Karl Georg von Huyn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Karl Georg von Huyn
GdK Karl Graf Huyn 1917 Eugen Schöfer.png
Született 1857. november 18.
Habsburg Birodalom, Bécs
Meghalt 1938. február 21. (80 évesen)
Olaszország, Gries
Állampolgársága
Nemzetisége Ausztria Osztrák
Csatái első világháború
Iskolái Theresianum Katonai Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Georg von Huyn témájú médiaállományokat.

Karl Georg Otto Maria von Huyn (1857. november 18.1938. február 21.) császári és királyi vezérezredes.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

1857-ben született Bécsben.[1] Édesapja császári és királyi táborszernagy volt, feltehetően így került Karl is a katonai pályára. Alapfokú tanulmányainak elvégzését követően a St. Pölteni katonai kollégium diákja volt 1873-tól 1875-ig. 1875-től pedig a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt egészen 1879-ig.

Katonai szolgálata[szerkesztés]

Ekkor kezdődött meg katonai szolgálata. A fiatal tisztet a császári és királyi 2. dragonyosezred hadnagyává nevezték ki, Sopron állomáshellyel. A következő évben azonban már a 11. ulánusezred hadnagyaként szolgált Lengyelország területén. 1881-től 1883-ig a Bécsi Hadiiskola hallgatója volt. 1884-ben főhadnaggyá léptették elő.[1]

Az első világháború kitörését követően lovassági tábornokká léptetik elő, majd a XVII. hadtest parancsnoka volt az orosz fronton. Ám még 1914-ben várakozási illetékkel szabadságra küldték a korosodó tábornokot. 1917 márciusában ismét aktív állományba helyezték, s májusban vezérezredessé léptették elő. Visszatérését követően Galícia és Lodoméria Királyság, valamint a Krakkói Nagyhercegség helytartója volt egészen 1918 novemberéig.[1]

Szolgálata során elsajátította a francia, a lengyel és a cseh nyelveket. Feleségétől két fia született.[1]

1938-ban hunyt el Olaszországban.[1]

Kitüntetései[1][szerkesztés]

Hazai kitüntetései[szerkesztés]

  • Katonai Tiszti Szolgálati Jel 2. osztálya (1914)
  • Bronz Katonai Érdemérem (1917)
  • Osztrák Császári Vaskorona-rend 1. osztálya (1917)
  • Hadikereszt Polgári Érdemekért 1. osztály (1917)

Külföldi kitüntetései[szerkesztés]

  • Holland Oroszlán-rend lovagkeresztje (1891)
  • Román Korona-rend parancsnoki keresztje (1894)
  • Olasz Szent Móric és Lázár-rend parancsnoki keresztje (1903)
  • Perzsa Nap és Oroszlán Rend 1. osztálya (1908)

  • Bolgár Szent Sándor Rend tiszti keresztje (1908)
  • Porosz Korona-rend 1. osztálya (1910)
  • Román Korona-rend nagykeresztje (1910)
  • Szász Ernestin Házirend nagykeresztje (1912)

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f Balla Tibor. A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai, 1. kiadás, Argumentum Kiadó (2010). ISBN 9789634465850  165-166 oldal