Maximilian Njegovan
| Maximilian Njegovan | |
 | |
| Született |
1858. október 31. Habsburg Birodalom, Zágráb |
| Meghalt |
1930. július 1. (71 évesen).svg){kind=small} Jugoszláv Királyság, Zágráb |
| Sírhely | Mirogoj temető |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége |
 horvát |
| Fegyvernem |
 Császári és Királyi Haditengerészet |
| Szolgálati ideje | 1877-1918 |
| Rendfokozata | Tengernagy |
| Csatái | Első világháború |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maximilian Njegovan témájú médiaállományokat. | |
Maximilian Njegovan (Zágráb, 1858. október 31. – Zágráb, 1930. július 1.) horvát származású osztrák-magyar tengerész, admirális. Anton Haus admirális halála után egy évig a Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoka.
Élete[szerkesztés]
Ifjúkora[szerkesztés]
Maximilian Njegovan 1858. október 31-én született Zágrábban.
Katonai szolgálata[szerkesztés]
Njegovan az első világháború idején az 1. csatahajó osztagot vezette 1917-ig.
1917. február 17-én Anton Haus főtengernagy tüdőgyulladásban elhunyt, utódjának az uralkodó Njegovant nevezte ki. Njegovan nem volt képes pótolni a flotta szükségleteit, javítani a tengerészek életkörülményeit, emiatt hamar elvesztette kezdeti népszerűségét. A Pólában állomásozó erőknek kritikusan kevés volt az üzemanyag, hiányos volt az élelmiszer és a felszerelésellátás, mindennek a tetejébe az Olasz Légierő (Regia Aeronutica) egységei gyakorlatilag akadálytalanul bombázhatták az osztrák-magyar tengerparti városokat. Az 1917. május 14-15-én az Otrantói-szorosban vívott tengeri csatában való helytállásáért megkapta a Osztrák Császári Vaskorona-rend Nagykeresztjét.
Az elégedetlenség végül nyílt lázadásba csapott át. 1918 februárjában a Császári és Királyi Haditengerészet egyik állomáshelyén, Cattaróban a matrózok fellázadtak a parancsnokaik ellen. A lázadók több hajót is elfoglaltak, de a lázadást viszonylag gyorsan és vér nélkül leverték.[1] A lázadás leverése után a lázadók vezetőit agyonlőtték és a felelősöket megbüntették. Njegovan admirális lemondásra kényszerült és nyugdíjba vonult. Utódja az akkor már ellentengernaggyá kinevezett Horthy Miklós lett.
A háború alatt az admirális több kitüntetést is kapott, többek közt a Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztjét. A háború után egy ideig Velencébe költözött. 1930. július 1-jén szülővárosában halt meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a köztudomás ellenére nem Horthy Miklós
.svg)
.png){kind=small}