Magyar Földrajzi Társaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Földrajzi Társaság
Egyéb nevekMFT
MottóTerram mente peragro - Ésszel járom be a Földet
Alapítva1872. január 12.
Típuskiemelten közhasznú egyesület
Tevékenységoktatási tevékenység
Székhely1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 125.
Nyelvekmagyar
Elnök2021-től Lóczy Dénes
A Magyar Földrajzi Társaság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Földrajzi Társaság témájú médiaállományokat.

A Magyar Földrajzi Társaság (MFT) 1872. január 12-én lett alapítva Hunfalvy Jánosnak, a földrajzi tanszék vezetőjének kezdeményezésére. A társaság azzal a céllal jött létre, hogy magát a földrajztudományt és a geográfia hazai eredményeit népszerűsítse. A társaság megalakulása óta összesen 44 alelnöke, illetve társelnöke, 85 belföldi és 90 külföldi tiszteleti tagja volt.[1] Tagjai (akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatóprofesszorok) a magyar földrajztudomány legjelesebb tudósai köréből kerültek ki.

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

A társaság 1872. január 12-én alakult meg. Az alapító tagok Berecz Antal, Bielz Albert, Déchy Mór, Gönczy Pál, Hunfalvy János, Reitz Frigyes, Szabó József, Szily Kálmán, Tóth Ágoston Rafael, Vámbéry Ármin, Xántus János voltak. Az első évben a tagok száma már elérte a 300 főt, ez a szám a századforduló évében már 600-ra emelkedett.[2]

A Magyar Földrajzi Társaság 1873-ban megalapította első folyóiratát, a Földrajzi Közleményeket. A kiadvány 1882-től francia nyelven, „Abrégé” néven, 1888-tól pedig angol és német nyelven is megjelent, ezzel elősegítve a magyar geográfia eredményeinek ismertetését a nemzetközi tudományos életben. A folyóirat megalapításától kezdve 32 éven át főszerkesztője Berecz Antal volt. A társaság ezen kívül könyvsorozatot is jelentetett meg, először az „Utazások könyvtára” című sorozat jelent meg, majd ezt követte „A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára” című tudományos könyvsorozat, mely 67 megjelent kötetet tartalmazott.[2]

Hunfalvy János elnök 1888. december 6-án elhunyt, ezt követően két évig Vámbéry Ármin volt a társaság elnöke, mely tisztségről 1890-ben lemondott. Ezután id. Lóczy Lajos lett az elnök, őt pedig Erődi-Harrach Béla követte, aki tíz évig vezette a társaságot, majd lemondott tisztségéről. 1904-től 1914-ig ismét Lóczy Lajos foglalta el a társaság elnöki székét.

„ Fellendült a tevékenység a társaság kebelében. Megindult és az idén kikerült sajtó alól a társaság nagy atlasza; megalapították a társaság könyvtára nagy vállalatát, amelyből már öt kötet látott napvilágot. Társaságunk élénk összeköttetésbe lépett a külfölddel és annak földrajzi életével. Részt vettünk a nemzetközi földrajzi összejöveteleken, amelyeknek eredménye lett, hogy társaságunkat a külföldön is tekintély számba veszik. A külfölddel való összeköttetést azzal is igyekeztünk szorosabbra fűzni, hogy meghívtuk a földrajzi tudomány jeleseit társaságunkba felolvasások tartására. ”
– Erődi-Harrach Béla nyilatkozata 1904-ben, a Magyar Földrajzi Társaság eddigi munkájáról[2]

A két világháború között[szerkesztés]

A 20. század eleje a Magyar Földrajzi Társaság aranykorának is nevezhető. Ekkora a taglétszám már elérte az 1600 főt, illetve Teleki Pál javaslatára 1912. januárjában megalakult a Gazdaságföldrajzi Szakosztály a társaságon belül. 1914-ben Cholnoky Jenő lett a társaság elnöke, ezt a tisztséget a második világháború végéig betöltötte.

„ Nevezetes momentum ez a mi kis Földrajzi Társaságunk negyvenéves életében, mert először lép arra a térre, hogy a földrajz tudományát alkalmazott alakjában is művelje. ”
– Cholnoky Jenő nyilatkozata a Gazdaságföldrajzi Szakosztály megalapításáról[3]

A két világháború közötti időszakot a nemzetközi elszigetelődés, anyagi nehézségek, oktatásügyi problémák és a tudományos kutatás visszaesése jellemezte. Id. Lóczy Lajos 1920-ban elhunyt, tiszteletére díjat, a Lóczy Lajos-érmet alapítottak.

1929-ben jelent meg a társaság új folyóirata, A Földgömb. Eredményeként az ekkor kevesebb, mint 700 fős taglétszám már 1930-ban 2100 fő fölé, 1931-ben pedig az előfizetőkkel (akik automatikusan a társaság tagjai lettek) 8500 főre emelkedik.[3]

1945-1990 között[szerkesztés]

1947-ben megemlékeztek a társaság megalakulásának 75. évfordulójáról. 1952-ben az elnök Bulla Béla lett, Koch Ferenc főszerkesztésében pedig új számokkal jelent meg a Földrajzi Közlemények. Kiépült a többi szakosztály és a vidéki osztályok hálózata. A nemzetközi kapcsolatok fokozatosan újjáéledtek az 1950-es évektől kezdődően. A társaság küldöttei részt vehettek a Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson Rio de Janeiróban, ahol felvették Magyarországot az Nemzetközi Földrajzi Unióba.[4] 1971-ben pedig Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Földrajzi Unió Európai Regionális Konferenciáját.

1983. októberben megnyitott Érden a Magyar Földrajzi Gyűjtemény, mely 1985-től Magyar Földrajzi Múzeumként működött tovább. A rendszerváltás után a társaságot Bora Gyula elnök és Gábris Gyula főtitkár vezette. Gábris Gyula átvette a Földrajzi Közlemények főszerkesztői feladatkörét is.

Kitüntetések[szerkesztés]

A társaság az alábbi kitüntetéseket adományozza:[5]

  • Lóczy Lajos-emlékérem: 1922-ben, A Magyar Földrajzi Társaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából alapították meg a Lóczy Lajos-érmet, melyet olyan földrajztudósnak adományoznak, aki kimagasló földrajzi kutatómunkájával belföldön és külföldön egyaránt elismerést szerzett. Az érmet 28 magyar és 20 külföldi geográfus kapta meg eddig, többek között: Bora Gyula (2013), Claudio Minca (2012), Lóki József (2011), Benedek József (2010), Keveiné Bárány Ilona (2009), Gábris Gyula (2008), Karl Ruppert (2007), Hevesi Attila (2006), Liu Tung Seng (2005), Szabó József (2004), Mihail A. Pevzner (2003), Berényi István (2002), Lovász György (2001), An Shi Seng (2000), Mezősi Gábor (1999), Jürgen Hagedorn (1998), Frisnyák Sándor (1997), Tóth József (1997), Schweitzer Ferenc (1995), Pinczés Zoltán (1987), Somogyi Sándor (1985), Becsei József (1984), Bernát Tivadar (1982) vagy éppen Mendöl Tibor (1965).
  • Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem: Kőrösi Csoma Sándor emlékére 1967-ben alapított érem, halálának 125. évfordulója alkalmából hozták létre a kitüntetést. A kitüntetést olyan földrajztudósnak adományozzák, aki a földrajztudomány nemzetközi kapcsolatainak ápolásában nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet eddig 15 tudósnak ítélték oda, többek között: Horváth Gergely (2012), Kubassek János (2008), Avraham Ronen (2007), Kerényi Attila (2005), Szabó József (1998) és Enyedi György (1986).
  • Teleki Sámuel-érem: A Teleki Sámuel-érmet 1990-ben alapították, eredményes kutatók és utazók munkájának elismerésére. Az eddig éremmel 17 geográfust tüntettek ki, közöttük található az 1987–1988. évi II. Magyar Tudományos Afrika-expedíció 11 tagja:[1] Füssi-Nagy Géza, Gábris Gyula, Galácz András, Juhász Árpád, Kubassek János, Lerner János, Pokoly Béla, Sáfrány József, Sárkány Mihály, Varga József és Vojnits András. A további 6 kitüntetett között van Somogyi Sándor, aki 1994-ben kapta meg az érmet.[6]
  • Pro Geographia oklevél: Az 1990-ben alapított Pro Geographia oklevelet évente öt kiemelkedő szervezeti-szakmai, tudománynépszerűsítő munkát végző geográfusnak ítélik oda.
  • Ifjúsági Szakirodalmi Nívódíj: Évente egy alkalommal Ifjúsági Szakirodalmi Nívódíjjal ismeri el azt fiatal magyar geográfust, aki a díj átadását megelőző időszakban példaértékű publikációs teljesítményt mutatott. Eddigi díjazottak: Varga György (2013), Jankó Ferenc (2010), Pirisi Gábor (2009), Novák Tibor (2007), Tóth Géza (2007), Sík András (2006), Sebe Krisztina (2005), Szabó Szilárd (2005), Telbisz Tamás (2004), Jakobi Ákos (2003).
  • A Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagja kitüntetés
  • A földrajz népszerűsítéséért vándordíj

Ismert tagjai[szerkesztés]

Tiszteletbeli tagjai[szerkesztés]

Szakosztályai[szerkesztés]

A Magyar Földrajzi Társaság kilenc szakosztálya a földrajztudomány fő szakterületei szerint szerveződött, ezek az alábbiak:[8]

Szakosztály Megalakulás éve Elnök Titkár
1 Társadalom-földrajzi Szakosztály 1912 Trócsányi András
tanszékvezető egyetemi docens - PTE TTK FI 		Tátrai Patrik
tudományos munkatárs - MTA FKI
2 Természetföldrajzi Szakosztály 1921 Mari László
egyetemi docens - ELTE TTK Természetföldrajz Tanszék 		Nagy Balázs
egyetemi adjunktus
3 Hegymászó Szakosztály 1957, 1989 Kunos Gábor -
4 Oktatás-módszertani Szakosztály 1921 Makádi Mariann
főiskolai docens 		Vizy Zsolt
Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium
5 Térképészeti Szakosztály 1958 Klinghammer István
tanszékvezető egyetemi tanár - ELTE Térképtudományi Tsz. 		Török Zsolt
egyetemi docens
6 Egészségföldrajzi Szakosztály 2003 - Uzzoli Annamária
tudományos segédmunkatárs
7 Biztonságföldrajzi és Geopolitikai Szakosztály 1997 Suba János
térképtár-vezető - HM Térképészeti Intézet és Múzeum 		Nagy Miklós
egyetemi docens - ZMNE Hadászati Tsz.
8 Expedíciós Szakosztály 1999 Lerner János
geográfus 		Gőgös Norbert
geográfus - Center Travel
9 Turizmusföldrajzi Szakosztály 2010 Aubert Antal
tanszékvezető egyetemi docens - PTE TTK FI 		Rátz Tamara
tanszékvezető főiskolai tanár - Kodolányi János Egyetem

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Magyarország a XX. században - Tudomány 1. Műszaki és természettudományok: Magyar Földrajzi Társaság (MFT). Babits Kiadó, Szekszárd (1996–2000) 
  2. ↑ a b c A Magyar Földrajzi Társaság Történelme - Hőskor (magyar nyelven). Magyar Földrajzi Társaság. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  3. ↑ a b A Magyar Földrajzi Társaság Történelme - A két világháború között (magyar nyelven). Magyar Földrajzi Társaság. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  4. ↑ A Magyar Földrajzi Társaság Történelme (magyar nyelven). Magyar Földrajzi Társaság. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  5. ↑ A Magyar Földrajzi Társaság Alapszabálya -31. § A Társaság kitüntetései (magyar nyelven). Magyar Földrajzi Társaság. [2013. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  6. ↑ Tiner Tibor: Köszöntjük a 70 éves Somogyi Sándort. (magyarul) Földrajzi értesítő, XLV. évf. 1–2. sz. (1996) 189. o. Hozzáférés: 2015. április 17. (PDF)
  7. ↑ MTI hírarchívum
  8. ↑ A Magyar Földrajzi Társaság szakosztályai (magyar nyelven). Magyar Földrajzi Társaság. [2013. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 20.)

Források[szerkesztés]

  • Szilágyi Dániel: Huszonhat férfi - egy leány – Százéves a Magyar Földrajzi Társaság Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Szakosztálya, Területi statisztika, 2012. (15.(52.). évf.) 2. sz. 204. old.
  • Michalkó Gábor: Múlt, jelen, jövő: 140 éves a Magyar Földrajzi Társaság, Földrajzi közlemények, 2012. (136. évf.) 1. sz. 1. old.
  • Ambrózy Pál: 125 éves a Magyar Földrajzi Társaság, Légkör: az Országos Meteorológiai Intézet szakmai tájékoztatója, 1997. (42. évf.) 2. sz. 38. old.
  • Nemerkényi Antal: Hagyomány és jövő - 125 éves a Magyar Földrajzi Társaság, Földrajzi közlemények, 1997. (121. (45.) köt.) 1–2. sz. 1–2. old.
  • Kubassek János: Mozaikok a 125 éves Magyar Földrajzi Társaság életéből, Természet világa: természettudományi közlöny, 1997. (128. évf.) 7. sz. 329–331. old.
  • Tátrai Patrik: A Magyar Földrajzi Társaság Társadalomföldrajzi Szakosztályának története, Földrajzi közlemények, 2012. (136. évf.) 1. sz. 89–94. old
  • Papp-Váry Árpád: Bulla Béla szerepe a Magyar Földrajzi Társaság életében, Földrajzi múzeumi tanulmányok, 2006. 15. évf. 15–22. old.
  • Nemerkényi Antal: Berecz Antal, a Magyar Földrajzi Társaság első főtitkára, Földrajzi közlemények, 2001. (125. (49.) köt.) 3–4. sz. 281–284. old.
  • Somogyi Sándor: Radó Sándor szerepe a Magyar Földrajzi Társaság életében, Földrajzi közlemények, 1998. (122. (46.) köt.) 3–4. sz. 125–130. old.
  • Sipos Anna Magdolna - Nagy Miklós: A Magyar Földrajzi Társaság a földrajzi ismeretterjesztés szolgálatában, A földrajz tanítása: módszertani folyóirat, 1997. (5. évf.) 3–4. sz. 23–29. old.
  • Balázs Dénes: A Magyar Földrajzi Társaság, Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1991. 9. évf. 44–45. old.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_Földrajzi_Társaság&oldid=26966590”