Horthy István (katona)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horthy István
Született1858. december 21.[1]
Kenderes
Elhunyt1937. szeptember 22. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
Tisztségea magyar felsőház tagja (1927–1937)
SablonWikidataSegítség

Vitéz nagybányai Horthy István (Kenderes, 1858. december 21.Budapest, 1937. szeptember 22.) lovassági tábornok, birtokos, politikus, Horthy Miklós kormányzó bátyja.

Élete[szerkesztés]

Édesapja a ramocsaházi köznemesi családból származó Horthy István (18301904), édesanyja pedig Halassy Paula (18391895). Szülei 1857-ben kötött házasságából István volt az elsőszülött gyermek. Testvérei közül kiemelendő Miklós (18681957), aki altengernagy, majd Magyarország kormányzója; valamint Szabolcs (18731914) főhadnagy, aki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja volt.

A középiskolát Pozsonyban kezdte, majd a főgimnázium felső két osztályát Debrecenben járta. Egyéves katonai szolgálatát önkéntesként töltötte, majd Bécsben és Budapesten jogot végzett. Sikeres államvizsgáját követően édesapja kérésére visszatért a hadsereg kötelékébe. Többnyire a császári és királyi 4. számú huszárezredbenben szolgált, javarészt Kecskeméten és a fővárosban állomásozott. 1882-ben előbb hadnaggyá, 1906-ban őrnaggyá lépett elő, majd az első világháborúban a csatatéren dandárparancsnokként szerzett érdemei elismeréséül 1916-ban tábornokká nevezték ki. Temesvár környékén, Székesfehérvárott és Brassóban is, de talán legtovább (11 évig) Bécsben szolgált, mely idő alatt számos katonai elismerésben részesült.

A Tanácsköztársaság idején Székesfehérváron tevékeny részese volt az ellenforradalmi szervezkedésnek. Aztán amikor öccse, a kormányzó bevonult a fővárosba, hozzálátott a hadsereg megszervezéséhez. Ekkor Horthy István több magas rangú tisztet is javasolt a lovassági felügyelői posztra, de a tábornoki kar egyértelműen Horthyt ajánlotta. Így 1919-ben a honvédelmi miniszter őt tette meg felügyelőnek, majd 1921-ben altábornaggyá léptették elő. Néhány évvel ezután lovassági tábornokként vonult nyugalomba.

A Felsőháznak 1927-es létrejöttétől egészen haláláig tagja volt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye képviseletében, ahol egyébként ugyancsak haláláig a törvényhatósági bizottságban is tag volt. Ezen kívül a Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezetének és számos más intézménynek igazgatója is volt. Jeles úrlovas hírében is állt, az Úrlovasok Szövetségének elnökségi tagja volt.

Családja[szerkesztés]

1891. május 12-én feleségül vette borsodi és katymári Latinovits Margitot (1866–1926), de házasságuk gyermektelen maradt.

Érdemei, elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]