James Scott, Monmouth első hercege
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| James Scott | |
 | |
| William Wissing festménye a hercegről | |
| Monmouth első hercege | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Stuart-ház |
| Született | 1649. április 9. Rotterdam |
| Elhunyt | 1685. július 15. (36 évesen) London |
| Nyughelye | Church of St Peter ad Vincula, Tower Hamlets |
| Édesapja | II. Károly angol király |
| Édesanyja | Lucy Walter |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Anne Scott |
| Gyermekei | Charles James Anne Henry Francis Isabella Charlotte Richard James Henriette Isabel |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz James Scott témájú médiaállományokat. | |
James Scott (Rotterdam, 1649. április 9. – London, 1685. július 15.) Monmouth első hercege, II. Károly angol király és szeretője, Lucy Walter törvénytelen fia volt. Abban az évben született, amikor apai nagyapját, I. Károly angol királyt Londonban kivégezték.
Élete
[szerkesztés]James Scott csupán egyike volt Károly 14 törvénytelen gyermekének, akik számos szeretőjétől származtak. A trónra nem tarthatott igényt, azonban születése után apja elismerte őt fiának, és rangot adományozott neki, így lett Monmouth első hercege.
Egyes pletykák szerint James Scott nem is a király fia volt, hanem Lucy Walter valamelyik szeretőjéé. Sokan úgy vélték, hogy a fiú apja igazából az a Robert Sidney ezredes (Leicester grófjának fiatalabbik fia) volt, akivel a nő állítólag 1648 nyarán viszonyt folytatott.
2012-ben Monmouth egyenes férfiági leszármazottjának, Richard Scott, Buccleuch 10. hercegének DNS-tesztje kimutatta, hogy ugyanazon Y-kromoszómája van, mint egy távoli Stuart unokatestvéré. Ez bizonyíték arra, hogy II. Károly valóban Monmouth apja volt.[1]
1663. április 20-án feleségül vette a skót származású Anne Scottot, Buccleuch negyedik grófnőjét. Az esküvő napján Monmouth hercege felvette felesége vezetéknevét, ekkortól James Scott néven volt ismert. Az uralkodó ezen a napon Buccleuch hercegi (
1663) címet[2] adományozott a férj részére. Három évvel később az Uralkodó a pár kérésére megújította a Buccleuch hercegi cím adománylevelét, és a férjnek és a feleségnek külön-külön azonos címet – Buccleuch hercege illetve hercegnője – adományozta. Az újraadományozás jelentősége az volt, hogy külön-külön, egymástól függetlenül nyerték el a címeket, így az halál vagy elkobzás esetén is különállóak voltak. A hercegnő számára adott önálló cím a vagyona védelmét szolgálta, amely így elvállt férje vagyonától. Feleségétől hat gyereke született:[3][4][5]
- Lord Charles Scott, Doncaster grófja (1672 – 1673/4)
- Lord James Scott [[Bogáncsrend|KT, Doncaster grófja, majd Dalkeith grófja (1674. május 23. – 1704/5. március 14.)
- Lord Henry Scott, később Deloraine grófja
- Lord Francis Scott (1678 – 1679)
- Lady Charlotte Scott (–1683)
- Lady Anne Scott (1675/6 – 1685)
Szeretője, Eleanor Needham három gyermeket szült neki, Jamest, Henriette-tet és Isabelt. Nem sokkal halála előtt viszonyba keveredett egy bizonyos Henriettával, Wentworth bárónőjével is.
Halála
[szerkesztés]
Habár James Scott egész életében anyagi biztonságban és jólétben élt, nem érte be csupán ezzel, és 1685-ben, apja halála után megkísérelte elorozni a koronát nagybátyjától, II. Jakabtól, Károly öccsétől, arra hivatkozva, hogy igenis törvényes gyermeknek számít, mivel szülei Hollandiában titokban összeházasodtak, bár ennek bizonyítására soha nem találtak hivatalos okiratot.
James Scott nem csupán a trónöröklés tárgyában nem értett egyet Jakabbal, hanem vallási téren sem, mivel Jakab katolikus, Scott pedig protestáns volt, akárcsak II. Károly.
Az általa kirobbantott felkelés leverése után, 1685. július 15-én, 36 éves korában lefejezték a Tower Hillen. Némelyek úgy tartották, hogy nem is őt végezték ki akkor, és úgy vélték, azonos lehet a Franciaországban csak Vasálarcos néven elhíresült fogollyal, mivel egyesek úgy vélték, Jakab nem lehetett olyan kegyetlen, hogy a saját unokaöccsét kivégeztesse, így hát rokonuk, XIV. Lajos francia király felügyeletére bízta őt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stephen McGinty (2012. április 17.). „Scotland’s DNA: Descended from lost tribes… and related to Napoleon” (angol nyelven). The Scotsman. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.) „The DNA of the Duke of Buccleuch was found to be an exact match of a descendant of Charles Stewart of Ardshiel, who fought at Culloden, both men descended from Alan, the Seneschal of Dol, a Breton aristocrat. His family came to Britain in 1066 with William the Conqueror and then made its way to Scotland to found the Stewart line.”
- ↑ A Buccleuch hercege (1663) cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófja és Whitchester és Eskdale lordja. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet.
- ↑ Person Page - 10837 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Duke of Buccleuch (1663) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Duke of Monmouth (1662) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
