Konrád-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konrád-ház
Államok, melyekben uralkodtak tagjai
Államnév Frankföld hercegei
Időszak 906939
Államnév Német királyok
Időszak 911918
Államnév Svábföld hercegei
Időszak 926949, 9821012

Alapító Gebhard laahngaui gróf († 879)
Utolsó tag Gisela von Schwaben († 1043)

A Konrád-ház a 811. században uralkodó frankföldi dinasztia volt, mely nevét Idősebb Konrádról és fiáról, I. Konrád német királyról kapta.

A család először 832-ben tűnik fel Gebhard laahngaui gróffal, az alsó Lahn régióban. Fiai 861-ben Adalard sénéchal propinqui-jaiként (közeli rokonaiként) tűnnek fel, aki I. Jámbor Lajost szolgálta. Ám a család felemelkedése Odával, Karintiai Arnulf feleségével kezdődött. Így Idősebb Konrád, Odán keresztül nepos-ként (vagyis unokaöccsként, unokaként, leszármazottként) tűnt fel a császár mellett. Végső soron ő és fivérei Arnulf legközelebbi rokonai voltak, ezért erősen bízott a császári segítségben a Babenberg grófjaival kirobbant családi viszály ügyén. Arnulf megjutalmazta őket, amiért segítettek területeket szerezni, eredeti birodalmán kívül Hessenben, Türingiában és a frank területeken egészen a Majnáig.

Arnulf halála utána Konrádok voltak az egyedüli vérrokonai az új királynak, IV. Gyermek Lajosnak, ami a leghatalmasabb családdá tette őket a birodalomban. Konrád fivére, Gebhard 903-ban Lotaringia grófja lett. 906-ban Idősebb Konrád és fia, Ifjabb Konrád, végleg legyőzték a Babenberg grófokat a Fritzlari csatában, ezzel megszerezve Frankföldet is. Idősebb Konrád meghalt a csatában, de a fia Frankföld hercege lett.

Öt évvel később, az utolsó keleti-frank Karoling 911-es halála után, Konrádot I. Konrád néven királlyá választották, a Nyugat-Frankföldön uralkodó Karoling király, III. Együgyű Károly, helyett. Ez jelentette a Karoling-dinasztia kihalását Kelet-Frankföldön.

I. Konrádnak nem született gyermeke. Hibái miatt a sváb, bajor és lotharingiai hercegek rákényszerítették Konrádot, hogy mondassa le fivérét, Eberhardot, a korona iránt támasztott követeléseiről, miután ő 918 decemberében meghalt és beszélje rá a frank nemeseket, hogy válasszák meg a nagyhatalmú szász herceget, Madarász Henriket, hogy egyben tarthassák a birodalmat. Ebelard eleget tett fivére kérésének és 919-ben meg is választották Henriket német királynak Fritzlarban.

Ezzel a Konrádok visszasüllyedtek egyszerű tartományi hercegekké. Ebelard, az új frankföldi herceg lojálisnak mutatkozott az új, szász király iránt és amíg uralma alatt tartotta a lázongó Lotaringiai Hercegséget. Amikor Henrik fia, Nagy Ottó király és császár lett, Ebelard szövetkezett Bajor Arnulffal és Thankmarral, Henrik első házasságából származó fiával és lázadást robbantott ki, amely 939-ben ért véget a Andernachi csatával, ahol a lázadókat legyőzték. Ebelard meghalt a csatában és a család elvesztette a Frankföldi Hercegséget is.

982-ben a család egy időre megszerezte a sváb hercegi címet, amit már 926-ban megörököltek, de 1012-ben ezt is elveszítették. 1036-ban az utolsó Konrád-házi gróf halálával kihalt a család férfi ága.