II. Dávid skót király
| II. Dávid | |
| Skócia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1329. június 7. – 1371. február 22. | |
| Koronázása | Scone 1331. november 24. |
| Elődje | I. Róbert |
| Utódja | II. Róbert |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Bruce-ház |
| Született | 1324. március 5.[1][2][3] Dunfermline Palace |
| Elhunyt | 1371. február 22. (46 évesen)[1][2][3] edinburgh-i vár |
| Nyughelye | Holyrood Abbey |
| Édesapja | I. Róbert skót király |
| Édesanyja | Elizabeth de Burgh, skót királyné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Dávid témájú médiaállományokat. | |
I. (Bruce) Dávid (Dunfermline Palace, 1324. március 5.[1][2][3] – edinburgh-i vár, 1371. február 22.[1][2][3]) Skócia királya. Az országot három ízben uralta: 1329-1332, majd 1342-1346, végül 1357-től haláláig.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dávid kiskorúként (öt évesen) kezdte meg uralkodását, apja, I. Róbert halála után. Scone-i apátságban koronázták meg. Gyámja Thomas Randolph, Moray grófja lett. Négy évesen vette feleségül II. Edward és Izabella lányát, az akkor hét éves Johannát. A király gyermekségét III. Eduárd megpróbálta a maga hasznára fordítani azzal, hogy bevonult Skóciába, és megpróbálta védencét, a Balliol családból való Eduárdot trónra segíteni, akit az 1332 szeptemberi dupplin-i skót vereség után megkoronáztak. Ekkor Dávid (1334-ben) Franciaországba menekült, ahol épp a százéves háború dúlt. VI. Fülöp fogadta, és a Galliard-kastélyban szállásolta el.
1341-ben a Skciában a nemesi összefogás elűzte Balliolt, és lehetővé tette Davidnak a visszatérést. Francia segítséggel jutott el Skóciába, Kincardineshire-ben szállt partra, s kezébe vette országa kormányzását.
1346-ban Fülöp kérésére David megtámadta Angliát. Seregében néhány francia katona is volt, akik nyáron érkeztek Skóciába. Feldúlt több várost, s végül Durham felé vette az irányt, mikor egy William Douglas vezette portyázás utáni hajnalon, szembekerültek egy sietve összeszedett angol csapattal, mely a nagyobb sereg előőrse volt. Ekkor David egész seregével megindult Merrington felé, és Durhamtól 9 km-re találkozott szembe az angolokkal. Bár Ralph Neville báró vezette csapatok kevesebben voltak, mint a skótok, de kedvező helyzeti pozíciójuk lehetővé tette, hogy sikerre vigyék támadásaikat, és legyőzzék David seregét. A skót királyt megsebezték, elfogták, majd bebörtönözték. Tizenegy évig volt fogságban. A trónra csak azzal a feltétellel kerülhetett vissza, hogy elfogadta Anglia fennhatóságát, és jelentős váltságdíjat is kellett fizetnie.
1364-ben, felesége 1362-es halála után elvette szeretőjét, Margaret Drummondot, de 1370-ben elvált tőle.
David kormányzása alatt Skócia független, virágzó és stabil királyság volt. David törekedett az angolokkal való békére, és titokban tárgyalásokat folytatott III. Edwarddal.
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1371 február 22-én halt meg természetes halállal az Edinburghi kastélyban. Halála után a Stuart-házat emelték a skót trónra.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 p10210.htm#i102093
- 1 2 3 4 "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
- 1 2 3 4 "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute. 2005.
- 1 2 "Kindred Britain".
- ↑ p10210.htm#i102093, 2020. augusztus 7.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 53. old.
- Michael Penman: David II, 1329-71: the Bruce Dynasty in Scotland. Tuckwell, London 2003, ISBN 978-1-86232-202-8 (angolul)
- Richard Oram: The Kings & Queens of Scotland. Tempus, Strout 2006, ISBN 978-0-7524-3814-6 (angolul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- II. Dávid. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2015. július 14.
| Előző uralkodó: I. Róbert |
Következő uralkodó: Eduárd |
| Előző uralkodó: Eduárd |
Következő uralkodó: II. Róbert |