Hegedűs Pál (vezérőrnagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hegedűs Pál
Hegedűs Pál vezérőrnagy
Hegedűs Pál vezérőrnagy
Született 1861. június 6.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Nagylomnic, Osztrák–Magyar Monarchia
Meghalt 1944. november 10. (83 évesen)
Magyar 1919-1946 BudapestMagyar Királyság
Nemzetisége Magyarország magyar
Fegyvernem lovasság
Szolgálati ideje Cs.és.kir: 1879–1918
M.kir. 1919–1922
Rendfokozata Cs.és kir. vezérőrnagy
M.kir. altábornagy
Egysége 1914: kassai 5. huszárezred
1915–1918: 24. honvéd lovasdandár
1919: 3. katonai körzet pk.
1921: 6. katonai körzet pk. (Ny-Dunántúl)
1921: Magyar Királyi Haderő pk.
Csatái I. világháború (keleti front, Isonzó-front); budaörsi csata

Hegedűs Pál, németes névformája Paul von Hegedüs (1861. június 6.1944. november 10.) magyar királyi honvédtiszt, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében honvéd vezérőrnagy, 1920-tól magyar királyi honvéd altábornagy. 1921-ben a nyugat-magyarországi magyar paramilitáris erők egyik vezetője. A royalistákhoz csatlakozott, a királypuccs idején csapatait feleskette a visszatérő IV. Károly király hűségére. A budaörsi csatavesztés után letartóztatták. Horthy hadbíróság elé állíttatta és lefokoztatta.

Élete[szerkesztés]

Az első világháborúban[szerkesztés]

Katonai iskoláinak elvégzése után a Magyar Királyi Honvédség különböző lovassági alakulatainál szolgált. 1913. július 10-én ezredessé léptették elő.[1] Az első világháború kitörésekor ezredesi rangban a 24. honvéd lovasdandár (HonvKBrig 24) kötelékébe tartozó kassai 5. huszárezred parancsnoka volt. A világháború második évében, 1915. június 24-én kinevezték a 24. honvéd lovasdandár parancsnokává, ennek élén vett részt a harcokban egészen 1918 február végéig. Közben 1917. június 15-én (május 1-jei parancsban) vezérőrnaggyá léptették elő.[2]

1918. január 18-án átvette a 11. honvéd lovashadosztály (k.u. Honv.KD) parancsnokságát Jamniki Jóny László vezérőrnagytól, e tisztségében maradt a háború végéig, 1918. november 18-áig.[3]

A világháború után[szerkesztés]

A Monarchia széthullása után hazatért Magyarországra. Mint konzervatív és királyhű tábornok, Károlyi Mihály kormányzása alatt nem vállalt beosztást. Kun Béla hatalomra jutása után elrejtőzött, hogy elkerülje a bolsevik terrorszervezetek (Lenin-fiúk) megtorló intézkedéseit.

A Magyar Tanácsköztársaság bukása, és a román megszállók Budapestről való kivonulása után Hegedűs csatlakozott Horthy Miklós fővezér Nemzeti Hadseregéhez. 1919. december 6-án kinevezték a 6. katonai kerület parancsnokává. Horthy kormányzó 1920 augusztusában altábornaggyá léptette elő.

1921 februárjában átadta korábbi parancsoki beosztását, és átvette a 3. katonai körzet parancsnokságát Nyugat-Magyarországon. Erőteljesen támogatta a Nyugat-Dunántúl elcsatolását ellenző és Sopron megvédelmezésére készülő politikai és katonai csoportokat, akiket a magyar haderőből delegált konzervatív és royalista tisztek irányítottak.

1921. október 3-án Sopronban aláírták a Nyugat-Magyarország átadásáról szóló jegyzőkönyveket R.G. Gorton brit, Jules-Camille Hamelin francia tábornok, a budapesti francia katonai misszió vezetője, Carlo Antonio Ferrario olasz és Hegedűs Pál magyar tábornok jelenlétében.

Néhány nappal később IV. Károly király másodszor tett kísérletet a Magyar Királyság trónjának visszaszerzésére. Szombathelyre érkezett, ahol a hozzá hű csapatok és politikusok fogadták. A legitimista főtisztek közül elsőnek Hegedűs altábornagy jelentkezett a visszatért uralkodónál. Sopronban állomásozó csapataival együtt ő maga is felesküdött a király hűségére. IV. Károly őt nevezte ki a Magyar Királyi Haderő főparancsnokává. A haditerv szerint Budapestre akartak vonulni, a lojális csapattestek támogatásával. A puccskísérlet kudarccal végződött. Az 1921. október 23-án és 24-én lezajlott budaörsi csatában a Horthyhoz hű Nagy Pál altábornagy által irányított csapategységek (köztük az egyetemi zászlóalj) visszaverték a legitimisták támadását. Hegedűs tábornokot a magyar kormány haditörvényszék elé állította. Lefokozták, megfosztották minden katonai rangjától és címétől, és visszavonták tőle a két évtizednyi katonai szolgálata alatt kapott kitüntetéseket is.

1922. január 1-jén, a Sopron visszacsatolásáról szóló jegyzőkönyvek aláírásánál magyar részről már nem ő volt jelen, Guilleaume Árpád honvéd tábornok helyettesítette.

Ezután visszavonultan élt, 1944. november 10-én halt meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2009. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  2. Archivált másolat. [2007. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  3. http://www.austro-hungarian-army.co.uk/divcomd2.htm

Források[szerkesztés]

  • Anton Lehár: Erinnerungen: Gegenrevolution und Restaurationsversuche in Ungarn, 1918-1921; Peter Broucek, Wien, 1973. (Lehár Antal emlékiratai, németül).
  • Ormos Mária: Civitas Fidelissima, [1]
  • A magyar huszárság története, Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Zürich, 2004. [2]
  • J.C. Swanson: The Sopron Plebiscite of 1921. A Success Story, East European Quarterly, Vol. 34, 2000. Online változat

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]