Pallavicini György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pallavicini György
Pallavicini György őrgróf.jpg
Született 1881. december 5.
Budapest
Elhunyt 1946. január 4. (64 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Pálinkás-Pallavicini Antal
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pallavicini György témájú médiaállományokat.

Őrgróf Pallavicini György Mária Arthúr József Ede István Gusztáv Károly[1] (Budapest, 1881. december 5. – Budapest, 1946. január 4.), magyar nagybirtokos, legitimista politikus, Aranygyapjas rend lovagja, királyi kamarás, tartalékos huszárkapitány.[2]

Életpálya[szerkesztés]

Az ősrégi főnemesi származású őrgróf Pallavicini család sarja. Apja, őrgróf Pallavicini Ede (1845-1914) közgazdász és politikus, a főrendi ház tagja, anyja, székhelyi Majláth Etelka (1853-1936) csillagkeresztes és palotahölgy volt. Keresztszülei székhelyi Mailáth György (18181883) országbíró és gróf verőczei Pejacsevich Pálné Alwine von Hilleprand-Prandau (1830-1882) voltak.

1906-tól 1918-ig, majd 1920-tól 1926-ig, végül 1931-től 1935-ig országgyűlési képviselő volt. Az Esterházy-kormányban miniszterelnökségi államtitkár volt. 1906-ban az Országos Alkotmánypárt programjával jutott be a parlamentbe. Pártja átalakulásakor (ami egyben megszűnését is jelentette) nem követte párttársait a Nemzeti Munkapártba, pártonkívüliként politizált tovább. A Tanácsköztársaság idején Bécsben tagja volt az ellenforradalmi Antibolsevista Comiténak.

A Tanácsköztársaság bukása után dunántúli főkormánybiztos lett. Később a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához, majd ebből kiválva 1922. elején az Andrássy-Friedrich-féle párthoz (Keresztény Nemzeti Párt) csatlakozott. Végül ezt a pártot is otthagyta és utolsó parlamenti ciklusát pártonkívüliként töltötte. A frankhamisítási ügyben tett tanúvallomásában élesen támadta a Bethlen-kormányt, ami egyfelől nagy feltűnést keltett, másfelől pedig magával vonta a hatóságok rosszindulatát. Ennek következtében az 1926-os választásokon alulmaradt és legközelebb csak 1931-ben jutott be ismét (és utoljára) a parlamentbe a dombóvári körzetben az Egységes Párti, akkor kereskedelmi államtitkár (később miniszterelnök) Kállay Miklóssal szemben. A két világháború közti korszakban többször támadta meg a kormányt, és a legitimista elveket védte. Belső baráti köréhez tartozott gróf Sigray Antal és boldogfai dr. Farkas Tibor politikusok.[3] A második világháború alatt Hitler-ellenes állásponton volt.

1946. január 4-én hunyt el.[2]

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1911. január 30-án kötött házasságot gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Borbála (1890-1968) grófnővel. Négy gyermekük született:

Legidősebb fiát, Györgyöt az ÁVO kihallgatásra kérette be, ahonnan a szovjet titkosszolgálat Szibériába hurcolta, ahol 1949-ben hunyt el. Antal nevű fia viszont belépett a Magyar Néphadseregbe, és a rétsági páncélosezred tisztjeként 1956-ban kiszabadította Mindszenty József hercegprímást házi őrizetéből, amiért a forradalom leverése után kivégezték.

MLSZ elnöke[szerkesztés]

1916-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, amiről még abban az évben lemondott. A lemondás oka, hogy Schlosser Imre álamatőrségének bírósági ügye felmentéssel zárult. Tevékenységének idejére jellemző volt a szövetségi pártmozgalmak - klubok egymást közt valamint a szövetséggel politizáltak - felerősödése. Folyamatos problémát okozott az amatőr és az álamatőrség (profi) tényszerűségének rögzítése. Bevezették a Hadi Kupa rendszerét és kibontakozik az első világháború jelentős hatása a labdarúgás fejlődésére.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Pallavicini György keresztelődési adatlapja
  2. ^ a b familysearch.org Pallavicini György gyászjelentése
  3. Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.Ülésnapok1931-151

Források[szerkesztés]