Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája
Mottó Nem! Nem! Soha!
(nem hivatalos)
Alapítva 1918. novembere
Megszűnt 1920-as évek közepe
Típus politikai
Tevékenység politikai propaganda
Utolsó vezetője Urmánczy Nándor

A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, vagy rövidebben (Magyar) Területvédő Liga (TEVÉL) az első világháború végén a Károlyi Mihály-kormány segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, ami a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára.

Története[szerkesztés]

Az első világháború végén, 1918 novemberében alakult Budapesten a béketárgyalásokkal kapcsolatban, a magyar tárgyalódelegáció tudományos támogatására. Életre hívói Karafiáth Jenő, Kelemen Kornél, Lázár Andor, Lázár Ferenc, Milotay István és Pethő Sándor voltak, első elnöke pedig lóczi Lóczy Lajos lett. A Liga jeles tagjai között említésre méltó dr. Persay Ferenc (1854-1937), Bars vármegye alispánja, aki igen tevékeny szerepet töltött be az irredentista világon.[1]

Irredenta szobrok és Ereklyés Országzászló. Balról jobbra „Kelet” (Csaba vezér), „Észak” (Hungária), „Dél” (Délvidék), „Nyugat” (Hadúr), középen az Ereklyés Országzászló

Buza Barna, a Károlyi Mihály-kormány ideiglenes igazságügy-minisztere kétmillió koronával segítette az állam részéről a szervezet megalapítását, amit a Magyar Földrajzi Társaság is támogatott. A Magyarországi Tanácsköztársaság során betiltották és feloszlatták, de annak bukását követően 1919 augusztusában gyakorlatilag azonnal újjáalakult. Onnantól kezdve országosan szervezett tüntetéseket és tömeggyűléseket a béketárgyalások ellen.

Miután 1920. július 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, a Védő Ligák Szövetségével közösen pályázatot írtak ki a magyarság aktuális életérzését kifejező rövid imádságra, illetve jelmondatra. Ezen pályázat győztese lett a Magyar Hiszekegy, illetve a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” frázis. A szervezet még 1920-ban irredenta bélyegsorozatot adatott ki, illetve a saját országos gyűjtéséből összejött pénzből csináltatta és állíttatta fel 1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren (a jelenlegi rózsaágyás helyén) az úgynevezett irredenta szobrokat, azaz az egyes elcsatolt részeket (Észak, Dél, Kelet és Nyugat) egy-egy szoborral jelképező szoborcsoportot. Az Irredenta szobrokat az akkori jelentős szobrászművészek készítették el: „Kelet” (Csaba vezér), Pásztor János szobrászművész alkotása; „Észak” (Hungária), Kisfaludi Strobl Zsigmond műve; „Dél” (Délvidék), Szentgyörgyi István alkotása; és „Nyugat” (Hadúr), Sidló Ferenc szobrászművész érdeme.[2] Ezeket 1946-ban elbontották, hogy a közvetlenül mellette felállított és máig látható szovjet hősi emlékmű látványát ne zavarják.

Szintén a Területvédő Liga „találta meg” és használta fel saját propagandacéljaira József Attila 1922-ben írt Nem, nem, soha! című versét, aminek kissé módosított címe, a Nem! Nem! Soha! aztán rövid úton gyakorlatilag a liga (nem hivatalos) országos jelszavává vált.

A területvédők elnöke Lóczy lemondását követően Teleki Pál, majd pedig Urmánczy Nándor voltak, mígnem az 1920-as évek közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe.

Források[szerkesztés]