Ugrás a tartalomhoz

I. Róbert skót király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Róbert
Skócia királya
Uralkodási ideje
1306 – 1329. június 7.
KoronázásaEdinburgh
1306. március 25.
ElődjeJános
UtódjaII. Dávid
Életrajzi adatok
UralkodóházBruce-ház
Született1274. július 11.
Turnberry Castle
Elhunyt1329. június 7. (54 évesen)
Cardross
Nyughelye
  • Dunfermline Abbey
  • Melrose Abbey

ÉdesapjaRobert de Brus, Annandale 6. Lordja
ÉdesanyjaMarjorie, Carrick grófnője
Testvére(i)
Házastársa
  • Isabella of Mar (1295–)[1]
  • Elizabeth de Burgh, skót királyné (1302–)[2][1]
Gyermekei
  • Marjorie Bruce
  • II. Dávid skót király
  • Margaret Bruce
  • Robert Bruce, Lord of Liddesdale
  • Maud Bruce
  • John Bruce
  • Walter Bruce
  • Margaret Bruce
  • Catherine Bruce
  • Elizabeth Bruce
  • Christina Bruce
  • Neil Bruce
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Róbert témájú médiaállományokat.

I. Róbert skót király (VIII. Robert de Bruce, Robert the Bruce, középkori skót-gael névformában Roibert a Briuis/Bruis, normann-franciás névformában Robert de Brus/Bruys), (Turnberry Castle, 1274. július 11. –‎ Cardross, 1329. június 7.), skót nemesember, 1306-tól skót király. Az első skót függetlenségi háborúban sorsdöntő győzelmet aratott a bannockburni csatában (1314), megszabadította Skóciát az angol uralomtól. A Edinburgh–northamptoni békemegállapodás (1328) biztosította és megszilárdította a skót függetlenséget.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 12. század elején Skóciába érkezett Bruce család házasság révén került rokonságba a skót királyi házzal. Róbert, eredeti nevén VI. Robert de Bruce (–1295)[3] e rokoni kapcsolatra hivatkozva tartott igényt az 1290-ben megüresedett trónra.

Az első skót függetlenségi háború zavaros időszakában egy ideig a lázadó William Wallace támogatói között volt. Később pedig elnyerte az angol I. Eduárd angol király bizalmát. Élete meghatározó eseménye volt John Comyn[4] meggyilkoltatása 1306. február 10-én. János skót király koronára esélyes unokaöccsének megölése azt sejtette, hogy Bruce már jóval korábban eldöntötte, hogy megszerzi a trónt. Egy hónap múlva Scone-ba sietett, ahol meg is koronázták.

Új királyként igen nehéz helyzetbe került. I. Eduárd árulónak tartotta, és mindent elkövetett, hogy a lázadásnak minősített szabadságmozgalmat szétzúzza. Róbert két ízben szenvedett vereséget az angoloktól, először Methvennél (1306), majd Perth mellett Dalrynál (1306). Feleségét és sok hívét is foglyul ejtették, három fivérét kivégezték. Magának sikerült elrejtőznie Írország északi partjainál, Rathlin szigetén. 1307 februárjában tért vissza Ayrshire-be, és a következő néhány esztendőben sokakat megnyert ügyének. Legyőzte John Comynt, Buchan grófját, a meggyilkolt "Vörös" John unokatestvérét. 1313-ban bevette Perth-et, amelyet addig egy angol helyőrség birtokolt. Párthívei egymás után foglalták el Gallowayt, Douglasdale-t, a selkirki erdőt és a keleti határvidék nagy részét, végül 1314-ben pedig Edinburgh városát. Ezekben az években Róbert jó néhány vezető skót egyházi személyiség támogatását is élvezte. I. Eduárd halála (1307) után az örökös II. Eduárd tehetetlensége szintén a skótok malmára hajtotta a vizet. 1314-ben hatalmas angol sereg kísérelte meg Stirling helyőrségének felmentését. A június 24-i bannockburni csata Róbert diadalával végződött.

Uralkodása hátralévő részét jórészt arra fordította, hogy az angol kormányzattól kierőszakolja új helyzete elismertetését. 1318-ban elfoglalta Berwicket, és megismételt támadásai nagy károkat okoztak Észak-Angliában. II. Eduárd trónfosztása (1327) után III. Eduárd angol király régenskormánya úgy döntött, hogy a northamptoni szerződéssel megteremti a békét (1328). E békekötés következményeként elismerték Róbertet Skócia királyának, és eltörölték a hűbéruralomra irányuló angol követeléseket.

A király 1314 után minden erejét arra áldozta, hogy rendezze országa belügyeit. Fia, a leendő király, Dávid születéséig (1324) nem volt fiú örököse. Két törvény is foglalkozott a trónörökléssel (1315, 1318), ráadásul a parlament 1314-ben úgy döntött, hogy mindazoktól, akik hűek maradtak az angolokhoz, elkobozzák birtokaikat. Ez lehetővé tette, hogy a király megjutalmazza híveit, okmányok bizonyítják az ily módon elkobzott földek újbóli adományozását. Újjá kellett szervezni a királyi kormányhivatalokat, hiszen az országirányítás 1296 óta meglehetősen zavarosan és bizonytalanul zajlott.

A betegeskedő Róbert élete utolsó éveit a dumbartonshire-i Cardrossban töltötte, ott is halt meg, feltehetően leprában. Testét a dumfermline-i apátságban temették el, szívét azonban James Douglas, Douglas lordja zarándokútra vitte volna a Szentföldre. Douglast útközben megölték (1330), de hitelt nemigen érdemlő hagyomány szerint a király szívét megtalálták, és visszavitték a melrose-i apátságba. Alakját a későbbi korok legendává és a skót nemzeti érzület egyik hősévé emelték.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert I of Scotland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 p10209.htm#i102089, 2020. augusztus 7.
  2. ↑ "Kindred Britain".
  3. ↑ "Sir Robert de Brus, Lord of Annandale". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  4. ↑ "John 'the Red' Comyn, 2nd of Badenoch". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ez a középkori tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Róbert_skót_király&oldid=29103445”