Kárpáti Aurél (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kárpáti Aurél
Kárpáti Aurél (1944)
Kárpáti Aurél (1944)
Született 1884. december 5.
Cegléd
Elhunyt 1963. február 7. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása színikritikus,
irodalomkritikus,
író,
költő
Díjak Kossuth-díj

Kárpáti Aurél (Cegléd, 1884. december 5.Budapest, 1963. február 7.) Kossuth-díjas magyar színházi és irodalmi kritikus, író, költő. Fia ifjabb Kárpáti Aurél, sakkfeladványszerző, sportvezető, újságíró.

Életpályája[szerkesztés]

Az esztergomi tanítóképző elvégzése után fővárosi napilapok és hetilapok munkatársaként működött, a Magyar Szemlébe, a Hazánk című napilapba és az Új Időkbe írt verseket, kritikákat. A Nyugat megindulása után is A Hét munkatársa maradt. 1910-ben Halasi Andorral megindította a Kritika c. folyóiratot. Az I. világháború időszakában a Déli Hírlap, majd A Nap szerkesztőségében dolgozott. 1922-től színikritikáinak többsége a Pesti Naplóban jelent meg, annak munkatársa maradt a lap megszűnéséig (1939). A Nyugatban is közreadták írásait. Az 1930-as évektől vezető szerepet vállalt a Vajda János Társaság irányításában.[1]


A II. világháború után is gyakran közölték a lapok írásait, irodalmi és színházi kritikáit. Mint kritikus, a korabeli színházi és irodalmi életben jelentős szerepet töltött be. Szépirodalmi művei közül a Bihari remete c. elbeszélése az egyik legemlékezetesebb alkotása.

Művészeti kritikáinak sikere abban rejlett, hogy valójában ő nem is kritizálni akart, hanem előadni azokat az élményeit, benyomásait, amelyeket belőle a színházi előadás, az irodalmi mű vagy a képzőművészeti alkotás kiváltott, s mindezt nem annyira egyszerű sajtókritika formájában, hanem irodalmi kereteken belül adta elő, esszé-formában.[2]

Társasági tagsága[szerkesztés]

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

Szépirodalom[szerkesztés]

  • Az én örökségem (versek, Budapest, 1909);
  • Éjszakai ballada. Novellák; Singer és Wolfner, Bp., 1912
  • Budai képeskönyv (elbeszélés, Budapest, 1913);
  • Három régi esztendő (regény, Budapest, 1918);
  • A bihari remete és egyéb történetek (elbeszélés, Budapest, 1920);
  • Hamis tüzek. Kis regény; Népszava, Bp., 1920 (Világosság-könyvtár)
  • Kaláris (versek, Budapest, 1921);
  • Aquamanile. Regény; Kultúra, Bp., 1922 (Magyar regényírók)
  • A nyolcadik pohár (regény, Budapest, 1927)
  • Tavaszi felhők az égen... Regény; Tolnai, Bp., 1927 (Tolnai regénytára)
  • Új magyar líra. Fiatal költők antológiája; összáll. Kárpáti Aurél; Vajda János Társaság, Bp., 1934
  • Halottak, akik élnek. Huszonhárom magyar elbeszélő; vál. Kárpáti Aurél; Est-Lapok, Bp., 1936 (Pesti Napló könyvek)
  • A bagoly; Athenaeum, Bp., 1937
  • Néma hegedű (elbeszélés, Budapest, 1943)
  • Él még Bánk! Katona József; Szépirodalmi, Bp., 1955
  • A hollófürtű kedves - Történelmi miniatűrök (elbeszélés, Budapest, 1958)
  • A vándor visszanéz; Magvető, Bp., 1963 (Elbeszélések, verse)

Tanulmányok[szerkesztés]

  • A búsképű lovag - Irodalmi noteszlevelek 1911-1919 (Budapest, 1920)
  • A kételkedő kritikus (Budapest, 1928)
  • A menekülő lélek (Budapest, 1934)
  • Babits Mihály életműve (Budapest, 1941)
  • Vaszary, 1941 (Petrovics Elekkel)
  • A színház drámája (Budapest, 1947)
  • Kultúra haláltánccal (Budapest, 1947)
  • Örök Shakespeare (Budapest, 1948)
  • Él még Bánk! (Budapest, 1951)
  • Megyeri Károly; Művelt Nép, Bp., 1956
  • Főpróba után - Válogatott színibírálatok 1922-1945 (Budapest, 1956)
  • Színház (Budapest, 1959)
  • Tegnaptól máig - Válogatott irodalmi tanulmányok (Budapest, 1961)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kőháti Zsolt (1970). „A Vajda János Társaság értékeléséhez”. Irodalomtörténet 52 (2), 974. o.  
  2. A magyar irodalom története. 6. köt. Szerk. Szabolcsi Miklós. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966, 59. o.
  3. Kőháti Zsolt (1970). „A Vajda János Társaság értékeléséhez”. Irodalomtörténet 52 (2), 974. o.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]