hadművelet időkorlátját is elérték, a japánok itt harcolva visszavonultak, október 14-én érkezve meg Tongshanba. A csangsai csata meddőnek bizonyult a japánok, és egy nagyon szükséges – még ha csak átmeneti is – sikernek Kína számára. A IX. Háborús Övezet parancsnoka, Csen Cseng tankönyvbe illően mutatta be hogyan kell használni egy létszámban nagyobb, de fegyverzetben és kiképzésben rosszabb haderőt használni, úgy hogy mobilitásával és agresszív harctevékenységével az győzelmet arasson.[6]

Következmények[szerkesztés]

A japán kudarc Csangsánál, a japánok azon évben elszenvedett egyéb nagyobb vereségeivel együtt arra ösztönözték a Kuomintang vezetést hogy késő novemberben megindítsa az 1939–40-es téli offenzívát.

Megjelenése a művészetekben[szerkesztés]

2014-ben készült a csatáról egy tv-sorozat a Kínai Népköztársaságban.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Marco Polo Bridge Incident[halott link]
  2. Lugou Bridge Incident and Second Battle of Hebei
  3. a b Mitter, Rana: Forgotten Ally: China's World War II, 1937-1945, First Mariner Books, 2014, eredeti kiadás: Allen Lane, 2013, eISBN 978-0-547-84056-7
  4. https://ww2db.com/battle_spec.php?battle_id=85
  5. https://ww2db.com/battle_spec.php?battle_id=85
  6. a b c Ness, Leland és Shih, Bin: Kangzhan: Guide to Chinese Ground Forces 1937-45, Helion & Company, 2016, eISBN 978-1-912174-46-1
  7. https://ww2db.com/battle_spec.php?battle_id=85
  8. https://ww2db.com/battle_spec.php?battle_id=89
  9. https://ww2db.com/battle_spec.php?battle_id=89
  10. Franco David Macri: Clash of Empires in South China-The Allied Nations Proxy War with Japan, 1935-1941, University Press of Kansas, 2012, eISBN 978-0-7006-2183-5

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]