Nagy Pál (honvéd tábornok)

Nagy Pál (Paul Edler von Nagy)
Nagy Pál honvéd tábornok (1914)
Született	1864. szeptember 18.   Sajósenye,
Meghalt	1927. február 10. (62 évesen)  Budapest,
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	gyalogos
Szolgálati ideje	1882–1925
Rendfokozata	cs.és kir. altábornagy m.kir. gyalogsági tábornok
Egysége	1913: pozsonyi 72. honvéd gyalogezred 1914: 38. honvéd gyaloghadosztály 1915 jan.: 20. honvéd gyaloghadosztály 1915 júl. – 1917: 40. honvéd hadosztály 1917. aug.: 73. honvéd gyalogdandár 1919: miskolci körzet pk. 1921: budapesti körzet pk.
Csatái	I. világháború 1921: budaörsi csata
Kitüntetései	Mária Terézia-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Pál (Paul Edler von Nagy) témájú médiaállományokat.

Nagy Pál (Sajósenye, 1864. szeptember 18. – Budapest, 1927. február 10.) magyar honvédtiszt, a Monarchia haderejében altábornagy, az első világháborúban hadosztály- majd dandárparancsnok. 1921-től m. kir. gyalogsági tábornok, 1922–25 között a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka. (Német nyelvű dokumentumokban Paul Edler von Nagy néven említik).

Élete

Ifjúkora

1864. szeptember 18-án született Sajósenyén nemes Nagy Péter sajósenyei földbirtokos és nemes naményi Naményi Karolina fiaként.1864. szeptember 22-én református szertartás szerint keresztelték meg Sajóvámoson, keresztszülei nemes oroszlánosi Törös József sajósenyei közbirtokos és annak felesége, Skrabai Petronella volt.

A pozsonyi hadapródiskola elvégzése után a győri 11. vadászzászlóaljhoz osztották be. 1890–9191-ben Budapesten elvégezte a felsőbb tiszti tanfolyamot, ezt követően 1891–93-ban a bécsi vezérkari akadémiát (Kriegsschule). 1895-ben századosi rendfokozatban a budapesti Ludovika Akadémia tanára lett. 1907–11 között a Magyar Kir. Honvédelmi Minisztérium osztályvezetőjeként (Sektionschef) dolgozott, közben 1910-ben vezérkari ezredessé léptették elő.

Az első világháborúban

A világháború kezdetén Nagy Pál ezredes a pozsonyi 72. honvéd gyalogezred parancsnoka volt, amely az Adrian Wieber tábornok parancsnoksága alatt álló 37. honvéd gyaloghadosztály része volt. A hadosztály a Paul von Puhallo báró táborszernagy által vezetett V. hadtest harcrendjébe volt besorolva. 1914 novemberében vezérőrnaggyá léptették elő, és kinevezték a 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokává, Johann Karg von Bebenburg báró altábornagy helyére. Egy hónapig sem maradhatott e tisztségében, helyére már december elején Szurmay Sándor altábornagyot nevezték ki.

1915 januárjában Nagy Pál vezérőrnagyot a 20. honvéd gyaloghadosztály élére nevezték ki, Johann Nikic altábornagy helyére, akit már 1914 decemberében elmozdítottak. E tisztségében 1915 júliusáig működött, ekkor helyére Somorjai Lukachich Géza báró vezérőrnagyot nevezték ki hadosztályparancsnoknak, aki augusztusban foglalta el beosztását.

1915 januárjától a 20. honvéd hadosztály parancsnokaként a galíciai fronton harcolt, Boroević gyalogsági tábornok 3. hadseregének hadrendjében, József Ágost főherceg lovassági tábornok temesvári VII. hadtestével együtt. 1915 májusában részt vett a központi hatalmak dunajeci offenzíváját megelőző kárpáti harcokban, a 39. honvéd gyalogdandárral (Stadler ezredes), a 81. honvéd gyalogdandárral (Perneczky Jenő vezérőrnagy) és a 20. honvéd tábori tüzérdandárral (Pohl Albert ezredes) együtt.

Miután a 20. hadosztály parancsnokságát 1915 júliusában átadta Lukachich vezérőrnagynak, Nagy Pál vezérőrnagyot szeptemberben kinevezték a 40. honvéd hadosztály élére. Ezt a hadosztályt irányította négy éven át, súlyos harcokban, egészen a háború végéig, 1918 novemberéig.

1915. december közepén már a 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnokaként Bukovinában, Czernowitz (ma: Csernyivci, Ukrajna) körzetében harcolt, Pflanzer-Baltin lovassági tábornok 7. hadseregében, a 38. honvéd gyaloghadosztállyal (Werz vezérőrnagy), a 24. gyaloghadosztállyal (Urbarz vezérőrnagy), a 2. lovashadosztállyal (von Abele vezérőrnagy) és az osztrák Landwehr 21. lövészhadosztályával (Podhajsky vezérőrnagy) együtt.

1916 nyarán a 40. honvéd hadosztállyal a 7. hadsereg hadrendjében a podóliai fronton harcolt az oroszok ellen. Hadosztálya a XI. hadtest alárendeltségében állt, amelynek parancsnoka júniusban még Korda lovassági tábornok volt, a Bruszilov-offenzíva után (júliustól) Habermann altábornagy lett. Augusztusban Pflanzer-Baltin vezérezredes 7. hadseregét a Károly hadseregcsoport alá rendelték, amelynek parancsnokságát névlegesen Károly Ferenc József főhercegre, a későbbi uralkodóra ruházták.

A 7. hadsereg parancsnokságát 1916. október 15-én Kövess Hermann vezérezredes vette át. 1917 júliusában Nagy Pál a 40. honvéd hadosztállyal az ő alárendeltségében sikeresen harcolt a Kerenszkij-offenzíva ellen a podóliai fronton, a német IV. tartalék-hadtesttel (Karpathenkorps) együtt, amelyet Richard von Conta gyalogsági tábornok vezetett. Nagy Pált 1917. augusztus 17-ei hatállyal altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő, és kinevezték a 73. honvéd gyalogdandár (73.HIBrig) parancsnokává.

1918. augusztus 17-én megkapta a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét, az 1914 augusztusában az orosz fronton, Bychawánál (ma: Lublini vajdaság, Lengyelország) aratott győzelmének elismeréseképpen. 1918 novemberében szolgálaton kívüli állományba helyezték.

A Monarchia széthullása után

Károlyi Mihály miniszterelnök köztársasági kormánya nem tartott igényt szolgálataira. A Tanácsköztársaság bukása és Horthy Miklós hatalomra jutása után azonban Nagy Pál altábornagyot már 1919-ben reaktiválták, és a miskolci katonai körzet parancsnokává nevezték ki. 1921-ben gyalogsági tábornokká léptették elő, és kinevezték a budapesti katonai körzet parancsnokává. Ugyanebben az évben felvették a Vitézi Rendbe. A Vitézi Szék hamarosan megválasztotta őt a Rend helyettes főkapitányává. Még ebben az évben nyugállományba vonult.

1921 októberében, a második királypuccs hírére azonban, Horthy megbízható parancsnokaként, ismét visszatért a tényleges katonai szolgálatba. Az október 23-ai budaörsi csatában ő irányította a Horthyhoz hű kormánycsapatokat a visszatérni próbáló IV. Károly királyt kísérő legitimista csapatok elleni harcban. A Lehár Antal vezérőrnagy által vezetett királyhű erőket visszaverték, Károly király Budapestre jutását meghiúsították, a királyt az angol katonai hatóságok kezére adták, akik Madeira szigetére deportálták őt. Lojalitása jutalmául Horthy kormányzó 1922-ben Nagy Pál gyalogsági tábornokot nevezte ki a Magyar Királyi Honvédség főparancsnokává. 1925-ben vonult végleg nyugdíjba. Több harcászati szakmunkát írt.

1927. február 10-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra, sírja ma is megtalálható itt (39. parcella, 1/131. sz. sírhely).

Irodalom

• A Pallas nagy lexikona
• Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001
• Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003
• Oskar von Hofmann – Gustav von Hubka.szerk.: Dr. Carl Freiherr von Bardolff: Der Militär-Maria Theresien-Orden. Die Auszeichnungen im Weltkrieg 1914-1918. (A Katonai Mária Terézia-rend. Kitüntetések a világháború alatt) (német nyelven). Wien: Verlag Militärwissenschaftliche Mitteilungen (1943/1944) 
• Jörg C. Steiner. Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és ezredeseinek névjegyzéke, 1918. dec. 12-ei állapot (német nyelven). Wien: Edition S & M (1992). ISBN 3-901215-01-8 
• Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003

További információk

• Magyar életrajzi lexikon.
• A Történelmi Vitézi Rend honlapja
• Paul von Nágy (angol nyelven). [2003. március 3-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
• A honvéd gyaloghadosztályok listája Archiválva 2012. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A honvéd magasabb egységek listája
• A cs.és kir. hadtestparancsnokságok.
• Sírja a Kerepesi úti temetőben. (Budapesti Negyed, VII. évf. 3. szám, 1999. ősz).