Arthur Arz von Straussenburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arz Artúr von Straussenburg
Arz Artúr von Straussenburg cs.és.kir. vezérezredes
Arz Artúr von Straussenburg cs.és.kir. vezérezredes
Született 1857. június 16.
Nagyszeben
Meghalt 1935. július 1. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége Coa Romania Nationality Saxons.svg Erdélyi szász
Fegyvernem gyalogos
Szolgálati ideje 1878–1918
Rendfokozata cs.és kir. vezérezredes
Egysége 1908: budapesti 61. gyalogdandár
1912: miskolci 15. gyaloghadosztály
1914: kassai VI. hadtest
1916: cs.és.kir. 1. hadsereg
1917–1918: cs.és.kir. haderő vezérkari főnöke
Csatái első világháború
Kitüntetései Mária Terézia-rend [1]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arz Artúr von Straussenburg témájú médiaállományokat.

Báró straussenburgi dr. Arz Artúr (németül: Arthur Freiherr Arz von Straussenburg), (Nagyszeben, 1857. június 16.Budapest, 1935. július 1.) erdélyi szász származású magyar katonatiszt, császári és királyi vezérezredes, az első világháború sikeres katonai vezetője, 191718-ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek vezérkari főnöke.[2]

Egy nagy múltú erdélyi szász nemesi családból származott. 1876-ban érettségizett a nagyszebeni evangélikus líceumban, majd tanulmányait a nagyszebeni jogakadémián folytatta, ahonnan azonban az első tanév leteltét megelőzően önkéntes szolgálatra jelentkezett egy császári-és királyi vadászalakulathoz. Önkéntes szolgálati idejét követően hivatásos tiszti pályára lépett és elvégezte a bécsi Hadiiskolát (Kriegsschule). A következő években különböző csapattesteknél és a vezérkarnál töltött be pozíciókat, 1902-től ezredes, majd 1908-ban vezérőrnagyi rendfokozatot kapott. 1912-től altábornagy, majd a rákövetkező évben a bécsi Hadügyminisztériumba helyezték osztályvezetőnek (Sektionschef).

Az első világháború kitörését követően a 15. gyalogos hadosztály parancsnokává nevezték ki, melynek élén részt vett a komarówi csatában, majd a kassai VI. hadtest parancsnokságát átvéve oroszlánrészt vállalt az 1914. november 28-december 18. között zajló limanovai csatában és a májusi gorlicei áttörésben, melyeknek köszönhetően a központi hatalmak erőinek sikerült megállítani az orosz csapatok előrenyomulását a keleti fronton. 1915 augusztusában gyalogsági tábornokká léptették elő, majd 1916-ban az I. hadsereg élére nevezték ki, mely pozícióban sikeresen vette föl a harcot a számbeli fölényben lévő román csapatokkal azok erdélyi offenzívája során, és részt vett Románia megszállásában.

1917. március 1-én IV. Károly magyar király sokak meglepetésére a sikeres harctéri parancsnokot nevezte ki a közös hadsereg vezérkari főnökévé a posztról távozó Franz Conrad von Hötzendorf helyére. Regnálása alatt az osztrák-magyar csapatok jelentős sikereket értek el mind a keleti-, mind az olasz fronton, a caporettói áttörés során a központi hatalmak erői jelentős vereséget mértek az olasz erőkre, azonban kellő utánpótlást-és német támogatást nélkülözve az osztrák-magyar támadás összeomlott. A központi hatalmak haderőinek összeomlását látva Arz felügyelete mellett a Monarchia 1918. november 3-án Padovában fegyverszünetet kötött Olaszországgal, IV. Károly király pedig lemondott a haderő főparancsnokának tisztéről Arz tábornok javára, aki azonban elhárította a kinevezést.

A háború után a tábornok nyugdíjba vonult és Bécsbe költözött, azonban a Monarchia szétesését követően nyugdíját megvonták és innentől kezdve szűkösen élt, volt császári tisztek által létrehozott pénzalaptól részesült segélyben, majd 1925-től a magyar kormány is folyósított számára kegydíjat. 1933-ban magyar állampolgárságot kapott és Budapestre költözött, itt hunyt el 1935-ben.

Származása, ifjúkora[szerkesztés]

Arthur Arz von Straussenburg 1857. június 16-án született Nagyszebenben, a nagy múltú erdélyi szász nemesi származású straussenburgi Arz család sarjaként. A család legrégebbi ősei valószínűleg a Mosel-és a Rajna-folyók vidékéről származtak, a „von Straussenburg” nemesi előnevet még Arthur nagyapja, Martin Samuel Arz (1798–1851), keresztényszigeti lelkész kapta az uralkodótól, aki 1825 és 1835 között a nagyszebeni káptalan esperese, egyben császári-királyi pénzügyi tanácsos volt.[3] Édesapja, Karl Arz von Straussenburg előbb postamester volt, majd magánzó (vállalkozó), később földbérlőként dolgozott, anyja a szászvárosi születésű Luise Pfaffenhube volt. A családnak Arthur volt a középső gyermeke, bátyja, Karl az öccséhez hasonlóan a katonai pályán helyezkedett el, húguk, Helena Berta Laura 1859 márciusában született.[4]

Artúr a középiskolai tanulmányait a nagyszebeni evangélikus líceumban (ma Brukenthal Gimnázium) végezte, de 1870-ben Drezdában volt vendégtanuló a szász főváros legrégebb óta működő tanintézményében, a Kreuzschule-ban. A nagyszebeni tanulóévei eredményei alapján nem volt jó tanuló, nyolcadik osztályos osztályozónaplója szerint csak hittanból-és matematikából kapott jó érdemjegyet, a többi tantárgyakból közepes-vagy elégséges osztályzatokat szerzett. 1876-ban érettségizett, közepes eredménnyel. A középfokú tanulmányait befejezve a nagyszebeni jogakadémián kezdett el tanulni, ahol az első évben többek közt jogi-politikai-és közgazdasági ismereteket sajátíthatott el, de már 1876 szeptemberében önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett.[5] Önkéntes katonaként Arznak összesen tizenkét hónapnyi katonai szolgálatot kellett ellátnia, többek közt olyan feltételek mellett (a többi önkéntes katonához hasonlóan), hogy maga választhatta ki állomáshelyét, nem kellett kötelezően laktanyában laknia, mentesült a kiképzés keményebb része alól, nem kellett őrszolgálatot ellátnia, továbbá civil tanulmányait is folytathatta katonai szolgálata mellett.[6]

Arz az önkéntes szolgálatát a közös hadsereg egyik elitalakulatában, a 23. tábori vadászzászlóaljban (Feldjäger-Bataillon) töltötte. Felettesei szerint az ifjú „szorgalmas, tiszteletteljes, szófogadó, bajtársias, alárendeltjeivel szemben tapintatos, és jó érzésű, udvarias, készséges, derűs, nyitott, jó felfogású és kiváló gyorsasággal tájékozódik”, emellett kiemelték fizikai adottságait, jó lövészképességeit és becsületes jellemét is. Önkéntes szolgálatával párhuzamosan Arz jeles eredménnyel befejezte a nagyszebeni jogakadémia első tanévét, azonban azt követően, hogy 1877. szeptember 23-án letette a tartalékos tiszti vizsgát és befejezte önkéntes szolgálatát úgy döntött, hogy nem folytatja az őt (saját bevallása szerint) egyáltalán nem érdeklő jogi tanulmányait, helyette a hadsereg kötelékében maradva hivatásos katonai pályára lépett.[7]

Katonatiszti pályája[szerkesztés]

A világháború előtt[szerkesztés]

Arthur Arz von Straussenburg ezredesként az 1900-as évek elején

A tartalékos tiszti vizsgákat követően Arz 1878. június 1-jétől egy újabb, kiegészítő vizsga letétele után a vadászzászlóalj hivatásos hadnagya lett. Egysége, mely Erdélyben állomásozva a határvédelmemben vett részt kis méretű erődök védelmét látta el és egy ilyen kisméretű állomáshely parancsnoka lett a pályakezdő tiszt is a Vöröstoronyi-szorosban. 1878 végéig századtisztként tevékenykedett, majd előbb műszaki tiszti beosztást kapott, később már az új önkéntesek kiképzésének irányításában vett részt. 1880 szeptemberétől zászlóaljának adjutánsa lett.[8] Az ifjú hadnagy az elkövetkező néhány évben is erdélyi állomáshelyeken (Nagyszeben, Székelyudvarhely és Marosvásárhely) teljesített szolgálatot, melyek lényegében eseménytelenül teltek. A földrajzi távolságból kifolyólag egysége nem vett részt Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációjában, a fiatal tiszt pedig eredménytelenül próbálta megpályázni, hogy tagja legyen a Perzsiába utazó osztrák-magyar tiszti küldöttségnek és hogy bekerülhessen a gróf Teleki Sámuel vezette, Afrikába induló expedíció tagjai közé.[9]

Bár Arznak a külföldi szolgálattétellel kapcsolatos tervei kudarcba fulladtak, felettesi figyelemmel követték a jó munkabírású, nagy szakértelmű és jó adottságokkal bíró tisztet és az ő javaslatukra a hadnagy felvételt nyert a a bécsi Hadiiskolába (Kriegsschule), a birodalom legfontosabb vezérkari tiszt-képző intézményébe. 188587 között főhadnagyi rangban járt ebben az intézményben, amit közepes eredménnyel végezett el. A vizsgák után rövid időre visszakerült szülővárosába a 23-asokhoz, majd 1888-ban Banja Lukára a 13. gyaloghadosztály vezérkarához osztották be.

Századosként szolgált, többféle beosztásban a vezérkarnál és csapattesteknél is. A 2. hadtest vezérkari osztályának tagjaként két éven át báró Anton von Schönfeld táborszernagynak (Feldzeugmeister), a hadsereg egyik főszemlélőjének (Generaltruppeninspekteur) szárnysegédjeként szolgált. Közben 1896. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1898-ban ismét visszahelyezték a haderő vezérkarához, itt tevékenykedett a következő tíz éven át.

Első szolgálati megbízatása a vezérkari összekötő tiszti beosztás volt, a II. hadtest főhadiszállásán, Bécsben. 1898. november 1-jén alezredessé léptették elő. Jenő főherceg, hadtestparancsnok felfigyelt széles látókörű, világos látásmódjára, kiváló helyzetmegítélési és döntési képességeire. 190102 között csapatszolgálatot teljesített a 34. gyalogezrednél, majd 1902. május 1-jén ezredessé léptették elő, és visszahelyezték a haderő vezérkarának igazgatási irodájába (Direktionsbüro), amely személyügyekkel és a katonai közigazgatás ügyeivel foglalkozott. 1903 májusában ennek az irodának a vezetőjévé nevezték ki. Békülékeny viselkedése és jó emberismerete révén a személyi kérdéseket nagy hatékonysággal tudta megoldani, felettesei teljes megelégedésére.

Ugyanebben az évben (1903-ban) megnősült. Magyar nemesi család leányát, Tomkaházy és Falkusfalvy Thomka Stefániát vette feleségül, egy leányuk született, Arz Stefánia (Steffy).

1908. november 1-jén Arz Artúr ezredest vezérőrnaggyá (Generalmajor) léptették elő, és kinevezték a budapesti 61. gyalogdandár (Infanteriebrigade) parancsnokává. Az 1911. őszi hadgyakorlatok értékelésekor kimagasló minősítést kapott Jenő főherceg altábornagytól, a XIV. hadtest parancsnokától. Ennek eredményeképpen 1912-ben magasabb beosztásba került, kinevezték a miskolci 15. gyaloghadosztály (Infanterietruppendivision) parancsnokának. Ezt hamarosan követte az altábornagyi kinevezés (1912. május 12-én). Egy évvel később, 1913-ban a bécsi Hadügyminisztériumba helyezték osztályvezetőnek (Sektionschef).

Arz altábornagy (1912)

Az világháború kitörésekor[szerkesztés]

1914-ben, a világháború kitörésekor Arz altábornagy azonnal jelentkezett frontszolgálatra. Szeptember 2-án ismét a 15. gyalogos hadosztály parancsnokának nevezték ki, a parancsnokságot Alfred Edler von Schenk altábornagytól vette át. Ennek élén vett részt a keleti fronton az oroszok ellen vívott komarówi ütközetben. Mindössze néhány napnyi hadosztályparancsnoki ténykedés után, szeptember 4-én azonban még magasabb parancsnoki beosztásba helyezték. A 15. hadosztály parancsnokságát Joseph Mark ezredesnek adta át, aki mindössze három hétig ténykedett ebben a beosztásban, utána Schenk altábornagy vette vissza a hadosztály parancsnokságát.

A kassai VI. hadtest parancsnokaként[szerkesztés]

1914. szeptember 7-én Arz tábornok átvette Svetozar Borojević gyalogsági tábornoktól a kassai VI. hadtest parancsnokságát. (Boroević-et a 3. hadsereg parancsnokává nevezték ki.) A kassai VI. hadtest, amelyet Arz altábornagy egészen 1916-ig irányított, sikeres harcokat vívott a keleti fronton.

A limanowai csatában Arz – a 4. hadsereg jobbszárnyának irányítójaként – különösen kitüntette magát. Határozott beavatkozása révén az orosz hadsereg szárnytámadását a Roth seregcsoport ellen sikeresen visszaverték. Az ellenség balszárnyának bekerítését Arz altábornagy tervezte meg, és döntő mértékben az ő csapatai hajtották végre. A hadművelet az oroszok elleni győzelemmel végződött, az egész keleti frontot a központi hatalmak számára átmenetileg sikerült stabilizálni.

1914 novemberétől 1915 áprilisáig Arz volt a gorlicei terület parancsnoka. Csapatai kiemelkedő szerepet játszottak a vállaltak az 1915 májusában vívott Gorlice-Tarnów-i csatában, amely gorlicei áttörés néven került be a hadtörténelembe. Júniusban Grodek-Magierow-i csatában harcoltak sikeresen. Augusztusban részt vettek Breszt-Litovszk elfoglalásában. 1915. augusztus 23-án gyalogsági tábornokká léptették elő. Az August von Mackensen tábornagy (Generalfeldmarschall) parancsnoksága alatt álló német 11. hadsereg alárendeltségében ténykedve Arz kivívta a szövetséges parancsnokság elismerését is.

Erdély védelme 1916–17.

Az 1. hadsereg parancsnoka, Erdély védője[szerkesztés]

1916 augusztusára Románia sikeresen lezárta az antant hatalmakkal folytatott alkudozását a háború után neki juttatandó magyar területekről, és küszöbön állt a román hadsereg hadba lépése a központi hatalmak ellen. 1916. augusztus 16-án Arz tábornokot kinevezték az újonnan felállított 1. hadsereg parancsnokának, és Erdélybe küldték, a hadsereg szervezésére. Az új hadseregnek Erdély védelmét kellett ellátnia. Röviddel azután, hogy megérkezett Kolozsvárra, a hadsereg főhadiszállására, 1916. augusztus 28-án bekövetkezett a román támadás. Ekkor tette később szállóigévé vált, keserű megjegyzését: „Hadseregparancsnok vagyok, hadsereg nélkül”. A román hadüzenet időpontjában Arz parancsnoksága alatt álló 1. hadsereg alig 10 000 embert számlált, kevesebbet, mint egy fél hadosztály.

Szeptember elején az 1. hadsereg felvette a harcot az Erdélybe betörő románokkal, jelentős létszámbeli hátránya ellenére. Arz tábornok sikeres taktikával erőteljesen ellenállt, hadserege kitartóan lassította az ellenség előnyomulását, az erősítés megérkezéséig. Nyolc hét alatt a határon túlra szorították a román támadókat. A nagyszerű hadvezetési siker Arz közvetlen elöljárójából, Károly trónörökösből, a hadseregcsoport parancsnokából is tiszteletet és elismerést váltott ki, más magas rangú parancsnokok sem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök szerint Arz „bebizonyította, hogy energetikus és határozott vezető a legnehezebb helyzetekben is”. Az Isonzó-hadsereg legendás parancsnoka, Svetozar Borojević vezérezredes ezt írta róla: „Tiszteletre méltó, nemes jellem, kimagasló képességű vezénylő tábornok”.

A román támadás visszaszorítása után a háború a Regátban folyt tovább, Románia teljes legyőzéséig, 1917 februárjáig. Arz altábornagy továbbra is az 1. hadsereget vezette, a szövetséges német csapattestekkel Erich von Falkenhayn tábornok IX. hadseregével és August von Mackensen tábornok Dunai Hadseregével együttműködve. Romániát elfoglalták, területét megszállták.

Erich Ludendorff német tábornagy (X) és Arz Artúr k.u.k. vezérezredes, vezérkari főnök a badeni főhadiszálláson.

Vezérkari főnökként[szerkesztés]

1916. november 21-én elhunyt Ferenc József császár és király. Az új uralkodó, I. Károly császár (IV. Károly néven magyar király) már 1917 elején napirendre tűzte a különbéke kérdését, hogy még a katonai vereség előtt megegyezésre juthasson, megelőzze a háború utáni forradalmi megmozdulásokat, ezzel átmenthesse a birodalmat a háború utáni időkre. Első lépésként jelentős személycseréket hajtott végre a Monarchia vezetésében. Közös külügyminiszterré Burián István helyett Ottokar Czernint, a volt bukaresti követet nevezte ki. Az 1916. október 21-én meggyilkolt gróf Karl von Stürgkh osztrák miniszterelnök helyére Károly bizalmasa, Heinrich von Clam-Martinic gróf lépett, de 1917 elején Bécsben Tisza István magyar miniszterelnök menesztését is mérlegelték. Az uralkodó a főhadiszállást áthelyezte a sziléziai Teschen-ből (ma: Cieszyn és Český Těšín) az alsó-ausztriai Badenbe.

1917. március 1-jén az uralkodó leváltotta a vezérkar éléről Franz Conrad von Hötzendorf vezérezredest. Helyére sokak meglepetésére Arz tábornokot helyezte. Egyes (főleg brit) hadtörténészek szerint az új császár a vereség küszöbén nem egy innovatív és szárnyaló (de gyakorlati kudarcokat elszenvedő) géniuszt akart látni hadserege élén, hanem egy kisebb formátumú, módszeres szakembert, aki feltétlenül hű az uralkodó személyéhez és híven követi utasításait. Más elemzők szerint Károly azért választotta Arz tábornokot, mert személyében egy nagy tehetségű és sikeresen működő harctéri főparancsnokot talált. Ismét mások szerint Arz békülékeny jelleméből a fiatal uralkodó arra következtetett, hogy az új vezérkari főnök nem fog apáskodni fölötte. Arz beváltotta Károly reményeit, minden tekintetben megfelelt elvárásainak. Conraddal ellentétben ő nem kezdeményezett hosszú politikai vitákat, támogatta uralkodója törekvéseit és lojális volt a német szövetségeshez. A király még ebben az évben bárói rangra emelte. Strauszenbergi Arz Artúr, gyalogsági tábornok, vezérkari főnök 1917. április 19.-én bárói címet kapott IV. Károly magyar királytól.[10] Az 1. hadsereg parancsnokságát Rohr Ferenc báró, vezérezredes vette át Arz tábornoktól.

Az 1917-es év jelentős sikereket hozott a császári és királyi hadseregnek a keleti fronton. Felszabadították Kelet-Galíciát és Bukovinát is. A februári forradalom nyomán az Orosz Birodalom kilépett a háborúból. A legnagyobb győzelmet azonban az isonzói fronton aratták, az Olaszország ellen végrehajtott Caporettói áttöréssel, amelyet XII. isonzói csatának is neveznek. A két és fél éven át kitartó Isonzó-hadsereg erejét az olasz támadások (lásd Isonzói csaták) lassan felőrölték, Trieszt is veszélybe került. Arz tábornok ezért északon Cividale irányában nagy erejű, megelőző jellegű támadást tervezett, amely elődjének Conrad hadseregtábornok egy korábbi tervén alapult. Svetozar Borojević csapatai, az orosz frontról átszállított kilenc hadosztállyal és egy német csapattesttel (hét hadosztállyal) megerősítve 1917. október 24-én kitörtek a Tolmein-i (ma: Tolmin, Szlovénia) hídfőből. Caporetto (ma: Kobarid) és Flitsch (ma: Bovec) körzetében nagy erejű támadással áttörték az olasz frontot, átkeltek a hegyeken, kijutottak a síkságra, áttörték a Tagliamento folyóra támaszkodó olasz védelmet is. A támadást angol és francia csapaterősítések beérkezése után a Piave folyónál állították meg. Jelentős stratégiai győzelem volt ez, de teljes egészében nem sikerült kiaknázni, mert Arz vezérkari főnöknek nem sikerült rávennie a német főparancsnokságot további tartalék erők harcbavetésére. Ebben megmutatkozott békülékenységének, egyezkedő jellemének első hátránya.

1918. február 26-án Arz tábornokot vezérezredessé léptették elő. 1918 tavaszán újabb offenzívát terveztek Olaszország ellen. Mind Conrad, mind Borojević igényt tartott a hadművelet irányítására. Az uralkodó azt kérte Arz-tól és a haderő főparancsnokságától (AOK), hogy osszák meg a felelősséget a két hadvezér között. Arz nem mondott ellen Károlynak. A támadást két irányból indították meg: északkeletről a Piave folyón átkelve, és nyugat felől, a dél-tiroli hegyeken át. A kompromisszumos megoldás katasztrófához vezetett (második piavei csata). A kötelességtudó Arz tábornok vállalta a teljes felelősséget és felajánlotta lemondását, de az uralkodó ezt nem fogadta el annak ellenére sem, hogy Schönburg Hartenstein vezérezredes a császár szemébe mondta: a hadsereg elveszítette bizalmát Arz tábornokban.

1918 őszén Arz látta a központi hatalmak haderőinek elkerülhetetlen összeomlását Minden hatalmát latba vetette az azonnali fegyverszünet megkötéséért, hogy elejét vegye a további, értelmetlen vérontásnak. 1918. november 3-án a Monarchia megkötötte Olaszországgal a Padovai fegyverszüneti egyezményt, amely azonban csak 36 óra múlva lépett hatályba. A császári és királyi haderő főparancsnoksága azonnal elfogadta a tűzszünetet, csapatai megszüntették a harctevékenységet. Az olaszok azonban a fegyverszünet elfogadása után azonnal támadást indítottak, és a következő napokban csaknem 400 000 osztrák-magyar katonát ejtett hadifogságba, akik azt hitték, már béke van.

November 2-áról 3-ára virradó éjjel Károly császár és király lemondott a haderő főparancsnokának tisztéről. Kéziratos feljegyzést készített, amely megtalálható a Bécsi Hadilevéltárban (Kriegsarchiv): „Kedves Báró Arz vezérezredes! Kinevezem Önt legfelsőbb hadparancsnokomnak. Károly”. Arz elhárította a kinevezést, mert nem kívánt felelősséget viselni olyan tűzszünetért, amelyet a német szövetséges beleegyezése nélkül kötöttek, ezért Károly Kövess Hermann tábornagyot nevezte ki főparancsnoknak. Arz csak addig látta el ezt a tisztséget, amíg Kövess el nem foglalta új pozícióját.

A Nemzeti Hadsereg vezérkarában - 1921
Arz Artúr nyug. vezérezredes gyászjelentése

Visszavonulása, halála[szerkesztés]

A háború után Arz vezérezredes nyugdíjba vonult, és Bécsbe költözött. A Monarchia szétesése után román illetőségűnek minősítették, mivel szülővárosa, Nagyszeben, a Románia által megszállt és bekebelezett Erdély területére esett. Arz megtagadta, hogy Romániába költözzék, mert a románok elleni 1916-os hadi sikerei miatt a román hatóságok megtorlásával számolhatott. A Monarchia megszűnése következtében azonban tábornoki nyugdíját megvonták, és ő jövedelem nélkül maradt. Szegénységben élt, támogatására a császári és királyi vezérkar volt tisztjei egy pénzalapot adtak össze, amelyből szerény összegű havi segélyt kapott, hogy önállóan fenntarthassa magát. 1924-ben Arz kiadta visszaemlékezéseit, „Az 1914–1918-as nagy háború története” címmel.

Hosszas huzavona után a magyar kormány csak 1925. november 1-jétől folyósított számára kegydíjat, de csak azzal a feltétellel, hogy azt minden hónapban személyesen kell felvennie Budapesten. 1926-ban a tiszttársak által felállított pénzalapot ekkor átalakították „A volt vezérkari tisztek segélyalapjává” („Fonds der Offiziere des ehem. Generalstabs”).

Arz Artúr 1933-ban magyar állampolgárságot kért és kapott. Megírta és 1935-ben kiadta háborús visszaemlékezéseit, „A Birodalom harca és bukása” címmel. Arz műve – ellentétben sok korabeli hasonló visszaemlékezéssel – nem tartalmaz semmiféle politikai megnyilvánulást vagy önigazolási kísérletet. Arz-ot, mint a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) parancsnoki fokozatának birtokosát, bizottsági tagként (Kapitular) bevonták az MMThO-nak a háború után létrehozott érdemrend-odaítélő testületébe, amely a k.u.k. hadsereg volt tisztjeinek e kitüntetésre való felterjesztését vizsgálta ki. Arz Artúr von Straussenburg báró 1935. június végén Budapesten tartózkodott, nyugdíja ügyében. Szívrohamot kapott és kórházba szállították, ahol július 1-jén meghalt. Teljes katonai tiszteletadás mellett temették el Budapesten, a Kerepesi temetőben.

Arthur Arz von Straussenburg sírja Budapesten. Új köztemető: 84-7-31

Kitüntetései[szerkesztés]

Hazai kitüntetései[szerkesztés]

Külföldi kitüntetései[szerkesztés]

  • Perzsa Nap és Oroszlán-rend III. osztálya (1910. október 19.)
  • Porosz Korona-rend II. osztálya (1902. július 12.)
  • Spanyol Katonai Érdemrend III. osztályú keresztje (1906. április 22.)
  • Románia Csillaga érdemrend parancsnoki keresztje kardokkal (1907. április 10.)
  • Porosz Vörös Sas-rend II. osztálya (1909. január 29.)
  • Német Vaskereszt II. osztálya (1915. június 14.)
  • Német Vaskereszt I. osztálya (1915. július 3.)
  • Porosz Pour le Mérite (1915. október 31.)
  • Porosz Vörös Sas-rend I. osztálya kardokkal (1917. március 25.)
  • Porosz Pour le Mérite rendhez tölgyfalombok (1917. november 26.)
  • Német Lovagrend Mária Keresztje (1918)
  • Szuverén Máltai Lovagrend Érdemkeresztje (1918)
  • Szász Szent Henrik Katonai-rend lovagkeresztje és parancsnoki keresztjének II. osztálya
  • Lippei Háborús Érdemkereszt
  • Bolgár Vitézségi Érdemrend II. osztálya
  • Török arany-és ezüst Imtiaz Érem
  • Török Háborús Emlékérem
  • Schaumburg-Lippe Hercegség, Hű Szolgálatért Érdemkereszt
  • Török Oszmán-rend I. osztálya kardokkal
  • Porosz Vörös Sas-rend nagykeresztje kardokkal
  • Bolgár Katonai Érdemrend nagykeresztje kardokkal
  • Török Oszmán-rend I. osztálya kardokkal és gyémántokkal

Művei[szerkesztés]

  • Az 1914–18-as nagy háború történetéhez (Zur Geschichte des Grossen Krieges 1914–1918), Bécs, 1924.
  • A Birodalom harca és bukása (Kampf und Sturz des Kaiserreiches), BécsLipcse, 1935.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Miltary Maria Theresia Order - A to D (angol nyelven). austro-hungarian-army.co.uk. (Hozzáférés: 2017. április 2.)
  2. familysearch.org báró Arz Arthur gyászjelentése
  3. Ligeti, i. m. 15. old.
  4. Ligeti, i. m. 17. old.
  5. Ligeti, i. m. 18-20. old.
  6. Ligeti, i. m. 20-21. old.
  7. Ligeti, i. m. 21-23. old.
  8. Ligeti, i. m. 23-24. old.
  9. Ligeti, i. m. 25. old.
  10. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 368. oldal

Források[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Bruno W. Knopp: Das Vermächtnis des Generalstabschefs A. Arz von Straussenburg. Die geistigen, politischen und religiös-sittlichen Grundlagen eines Vielvölkerstaates, ISBN 3928389076
  • Dr. Carl Freiherr von Bardolff: Der Militär-Maria Theresienorden (A Katonai Mária Terézia-rend), Bécs, 1944.
  • Steiner, Jörg C.: Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és ezredeseinek névjegyzéke, 1918. december 12-ei állapot,) Bécs, 1992.

További információk[szerkesztés]