Einstein–Szilárd-levél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Einstein-Szilárd levél Rooseveltnek
Roosevelt elnök válasza


Az Einstein–Szilárd-levél az a levél, amelyet Albert Einstein küldött aláírásával 1939. augusztus 2-án Franklin D. Roosevelt-nek az Amerikai Egyesült Államok elnökének, de aminek nagy részét Szilárd Leó fogalmazta Teller Ede és Wigner Jenő Amerikában dolgozó emigrált magyar fizikus kutatótársaival együtt.

A levél arra a valószínűségre hívta fel Roosevelt elnök figyelmét, hogy a nemzetiszocialista Németország egy saját nemzeti nukleáris energia tervbe kezdett, ami az atommaghasadás jelensége segítségével atombomba előállításához vezethet és azt javasolta az elnöknek, hogy az Egyesült Államok is készüljön fel egy ilyen feladat végrehajtására.

A levél tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levél azt közölte az elnökkel, hogy nemcsak Enrico Fermi és Szilárd Leó munkája Amerikában, hanem Frédéric Joliot-Curie francia fizikus aktivitása is arra a lehetőségre mutat, hogy egy urántömegben egy láncreakció létrehozásával mesterséges úton hatalmas energia jöhet létre nagyszámú új, rádiumhoz hasonló elem keletkezésével egyetemben. Arra intette az elnököt, hogy mindez minden valószínűséggel a közeljövőben meg fog történni és hogy a jelenség olyan nagy erejű új típusú bomba előállításához is vezethet, amiből egyetlen elpusztíthatja egy kikötő teljes hajóállományával és magával a kikötővel együtt a környék jó részét is, ámbár egy ilyen bomba nagyon nehéznek bizonyulhat annak légi úton való szállítására. A levelet Einstein augusztus 2-án írta alá és Alexander Sachs, bankár és gazdasági szakértő vitte el Roosevelthez, de csak október 11-én tudta az elnök kezébe juttatni, mert az elnök Lengyelországnak a németek általi lerohanásával volt nagyon elfoglalva, és végül is ez a támadás jelentette a II. világháború kezdetét. Mihelyt Roosevelt meghallotta Sachstól a levél tartalmát, nyomban jóváhagyta egy külön bizottság, az Advisory Committee on Uranium vagyis az „Urán Tanácsadó Bizottság” létrehozását. A bizottság október 21-én tartotta első ülését Lyman James Briggs, a National Bureau of Standards, vagyis a Nemzeti Szabványhivatal igazgatójának elnöksége alatt és költségvetésbe vett hatezer dollárt Fermi neutron kísérleteire a Chicagoi Egyetemen.

Sokszor úgy veszik, hogy ez a levél volt a kezdőpontja a Manhattan tervnek, ami 1945-ben Hirosima és Nagaszaki bombázásához vezetett, a világháború végét jelentve. Ez a bizottság azonban nem segítette elő sokban az atomfegyver megteremtését, és utána két további bizottság foglalkozott vele, előbb a National Defense Research Committee a „Nemzetvédelmi Kutatóbizottság”, majd az Office of Scientific Research and Development) a „Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal”, míg az egyetemi maghasadási kutatás 1942-ben az úgynevezett Manhattan Engineering District teljes nagyságú bomba fejlesztési programjává vált.

Einstein maga nem dolgozott a bomba tervén, és Linus Pauling szerint később megbánta, hogy a levelet aláírta.[1]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Scientist Tells of Einstein's A-bomb Regrets. The Philadelphia Bulletin, 13 May 1955. (PDF document from the Swiss Federal Archives from Internet Archive.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Einstein levél témában.