Lehár Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lehár Antal
Lehár Antal képe 1918-ból
Lehár Antal képe 1918-ból
Született 1876. február 21.
Sopron
Meghalt 1962. november 12. (86 évesen)
Bécs,
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1893-1921
Rendfokozata vezérőrnagy (Generalmajor)
Csatái első világháború, budaörsi csata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lehár Antal témájú médiaállományokat.

Lehár Antal, báró (Sopron, 1876. február 21.Bécs, 1962. november 12.) magyar katonatiszt, Lehár Ferenc zeneszerző öccse. Németes névformája Anton Freiherr von Lehár.

Élete[szerkesztés]

Bécsben, a császári-királyi hadapródiskolában végezte katonai tanulmányait, melynek elvégezése után 1893-ban hadapród tiszthelyettessé avatták. Négy évvel később a Hadiiskola (Kriegsschule) hallgatója lett, ahol két éven keresztül folytatott tanulmányokat.

Az első világháborúban a 83. gyalogezrednél őrnagyi rangban szolgált, majd beosztották a 13. népfelkelő gyalogezredbe, ahol a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét érdemelte ki, amelyhez egyben osztrák bárói (Freiherr) címet is adományoztak neki. A háború végére már ezredesi rendfokozatot ért el.

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után Ausztria területére távozott, ahol a bécsi Antibolsevista Comité megbízásából különítményeket szervezett. A Grazban toborzott haderő mintegy 2 000 főből állt, és a Nemzeti Hadseregtől teljesen függetlenül működött. A Feldbachban működő különítményhez, amelynek vezetését helyettese, Sigray Antal látta el, a kommunisták által megdöntött Vendvidéki Köztársaság néhány egykori (főleg katonákból álló) vezetője is csatlakozott.

Augusztus 2-án Lehár csapatai ellenőrzésük alá vonták Magyarország északnyugati területeit. Gömbös Gyula, a szegedi kormány nevében Grazba utazott, hogy átvegye a parancsnokságot Lehártól, de kísérlete kudarcot vallott. A Nemzeti Hadsereg időközben Siófokra tette át főhadiszállását, ez stratégiai előnyhöz juttatta Horthy Miklóst a vele rivalizáló Lehárral szemben.

A Friedrich-kormány idején Lehárt a szombathelyi katonai körlet parancsnokává nevezték ki. Csapatai a kommunisták (pl. Entzbruder Dezső, Bors László) és szociáldemokraták ellen hajtottak végre megtorlásokat. Katonái számos visszaélést és túlkapást követtek el, amivel maga Lehár is hozzájárult a Friedrich-kormány presztízsvesztéséhez.

A nyugat-magyarországi katonai erőket jól megszervezte. Szándékában állt fegyverrel megakadályozni az osztrák területi igények érvényesítését, végül azonban elismerte Horthyt fővezérnek. 1919-ben csatlakozott hozzá, és részt vett a Budapestre történő bevonuláson. legitimista meggyőződése miatt azonban hamarosan szembekerült Horthyval és IV. Károly király mellé állt. Csapatai az uralkodó oldalán részt vettek a budaörsi csatában, azonban a király második visszatérési kísérlete is kudarcba fulladt. A puccs résztvevőire hadbírósági eljárás várt, ezért Lehár Ausztriába menekült.

1919 és 1921 között vezetett naplóját 1973-ban Bécsben publikálták.

Művei[szerkesztés]

  • Anton Freiherr von Lehár: Unsere Mutter. Wiener Bohème-Verlag, Wien/Berlin 1930.
  • Anton Lehár: Erinnerungen: Gegenrevolution und Restaurationsversuche in Ungarn, 1918-1921; herausgegeben von Peter Broucek. Wien, 1973.

Források[szerkesztés]