Henry C. Wallace legidősebb fia, aki 1921 és 1924 között volt az ország mezőgazdasági minisztere, Henry A. Wallace 1888-ban született Iowában.[1] Tanulmányait az Iowai Állami Egyetem tanulójaként végezte, apja folyóiratának, a Wallaces’ Farmernek dolgozott íróként és szerkesztőként.[2] Megalapította a Hi-Bred Corn Company céget, ami egy kiemelkedően sikeres hibridkukoricával foglalkozó vállalkozás volt.[3] Érdeklődött a közgazdaság és statisztika iránt is, élete során több vallási és spirituális mozgalomnak is része volt, mint például a teozófia.[4] Apja 1924-es halála után eltávolodott a Republikánus Párttól, 1932-ben Franklin D. Rooseveltdemokrata jelöltet támogatta.[5]
Wallace mezőgazdasági miniszter volt Roosevelt alatt, 1933 és 1940 között.[6] A New Deal nagy támogatója volt és a szövetségi mezőgazdasági politika változásában fontos szerepet játszott, többek között a mezőgazdasági feleslegek és a vidéki szegénység csökkentésében.[7][8] Roosevelt a konzervatív demokraták ellenkezésének ellenére Wallace-t jelölte alelnökének az 1940-es Demokrata Nemzeti Gyűlésen.[9][10] A Roosevelt-Wallace páros könnyen megnyerte az 1940-es elnökválasztást, az 531 elektori szavazatból 449-et megszerezve.[11] Az 1944-es Demokrata Nemzeti Gyűlésen a konzervatívak legyőzték Wallace újrajelölését,[12] helyére Missouri szenátorát, Harry S. Trumant választva.[13] 1945 elején Roosevelt kinevezte Wallace-t, mint az ország kereskedelmi minisztere.[14]
Roosevelt 1945 áprilisában meghalt, így Truman lépett helyére.[15] Wallace 1946 szeptemberéig maradt a kereskedelmi miniszter, mikor Truman kirúgta, amiért egy beszédjében a Szovjetunióval békéltető politikára szólította fel a kormányt.[16] Wallace és támogatói ezt követően létrehozták a Progresszív Pártot, aminek jelöltjeként indult 1948-ban.[17] A párt célja az volt, hogy békés kapcsolatokat építsen a Szovjetunióval, véget vessen a szegregációnak az iskolákban, elérje a nemek és fajok egyenlőségét és, hogy létrehozzon egy országos egészségbiztosítási programot. Ennek következtében azzal vádolták, hogy kommunista befolyás alatt van, illetve kapcsolata a teozófista Nicholas Roerich-vel szintén rontotta kampányának esélyeit.[18][19] Mindössze a szavazatok 2,4%-át kapta meg a választáson. 1950-ben kilépett a pártból a koreai háborúval kapcsolatos nézeteltérések miatt, majd 1952-ben a Szovjetuniót „teljesen gonosz”-nak nevezte.[20] Ezt követően újra elkezdett mezőgazdasági innovációval foglalkozni és kiemelkedően sikeres üzletember lett. 1965-ös haláláig hibrid kukorica kifejlesztésén és a csirkék minőségének javításán dolgozott.[21]
↑Schapsmeier, Edward L.; Schapsmeier, Frederick H. Henry A. Wallace in Iowa: The Agrarian Years, 1910–1940 – The Agrarian Years, 1910–1940, 17. o. (1968)
