Berecz Antal
| Berecz Antal | |
 | |
| Született | 1836. augusztus 16.[1][2] Boldog |
| Elhunyt | 1908. szeptember 14.(72 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| A Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója | |
| Hivatali idő 1872 – 1873 | |
| Előd | Hegyessy Kálmán |
| Utód | Serák Károly |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berecz Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berecz Antal (Boldog, 1836. augusztus 16. – Budapest, 1908. szeptember 14.) pedagógus, földrajz-és természettudós.
Életpályája[szerkesztés]
1836. augusztus 16-án született a Heves vármegyei Boldogon. A pesti kegyesrendiek főgimnáziumában végzett, s 1853-ban a piarista rendbe lépett. 1856-ban Magyaróváron, 1857-től Nagybecskereken tanított. 1858-ban a bécsi egyetemen továbbképezte magát a fizikai és matematikai tudományok terén, mely két év alatt a bécsi természettani intézet egyik legszorgalmasabb tagja volt. 1860-ban Kolozsvárra helyezte a rendje, s itt annyira közkedveltté vált, hogy 1864. évi elhelyezésekor a búcsúztatások „szinte tüntetésszámba mentek.”[3] Ekkor Pálffy József[4] és János[5] grófok nevelőjévé jelölte ki a rendje. 1866-tól a piaristák pesti főgimnáziumában tanított. Carl Vogt magyarországi látogatásakor az üdvözlők és felolvasásainak hallgatói között foglalt helyet, s ez rendjében visszatetszést szült. Eljárásuk oda vezetett, hogy 1871-ben kilépett a rendből, de megmaradt a tanári pályán. Előbb a nőképző egyesület és nőiparegyesület iskolájában, majd pedig a budapesti evangélikus főgimnáziumban helyezkedett el. Közben 1872 és 1873 folyamán másfél évig a budapesti állatkert igazgatói állását töltötte be. 1874-ben az országos középiskolai tanáregyesület őt választotta elnökévé, mely tisztségbe évről évre ismét megválasztották (1888-ban is, az ismertető írásának idejében).[3]
Az 1875-ben megnyílt budapesti m. kir. állami felsőbb leányiskola első tanárai közé tartozott, majd amikor Molnár Aladár 1878-ban az intézet igazgatásától megvált, a kormány őt jelölte ki az intézet élére, majd a nőnevelés terén kifejtett tíz évi munkássága eredményeképp, 1884-ben a magyarországi felső leányiskolák főfelügyelőjévé nevezték ki.
Munkássága[szerkesztés]
Pedagógiai munkássága mellett természettudományos tevékenységet is folytatott. 1868–1878 között alapítója és szerkesztője volt a Természet című folyóiratnak, amely a természettudományok népszerűsítését szolgálta, titkára volt a Természettudományi Társulatnak, és 1872-ben néhány társával, köztük Hunfalvy Jánossal, Vámbéry Árminnal és Xantus Jánossal megalapította a Magyar Földrajzi Társaságot, annak első főtitkára és a Földrajzi Közlemények első szerkesztője lett (1872–1904), s képviselte a társaságot 1881-ben a velencei nemzetközi földrajzi kongresszuson, 1883-ban a német geográfusok frankfurti, 1884-ben a müncheni s 1886-ban a drezdai országos ülésén.
Munkái[szerkesztés]
- A mennyiségtani földrajz elemei (Budapest, 1868)
- Az ó- és az újvilág összehasonlítása (Budapest, 1884)
- A csillagászati földrajz elemei (Budapest, 1886)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar Életrajzi Lexikon. Berecz Antal
- ↑ a b Notice de personne (francia nyelven)
- ↑ a b Révy Ferenc: A „magyar nő” neveltetésének új korszaka. Magyar Paedagogiai Szemle. - 9. köt. (1888) 1. füzet, 1–5. oldal
- ↑ Pálffy József Mária erdődi, gróf (Lancut, Galícia, 1853. szeptember 8. – Davos, 1920. január 22.) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja, Pozsony vármegye örökös főispánja és Pozsony várának örökös főkapitánya. Magyar főnemességi adattár, MACSE
- ↑ Pálffy János Nepomuk, erdődi, gróf (Bécs, 1857. március 19. – Pozsony, 1934. március 26.) cs. és kir. kamarás, magyar királyi huszárfőhadnagy. Magyar főnemességi adattár, MACSE
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Révy Ferenc: A „magyar nő” neveltetésének új korszaka. Magyar Paedagogiai Szemle. - 9. köt. (1888) 1. füzet, 1–5. oldal