Stuart-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Jakab, a Stuart-ház első brit uralkodójának címere

A Stuart- avagy Stewart-ház a Skót Királyság, később az Angol Királyság, végül Nagy-Britannia Királyságának uralkodóháza volt. A skót Mária királynő vette át a francia Stuart helyesírást franciaországi tartózkodása alatt azért, hogy a skót Stewart szót helyesen ejtsék ki. A magyar köznyelvben, színházban és többnyire az oktatásban is sajnos helytelenül betű szerint, stuartnak ejtik. Maga a név egy ősi skót udvari címből származik: High Stewards of Scotland (Skócia főudvarmesterei).

A Stuart-ház 336 évig uralkodott a Skót Királyságban, 1371 és 1707 között. I. Erzsébet, Anglia királynőjének legközelebbi örököse VI. Jakab skót király (Angliában I. Jakab néven) volt, aki Erzsébet nagyapjának, VII. Henriknek – a Tudor-ház alapítójának – ükunokája volt, mivel VII. Henrik lánya, Tudor Margit IV. Jakab skót királyhoz ment feleségül, s ő szülte V. Jakab skót királyt, akinek lánya, Stuart Mária volt VI. Jakab édesanyja. Stuart Jakab megörökölte az Angol Királyság és az Ír Királyság trónját, így mindhárom szigeti nép feje lett, ráadásul 1603 és 1625 között a francia trónért is küzdhetett. Ez utóbbi időszak alatt a Stuartok Nagy-Britannia uralkodóinak hívatták magukat, bár parlamentáris unió a Stuart-ház utolsó királynőjének, Annának uralkodásáig nem létezett. A Stuartokat a Hannover-ház követte, az ő dinasztiájuk protestáns szemszögből volt fontos, elsősorban Írország londoni kormányzat alá vonásának ügyében. Az eredeti Stuart klán még mindig létezik, a családnak különféle kadét és illegitim ágai maradtak fenn.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stuart-ház első ismert tagja I. Flaald (Seneschal Flaald), Dol-de-Bretagne és Combourg urának 11. századi breton követője. Flaald és közvetlen leszármazottai birtokolták Dol urának háznépében a Dapifer (étekhordó) örökölhető és tiszteletbeli tisztségét. Unokája, II. Flaald I. Henrik angol királyt támogatta, és sorsdöntő lépést tett azzal, hogy Bretagne -ból Britanniába ment, amely a Stewartok későbbi szerencséjének bölcsője (beleértve azt a lassan kialakuló, hosszantartó hagyományt, miszerint a normandiai (de) Ferrer nemesi családból házasodnak). Walter a Steward (meghalt 1177-ben), II. Flaald unokája, a Shropshire –beli Oswestry-ben született. Testvérével, Vilmossal együtt, aki a Fitzalan család leszármazottja volt (Arundel grófja), Matilda császárnőt támogatta az Anarchiának nevezett időszakban. Matildát nagybátyja, I. Dávid skót király segítette, Walter pedig követte Dávidot északra 1141-ben, miután Matildát István angol király fogságba ejtette. Walter földbirtokot kapott Renfrewshire-ben és a Lord High Steward címet is neki adták. IV. Malcolm skót király örökölhetővé nyilvánította ezt a tisztséget, mely így Walter fiára szállt, aki felvette a Stewart előnevet. A hatodik High Steward of Scotland, Walter Stewart (1293-1326), feleségül vette Marjorie Bruce-t, Robert the Bruce lányát, és fontos szerepet játszott a Bannockburn-nél vívott csatában, így kapcsolatai révén szerzett hírnevet. Fiuk, II. Róbert skót király a Bruce-ház örököse volt; végül a skót trónra került, amikor nagybátyja, II. Dávid utód nélkül hunyt el 1371-ben.

1503-ban, IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvette VII. Henrik lányát, Tudor Margitot. Fiuk, a későbbi V. Jakab születése tette a Stewart-házat a Tudor-ház követőjévé, és az angol trón várományosává. Tudor Margit később Archibald Douglas, Angus 6. grófjának felesége lett, lányuk, Margaret Douglas, Henry Stuart, Lord Darnley anyja. 1565-ben, Darnley elvette fél-unokatestvérét Máriát (I. Mária skót királynő), aki V. Jakab lánya volt. Darnley apja Matthew Stewart, Lennox 4. grófja, a Stewart-ház Darnley ágának tagja. Lennox közvetlen felmenője Alexander Stewart, 4. High Steward of Scotland, másik őse II. Jakab skót király, így Mária után a trón várományosa. Darnley tehát apai részről Mária rokona, és házasságuk idején sorban a második a skót trónért. E kapcsolat miatt Mária örökösei a Stewart-ház tagjai maradtak. Mivel hosszú ideig éltek a francia Aubigny-sur-Nère-ben, ami a Darnley-ág birtokában állt, előnevüket Stuart-ra változtatták. Feudális és dinasztikus szempontból a skótok újra francia segítségre támaszkodtak, II. Károly angol király uralkodása alatt, akinek törvénytelen fia született Louise de Kérouaille, Portsmouth bárónőjétől. Ez az ág kapta meg a fő Stuart-apanázst (Lennox és Aubigny), valamint a fő Tudor-apanázst (Richmond). Ilyen módon az Örök Béke Szerződés és az Auld Alliance (Ősi Szövetség) szimbolikusan jelen lehetett a nemesség előtt, mint maga a Brit Királyi Család.

A francia kapcsolatok mindvégig népszerűtlenek maradtak, ez pedig a Stuart-ház bukásához vezetett, akik kölcsönösen ellenségnek tekintették egymást az előretörő protestáns germanista nacionalistákkal és urbánus merkantilistákkal, ami szemben állt a katolikus feudalizmussal és vidéli manioralizmussal. A Három királyság háborúja és a Nagy egység háborúja végül arra késztették a családot, hogy titokban a Brit szigetek szívébe menjen, így váltak a konzervatív radikalizmus és romantika ironikus jelképévé. Prominens Stuart-leszármazottak (Jakobiták) továbbra is szembenálltak az új renddel, de csak addig jártak sikerrel, amíg ezt az új vezetőség, azaz a Hannoverek szabályai szerint tették, és nem volt esélyük a trónra. Charles Lennox, Richmond 3. grófja és Charles James Fox ellenszegült az uralkodó III. György akaratának az amerikai patrióta whigek kedvéért. Ily módon az egykori Stuart torik liberálisok lettek, és a tolerancia szellemét helyezték előnybe, melyet szociális és vallási értelemben II. Jakab király javasolt. Amiatt, hogy a római katolikus egyházat a Stuartokkal azonosították, a katolikus emancipációt nem fogadták el, amíg a Jakobiták tevékenységét (egyenes ági Stuart-leszármazottak képviseletében) semlegesítették és IV. György biztosította ennek törvényességét dinasztiájának egész nagy-britanniai sikere érdekében. Bár a whig pártnak szándékában állt a toleranciát Írországra is kiterjeszteni, ez nem állt a György-párti, németbarát torik érdekében. A tény, hogy képtelenek voltak megegyezést kötni, később szerepet játszott Írország jelenlegi megosztottságában. Az ulsteri Stuart-ültetvény idejére visszavezethető északír problémákban benne rejlett a kevésbé teuton Windsor-ház trónra kerülésének lehetősége VIII. Eduárd lemondásának krízisével, és jelentősnek bizonyult egy dekolonizált Nemzetközösség imperiális föderációjának elutasításában.

A Stuart-ház fejei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dapifers of Dol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Flaithri I (meghalt kb.1080)
  • Alan I (meghalt ?)
  • Alan II (meghalt 1095)
  • Flaithri II (meghalt kb.1101-1102)
  • Alan III (meghalt kb.1121)

Skócia magas rangú Stuartjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Walter the Steward, 1. High Steward of Scotland (meghalt 1177)
  • Alan Stewart, 2. High Steward of Scotland (meghalt 1204)
  • Walter Stewart, 3. High Steward of Scotland (meghalt 1246)
  • Alexander Stewart, 4. High Steward of Scotland (meghalt 1283)
  • James Stewart, 5. High Steward of Scotland (meghalt 1309)
  • Walter Stewart, 6. High Steward of Scotland (meghalt 1326)
  • Robert Stewart, 7. High Steward of Scotland (II. Róbert skót király lett)

Skót uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Britannia, Franciaország és Írország uralkodói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakabi trónkövetelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jakab Eduárd; ellenfelei „idősebb trónkövetelő”-nek (Old Pretender), támogatói „a vízen túli királynak (the King Across the Water) nevezték, VIII. Jakab skót és III. Jakab angol királyként nyújtotta be a trón iránti igényét (1701-1766)
  • Károly Eduárd; akit az angolok csak „fiatal trónkövetelő”-nek (Young Pretender) hívtak), III. Károlyként szeretett volna trónra kerülni. A skótoknak ő a „csinos Károly herceg” (Bonnie Prince Charlie) (1766-1788)
  • Henrik Benedek, IX. Henrikként követelte a trónt (1788-1807)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Addington, Arthur C. The Royal House of Stuart: The Descendants of King James VI of Scotland (James I of England). 3v. Charles Skilton, 1969-76.
  • Cassavetti, Eileen. The Lion & the Lilies: The Stuarts and France. Macdonald & Jane’s, 1977.

Ez a szócikk részben vagy egészben a The House of Stuart című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]