Purgly Magdolna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Horthy Miklósné
(jószáshelyi Purgly Magdolna)
Magdolna Purgly (1881 - 1959).jpg
Született 1881. június 10.
magyar 1867-1918 Sofronya
Elhunyt 1959. január 8. (77 évesen)
portugál Estoril
Állampolgársága
Házastársa Horthy Miklós (1901 – 1957. február 9.)
Gyermekei
Foglalkozása politikus
Halál okaSkarlát
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horthy Miklósné témájú médiaállományokat.

Horthy Miklósné jószáshelyi Purgly Magdolna (Sofronya, 1881. június 10.Estoril, Portugália, 1959. január 8.) Horthy Miklós felesége volt, 1920 és 1944 között kormányzóné, az ország első asszonya.

Családja, gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

A nemesi származású jószáshelyi Purgly család sarja. Magdolna egy jómódú vidéki földbirtokos családba született az Arad közelében található Sofronyán 1881. június 10-én. Édesapja jószáshelyi Purgly János (1839-1911), Arad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Aradi és Csanádi Egyesült Vasútak és Takarékpénztár igazgatója, 1500 hold földbirtok felett rendelkezett, valamint országgyűlési képviselő volt. Édesanyja kézdivásárhelyi Vásárhelyi Ilona (1841 -1896) asszony volt. Első unokatestvére volt a későbbi földművelésügyi miniszter, Purgly Emil. Apai nagyszülei jószáshelyi Purgly János (1800-1876), jószási postamester, Arad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Aradi Első Takarékpénztár elnöke, és rajkai Friebeisz Emília (1815-1901) voltak. Anyai nagyszülei kézdivásárhelyi Vásárhelyi János (1800-1843), Arad vármegye alispánja, költő, és parajdi Brünek Júlia (1804-1886) voltak.

A véletlennek köszönhetően találkozott Horthy Miklóssal. Nemcsak Horthy egyenruhája keltette fel érdeklődését, hanem a világot járt ember érdekes történetei is. A vonzalom kölcsönös volt kettejük között. 1901. július 22-én Aradon házasodtak össze. Nászútjukat Semmeringen, Ausztriában töltötték.

Ezt követően a katonatiszti feleség életét élte. Férjét hivatalos útjaira elkísérte. Ebben az időben a Horthy család Pólán lakott. Gyermekeik: Magdolna (1902-1918), Paulette (1903-1940), István (1904-1942) és Miklós (1907-1993) is itt születtek. 1908-1909 után Horthy az SMS Taurus állomáshajó parancsnoka lett és Isztambulba költözött. Itt családjával együtt a Boszporusz partján egy villában lakott. Ezt követően Bécsben éltek öt évig.

A Horthy család

Első világháború[szerkesztés]

Horthy asszony és gyermekei Pólán töltötték a háborús éveket.Férjével ritkán találkozott. 1917-1918-ban már látszott, hogy viharos évek várnak az Osztrák–Magyar Monarchiára. Horthy ellentengernagyi kinevezéséről is csak közös ismerősök révén szerzett tudomást. A Monarchia összeomlásakor átmenetileg Bécsbe költözött gyermekeivel. Ott Horthy csatlakozott a családhoz és együtt Kenderesre költöztek.

1919-1920[szerkesztés]

Horthy és felesége a kenderesi rezidencián

Horthy egy békésebb életre rendezkedett be családi birtokán. Felesége támogatta ebben, azonban sorsa másképp alakult. Károlyi Gyula gróf Szegedre rendelte a kommunista rendszer kiküszöbölése céljából. 1920. március 1-jén Horthy Miklóst megválasztották Magyarország kormányzójának. Innentől kezdve Magdolnát megillette a Főméltóságú Asszony megszólítás.

Horthy kormányzósága alatt[szerkesztés]

Korai évek

A következő néhány évben az volt Horthy asszony célja, hogy nyugodt családi hátteret biztosítson férjének. Ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt. A Horthy család a Budai várban lakott, azonban - tekintetbe véve a család pozícióját - viszonylag szerény életet éltek. Menedéket a Kenderesi birtok jelentett számukra, ahol a család kastélya állt.

1935 után

1935 után Horthy asszony gyakrabban megjelent a nyilvánosság előtt. Célja az volt, hogy Horthy kormányzó maradhasson. Veszélyt ilyen szempontból a szélsőjobb oldali csoportok jelentették, mint például a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt. Ezen felül saját tekintélyével próbálta a nemzetet és annak függetlenségét támogatni. Ebben az időben ez németellenességet ( ami gyakorlatilag a nemzetiszocializmus elutasítását ) is jelentett. Közvetlenül nem vett részt a politikában, de megtalálta a pozíciójához illő módot, hogy ezt kifejezze.

Amikor egyéb kötelezettségei lehetővé tették jótékonysági akciókat szervezett. Sokat támogatta az akkor kiépülő Új-Lipótváros fejlődését, amiért annak egy részét az akkor hálás ottani lakosság Magdolna-városnak keresztelte. De nem csak a belvárosban jótékonykodott, egyebek mellett az akkor önálló településen, Rákospalotán szeretetotthont és ingyenkonyhát hozott létre. 1938 után jótékonysági akciókat kezdeményezett a Magyarországhoz újonnan visszatért felvidéki szegények részére. A háború kitörése után gyűjtőakciókat indított az orosz hideghez nem szokott magyar honvédek, s a hazakerült sebesültek megsegítésére, nemegyszer rádiószózatban kérve ehhez a lakosság támogatását. E tevékenységben lelkes segítőre talált a családba házasság révén bekerült Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőben, akit már annak özvegységre jutása előtt is szinte leányává fogadott.

Állhatatosan ellenállt annak a kísértésnek, hogy megalapítsák a Horthy dinasztiát. 1940-től folyamatos nyugtalanságban élt. Nem tudott szabadulni attól való félelmétől, hogy a kormányzóság egy átmeneti, halálra ítélt állapot volt. Bizalmasai körében gyakran mondta: "Tisztességes úton kerültünk hatalomra, az ajtón keresztül, de attól félek az ablakon keresztül fogunk távozni." Félelmei szóról szóra beigazolódtak. A Horthy család viszontagságos körülmények között hagyta el a Budai várat 1944 október 17-én.

Háború utáni élete[szerkesztés]

A második világháborút követően a bajorországi Weilheimben laktak 4 évig. Ez az időszak nem tett jót Horthy asszony egészségének.

Fia segítségével jutottak el a portugáliai Estorilba. Két évvel élte túl férjét. 1959-ben itt hunyt el 78 évesen.

1993. szeptember 4-én hozták haza a férje és az ő földi maradványait Portugáliából és helyezték örök nyugalomra Kenderesen a családi kriptában.

Források[szerkesztés]