Irredentizmus

Az irredentizmus (olasz irredento, azaz „meg nem váltott” szóból) a nacionalizmussal és a revizionizmussal összefüggő eszme vagy mozgalom, melynek célja, hogy bizonyos területeket történelmi, etnikai vagy földrajzi érvek alapján annektáljon egy másik állam területéből.^[1] Az irredentizmus területi követeléseit (valós vagy képzelt) történelmi és/vagy etnikai összetartozás, esetleg „földrajzi logika” alapján próbálja igazolni, gyakran azzal, hogy a terület korábban, a történelem egy részében az anyaállam részét képezte. A különféle nacionalista és pánnacionalista mozgalmak gyakran fogalmaznak meg irredentista követeléseket.

Eredete

Bővebben: Olasz irredentizmus

Az irredentizmus elnevezés az Italia irredenta mozgalomból ered, amely az Osztrák–Magyar Monarchia olasz nyelvű területeinek az olasz állammal való egyesítését követelte.

Modern irredenta törekvések

Albánia

„Nagy-Albánia” létrehozása, azaz Koszovó annektálása, és az Észak-Macedónia területén élő albán többségű területek megszerzése.

Argentína

Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek megszerzése. Ezen törekvés vezetett a Falkland-szigeteki háború kitöréséhez az Egyesült Királysággal, ami akkor és azóta is birtokolja ezen szigeteket.

Bosznia-Hercegovina

A Szandzsák megszerzése.

Bulgária

„Nagy-Bulgária” létrehozása, azaz a San Stefanó-i béke által megszabott határ visszaállítása, Makedónia, a nyugati határvidék és a második világháború után elveszített területek annektálása.

Comore-szigetek

A Comore-szigetek a francia védnökség évei után, 1975. július 6-án Mayotte-sziget kivételével elszakadt Franciaországtól. A cél a Mayotte-sziget annektálása.

Horvátország

„Nagy-Horvátország” létrehozása Bosznia-Hercegovina, a Szandzsák, Bácska, Szerémség, valamint a Kotori-öböl és környékének annektálásával.^[2]

India

A Kasmír feletti teljes ellenőrzés megszerzése, valamint „India egyesítése”, Afganisztán, Pakisztán, Nepál, Bhután, Mianmar, Jünnan és a Tsangpo (Brahmaputra) folyótól délre eső területek (Dél-Kína, Dél-Tibet), Szisztán és Beludzsisztán tartomány (Délkelet-Irán), Srí Lanka, Maldív-szigetek, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa, Brunei, Kelet-Timor, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Mauritius, Seychelle-szigetek, Comore-szigetek, és még pár másik sziget, szigetcsoport, vagyis Dél- és Délkelet-Ázsia egyesítése. Ezen országok, területek jelenleg vagy hindu többségűek, vagy az iszlám délkelet-ázsiai térhódítása előtt mind hindu befolyás alatt álltak.

Írország

Észak-Írország megszerzése az Egyesült Királyságtól, azaz az Ír-sziget egyesítése.

Kína

A Kínai Köztársaság (Tajvan) célja Kína, Mongólia, Tajvan, Burma és Tuva egyesítése, azaz „Nagy-Kína” létrehozása.

Magyarország

Bővebben: Magyar irredentizmus

A két világháború között Magyarországon az irredentizmus a magyar területi revíziós törekvések egyik vezéreszméje lett, hiszen az ország a trianoni béke következtében igen jelentős területeket és magyar ajkú népességet veszített. Az 1930-as évek magyar irredentizmusa hozzájárult ahhoz, hogy az ország a náci Németországgal szövetkezett.^[3]^[4]

Trianon után az irredentizmus hamar kultusszá vált Magyarországon, kialakultak saját jelképei, és a két világháború közötti időszak kormányzati politikájában végig jelen volt.

A magyarországi irredentizmus kialakulása már 1918–1920 között megkezdődött, de tényleges kibontakozására a békeszerződés után került sor. Hivatalosan a második bécsi döntésig tartott, de a „Mindent vissza!” jelszó még azután is sokáig élt.

A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, vagy rövidebben (Magyar) Területvédő Liga (TEVÉL) az első világháború végén a Károlyi Mihály-kormány segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, amely a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára. Első elnöke lóci Lóczy Lajos, akinek a lemondását követően gróf széki Teleki Pál a második, majd Urmánczy Nándor lett a harmadik elnöke. Az 1920-as évek közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe. 1921. szeptember 16-án megalakult a szintén irredenta Honvédelmi Párt, melynek az elnöke Urmánczy, a korelnöke Persay Ferenc lett.^[5]

Marokkó

„Nagy-Marokkó” létrehozása nyugat-algériai, mali, szenegáli területek, valamint Nyugat-Szahara és Mauritánia bekebelezésével. Nyugat-Szahara ezért került 1975-ben a spanyolok kivonulása után azonnal marokkói megszállás alá (ami mind a mai napig tart).

Németország

„Nagy-Németország” létrehozása, az Európában elszórtan élő németek, tágabb értelemben véve pedig az összes germán nép egyetlen államba tömörítése.

Oroszország

Bővebben: Eurázsianizmus

Bővebben: A geopolitika alapjai. Oroszország geopolitikai jövője

A Krím-félsziget 2014-es orosz annektálása az irredentizmus egy modern kori példája.^[6] Az orosz–ukrán konfliktus, majd a háború is a nacionalista követelések alapján alakult ki.

Örményország

Tágabb értelemben az ún. „Wilsoni Örményország” létrehozása, szűkebb értelemben véve pedig az Örményországgal határos államokban élő örmény többségű területek (Hegyi-Karabah és Dzsavaheti) egyesítése, valamint Nahicseván annektálása. Ezen törekvés miatt tört ki a hegyi-karabahi háború 1988-ban, aminek következtében Hegyi-Karabah örmény katonai megszállás alá került a Karabah és Örményország közti egyéb azeri területekkel együtt (mind a mai napig örmény fennhatóság alatt vannak)

Pakisztán

A Kasmír feletti teljes ellenőrzés megszerzése. Pakisztán az egész államot sajátjának tekinti, de csak a terület felét tartja ellenőrzése alatt, míg a másik fele indiai fennhatóság alatt áll.

Románia

Az első világháború után létrejött „Nagy-Románia” területi integritásának visszaállítása, azaz Besszarábia (benne Moldova), Észak-Bukovina és Dél-Dobrudzsa annektálása. Egyes extrémebb elképzelések még a teljes Tiszántúl, valamint a Bánság megszerzését is zászlajukra tűzték, vagyis Románia nyugati határát a Tisza folyó mentén képzelik el. Ennek képviselője manapság a Nagy-Románia Párt.

Spanyolország

Gibraltár visszaszerzése.

Szerbia

„Nagy-Szerbia” létrehozása; a Bosznia-Hercegovina és Horvátország területén élő szerbek és az anyaország egyesítése, Koszovó annektálása, valamint kisebb, a jelenlegi Szerbiával határos magyarországi, romániai, sőt még bulgáriai területek megszerzése is.

Szomália

„Nagy-Szomália” létrehozása egyes kenyai és a etiópiai területek, valamint Szomáliföld egyesítésével.

Régebbi irredenta törekvések

Iszlám Állam

2019-ig az Iszlám Állam egy nagy kalifátus tervét melengette magában, azonban ez a terrorszervezet megszűnésével, feloszlásával nem történhetett meg.

Olaszország

Az Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartozó olasz nemzetiségűnek tartott területek (Dél-Tirol, Isonzo-vidék, Isztria, Fiume) megszerzése.

Szerbia

Az összes délszláv nemzetiség (a bolgárok kivételével) egyetlen államba tömörítése. Jugoszlávia, pontosabban a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1920-as létrejöttével ez az irányzat megszűnt.

Csehszlovákia

A közös cseh és szlovák állam létrehozása. Csehszlovákia megszületésével ez az irányzat megszűnt.

Kapcsolódó cikkek

Pánmozgalmak

Jegyzetek

↑ Akadkislex
↑ Király András: Még jó, hogy nem Bosznia vagyunk. Index.hu (2009. június 4.) (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
↑ Peter Hames: The Cinema of Central Europe. 2004. ISBN 978-1-904764-20-5 Hozzáférés: 2024. július 19.
↑ Paul Hanebrink: In Defense of Christian Hungary: Religion, Nationalism, and Antisemitism, 1890–1944. 2018–09–05. ISBN 978-1-5017-2726-9 Hozzáférés: 2024. július 19.
↑ Budapesti Hírlap, 1921. október 18. (41. évfolyam, 232. szám)
↑ Anna Batta: The Russian Minorities in the Former Soviet Republics: Secession, Integration, and Homeland. 2021. ISBN 978-1-000-48557-8 Hozzáférés: 2024. július 19.

Források

Vécsey Aurél: Nagy-Magyarország: A revizionizmus és irredentizmus története. (hely nélkül): Vagabund. 2010. ISBN 978-963-968569-7
Jancsó Benedek: A román irredentista mozgalmak története. (hely nélkül): Attraktor. 2004. ISBN 963-958001-5
Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Budapest: Teleki László Alapítvány. 2002. ISBN 963-85774-3-6 Hozzáférés: 2018. június 10.
↑ Akadkislex: Akadémiai kislexikon. Budapest: Akadémiai. 1990. ISBN 963 05 5279 5

További információk

Nagy-Magyarország, Kárpátia Stúdió Archiválva 2018. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, issuu.com
Erdély (társadalom, történelem, erdélyi magyarság), Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1940, mek.oszk.hu

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[Akadkislex_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Akadkislex

[2] Király András: Még jó, hogy nem Bosznia vagyunk. Index.hu (2009. június 4.) (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)

[3] Peter Hames: The Cinema of Central Europe. 2004. ISBN 978-1-904764-20-5 Hozzáférés: 2024. július 19.

[4] Paul Hanebrink: In Defense of Christian Hungary: Religion, Nationalism, and Antisemitism, 1890–1944. 2018–09–05. ISBN 978-1-5017-2726-9 Hozzáférés: 2024. július 19.

[5] Budapesti Hírlap, 1921. október 18. (41. évfolyam, 232. szám)

[6] Anna Batta: The Russian Minorities in the Former Soviet Republics: Secession, Integration, and Homeland. 2021. ISBN 978-1-000-48557-8 Hozzáférés: 2024. július 19.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]