Wenzel von Wurm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Wenzel von Wurm
FML Wenzel Wurm (E. Schöfer) On7636 0a.jpg
Született 1859. február 27.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Karolinenthal
Meghalt 1921. március 21. (62 évesen)
 Ausztria, Bécs
Állampolgársága osztrák
Nemzetisége Ausztria osztrák
Fegyvernem gyalogság
Rendfokozata vezérezredes
Csatái Első világháború
Kitüntetései (teljesség igénye nélkül)
Vaskorona-rend
Vaskereszt 1. és 2. osztálya
Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenzel von Wurm témájú médiaállományokat.

Wenzel Freiherr von Wurm (Karolinenthal, 1859. február 27. - Bécs, 1921. március 21.) osztrák katonatiszt, vezérezredes, első világháborús parancsnok.

Élete[szerkesztés]

Származása és korai katonai pályafutása[szerkesztés]

Von Wurm 1859. február 27-én született a Prága közelében fekvő Karolinenthalban. Apja a hadsereg főhadnagya volt. A felsőfokú tanulmányait egy műszaki akadémián végezte jó eredménnyel, melyet követően aktív szolgálatba került a Császári és Királyi Hadseregbe. 1879-ben hadnagyi, 1882-től már főhadnagyi rangban szolgált, utóbbi minőségében vezérkarhoz került áthelyezésre. Későbbiekben az 58. gyalogsági dandárban, majd a 24. gyalogsági dandárban szolgált.

1886-ban megnősült, a Prágában élő Irene Meznerrel köt házasságot, akitől a következő években két lánya született, egyikük azonban még csecsemőkorban elhalálozott. 1894. november 1-jén őrnaggyá léptették elő, majd rövid idő elteltével a 75. gyalogezredhez került, majd onnan a pozsonyi 14. gyaloghadosztályhoz. Felesége 1895-ben meghalt. Ebben az évben helyezik a Hadügyminisztériumba, ahol két évig szolgált. 1897. május 1-jén alezredessé léptették elő és újra csapatszolgálatot látott el a 76. gyalogezredben. 1898-ban végén megkapta a katonai érdemkeresztet. 1899 áprilisában visszatért Pozsonyba, ahol az 5. hadtest vezérkari főnöke lett, majd novemberben ezredessé léptetik elő. Ebben az évben újra megnősült, a szintén prágai Maria Natieskát vette feleségül, akitől még egy lánya született.

Kiemelkedő szolgálataiért 1904-ben megkapta a Vaskorona-rend harmadik osztályát. 1906. november 1-jén vezérőrnaggyá nevezik ki és átvette a 37. gyalogsági dandár parancsnokságát Pilzenben (Plzeňben). 1910 februárjában a szintén Pilzenben állomásozó 19. gyalogos hadosztály parancsnoka lett, és ez év novemberének legelején előléptették altábornaggyá. Itt maradt parancsnok 1914 februárjáig, amikor is a Raguzában állomásozó 16. hadtest parancsnoka lett miközben kiérdemelte a Lipót-rend lovagkeresztjét.

Az első világháborúban[szerkesztés]

A háború kitörését követően, 1914. augusztus 1-jén táborszernaggyá nevezték ki és 6. Hadsereghez tartozó 16. hadtest parancsnokaként részt vett a Szerbia elleni hadműveletekben. A hadműveletek augusztus 12-kén kezdődtek, amikor az osztrák-magyar 5. és 6. Hadsereg átlépték a határt a Drina folyónál. A hadművelet azonban a rossz irányítás miatt megtorpant és Wurm egységeivel együtt visszavonulásra kényszerült. Az osztrák-magyar csapatok szeptemberben újabb támadást indítottak és a 6. Hadseregnek sikerült előrenyomulnia. Ennek hatására a szerbek több erő átcsoportosításával ellentámadást indítottak az előrenyomuló osztrák erők megfékezésére. Wurm csapataival az elfoglalt Jagodnja hegységénél állomásozott és katonáival egyenesen a szerb támadás középpontjában álltak. Négy napon keresztül folyt a véres küzdelem a két fél között, azonban sikerült megvédeni az osztrák-magyar harcállásokat és a szerb ellentámadás ezáltal elbukott. Az összecsapásokat követően Wurm tábornokot kitüntették. Az elkövetkező néhány hónapban mindkét fél indított kisebb támadásokat, de a front huzamosabb időre gyakorlatilag megmerevedett.

Amikor 1915 májusában Olaszország hadat üzent a Monarchiának, Wurm tábornokot és a parancsnoksága alatt álló egységeket az olasz frontra helyezték át. Részt vett az isonzói csatákban, ahol eredményesen végezte munkáját és több kitüntetést is kapott, többek közt a Signum Laudist és a Lipót-rend nagykeresztjét.

1917 elejétől vezérezredes, augusztustól az 1. Isonzó Hadsereg parancsnoka volt, e minőségében fontos szerepe volt a caporettói áttörés és a piavei átkelés sikeres megszervezésében és végrehajtásában. 1918 elejétől az Isonzó hadtest élén állt és ezen a poszton állt a háború végéig.

További élete és halála[szerkesztés]

Wurm von Wenzel vezérezredes a háborút lezáró fegyvernyugvást követően visszavonult és Bécsbe költözött. Itt halt meg 1921. március 21-én. A tábornok anyanyelvi szinten beszélt németül, jól beszélt csehül és beszélt még oroszul és franciául.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]