Árszabályozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az árszabályozás szűkebb értelemben az állami árpolitika azon része, amely az árak alakítására, befolyásolására irányuló állami szabályozó eszközöket foglalja magában. Körébe tartoznak mindazon intézkedések, amelyekkel az állam befolyásolja az egyes árak, az árarányok és általános árszínvonal alakítását.[1] Eszközei a tervgazdálkodásban illetve a piacgazdaságban sokfélék lehetnek.

A tervgazdaságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tervutasításos tervgazdaságban a piaci verseny fogalma nem értelmezhető, és tulajdonképpen minden ár hatósági ár.
  • Az indirekt vállalatirányítási rendszerek, mint például Magyarországon az új gazdasági mechanizmusnak nevezett gazdaságpolitikai szakasz idején, árnyaltabb szabályozást alkalmaztak.

A piacgazdaságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az árszabályozás a piacgazdaságban azt jelenti, hogy a nem tökéletesen működő piacok árait az állam befolyásolja vagy meghatározza. A piacgazdaságban az árak a piacon alakulnak ki akkor, amikor a kereslet és kínálat megegyezik. Azokon a piacokon, ahol a vevői vagy eladói oldalon jelentős erőfölény mutatkozik, és nincsen valós verseny, az árak nem feltétlenül a kölcsönösen előnyös cserék mentén alakulnak ki. Ilyenkor az árak meghatározásának módját az állam vagy állami szervek magukhoz vonhatják. A leggyakoribb erőfölényes helyzet a monopólium. Az árszabályozást ezért gyakran monopolszabályozásnak is hívják.

A piacgazdaságban az árszabályozás célja általában az, hogy egy hipotetikus versenypiac árait (a határköltséggel egyező árat) hozzanak létre. Ilyenkor a fogyasztók jóléte olyan, mintha az eladók versenyben volnának a vásárlóerejükért. Az árszabályozás lehet közvetlenül az árakra irányuló (például árplafon-szabályozás) vagy az erőfölényes cégek profitjára, és így közvetetten az árakra irányuló (például tőkemegtérülés maximálása). Magyarországon a hírközlési és pályavasúti szolgáltatások esetében az előbbi, az energetika, víz- és csatornaszolgáltatások esetében az utóbbi modell terjedt el.

Története Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi magyar szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az árszabályozás fő eszköze az Árak megállapításáról szóló törvény, amelyet azonban a legtöbb stratégiailag fontos iparágban nem, vagy csak részben alkalmaznak, mert az uralkodó európai (és amerikai) szabályozási gyakorlattal szemben az ármegállapítás jogát a miniszterhez, nem pedig a politikától független, kvázi-autonóm árszabályozó hivatalokhoz (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Magyar Energia Hivatal, Magyar Vasúti Hivatal) telepíti.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar nagylexikon 2. kötet 413. old.