Hegyi-Karabah Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hegyi-Karabah szócikkből átirányítva)
Hegyi-Karabah Köztársaság
örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernayin Gharabaghi Hanrapetut’yun
Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah zászlaja
Coat of arms of Nagorno-Karabakh
Coat of arms of Nagorno-Karabakh
Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh
Location Artsakh en.png

Fővárosa Sztepanakert
é. sz. 39° 52′, k. h. 46° 43′
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Államfő Bako Szahakjan
Miniszterelnök Arajik Harutjunjan
Hivatalos nyelv örmény
független Azerbajdzsántól
kikiáltása 1991
Népesség
Népszámlálás szerint 146 600 fő (2012)[1]
Becsült 141 400[2] fő (2010. január 1.)
Népsűrűség 29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11 500 km²
Víz 1,7%%
Időzóna UTC+04:00 (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznem hegyi-karabahi dram (de jure) és örmény dram (de facto) (AMD)
Hívószám 374 97
Segélyhívó telefonszám 112
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság témájú médiaállományokat.

Hegyi-Karabah Köztársaság más néven Arcah Köztársaság (örményül: Արցախի Հանրապետություն, Arts'akhi Hanrapetut'yun), de facto ország[3][4] a Kaukázus déli részén. Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam ismeri el, hivatalosan Azerbajdzsán részének minősül. A Hegyi-Karabah Köztársaság a korábbi Hegyi-Karabah Autonóm Terület nagy részét és a környező területek egy részét ellenőrzi, így Örményországgal és Iránnal is határos. (Területe kb. akkora, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye együtt, de lakossága csak kb. egyhatoda e két magyar megyének.)

Az egész kaukázusi térségre kihat Hegyi-Karabah helyzete.

Földrajz[szerkesztés]

Hegyi-Karabah a Kis-Kaukázus délkeleti részén, az északkeleti lejtőn fekszik.[3][5]

Történelem[szerkesztés]

Az egykori kánság az 1813-as orosz–perzsa béke nyomán került az Orosz Birodalom fennhatósága alá. A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson túli Ügyek Szovjet Irodája azt javasolta, hogy az Örmény Szovjetköztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék, Sztálin – mint nemzetiségi népbiztos – nyomására azonban 1921. július 5-től Azerbajdzsán része lett. 1923. július 7-én utóbbin belül autonóm státust kapott Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven. A későbbiekben a szovjet vezetés minden, az Örményországgal való egyesülést célzó kezdeményezést elutasított.[3]

Panahali kán sírköve

1988-ban az addig elnyomott feszültség felszínre tört. Februárban a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést, amit február 20-án a terület tanácsa hivatalosan is kezdeményezett az azeri és az örmény törvényhozásnál. A kezdeményezés zavargásokhoz vezetett: február 28-án a Bakuhoz közeli Szumgaitban örmények tucatjait ölték meg, majd véres tüntetések törtek ki több azerbajdzsáni városban – Bakıban, Kirovabádban, Saumjánban – és Jerevánban is. Emberek tízezrei hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.[3]

1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.

Hegyi-karabahi gyalogosok 1992 augusztusában

1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni, így kitört a hegyi-karabahi háború. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.

1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.

Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.

„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta İlham Əliyev azeri elnök 2008 januárjában.

„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszjan örmény elnök 2008 tavaszán.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam: Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismeri el, továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama.[6] Hivatalosan Azerbajdzsán részének minősül.

Az államfő az elnök, akit ötéves időtartamra választanak; ugyanaz a személy legfeljebb kétszer töltheti be a posztot.[2]

A törvényhozó testület a Nemzetgyűlés; 33 tagja közül 16-ot egyéni választókörzetben, 17-et pártlistán választanak. A jelenlegi parlamentnek 7 állandó bizottsága van.[2]

A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve a kormány, amely a miniszterelnökből, helyetteséből és miniszterekből áll.[2]

Az igazságszolgáltatást a független bíróságok végzik.[2]

Politikai pártok[szerkesztés]

A három, parlamenti frakcióval rendelkező párt a következő:

Ezen kívül független képviselők is vannak.[2]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Hegyi-Karabah régiói

Az ország a fővárosra és 7 régióra oszlik. Helyi szinten 10 város és 322 falu alkotja.[2]

Népesség[szerkesztés]

Hegyi-Karabah Autonóm Terület a szovjet korszakban

Általános adatok[szerkesztés]

Az ország teljes népessége 141 400 fő. A férfiak aránya 48,1, a nőké 51,9%.[2]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

A városi népesség aránya 52,5%. A legnépesebb település Sztepanakert, 52 310 fős lakossággal.[2]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

A háború előtt még a lakosság több mint 20%-a azeri volt, mára azonban csaknem kizárólag örmények lakják.[3]

A lakosság túlnyomó többsége 95%-a örmény. A maradék 5%-ot kisebb népcsoportok alkotják. Élnek itt asszírok, kurdok és görögök egyaránt. Az asszírok, az ókori Asszír birodalom vezető népcsoportja volt, ma már ez a nép szinte teljesen kihalt, maradványcsoportjaik néhány országban találhatók csupán. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[7]

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság többsége állattenyésztésből és növénytermesztésből él, de jelentős a kézművesipar is. Az országban számos gyógyforrás található.[3]

Az ország hivatalos fizetőeszköze a hegyi-karabahi dram, amelyet 2005-ben vezettek be. A pénznem alacsony vásárlóértéke miatt azonban a tényleges forgalomban nem ezt, hanem az örmény dramot használják, míg a hegyi-karabahi dramot főleg szuvenírként árusítják.[8] Az Osztrák Állami Nyomda által nyomott első két bankjegy 2004-ben jelent meg, ami tovább fokozta a feszültséget Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között.[9]

Ünnepek[szerkesztés]

Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://stat-nkr.am/files/publications/joxovrdagrakan_2012.pdf, 2016. június 12.
  2. ^ a b c d e f g h i State Power (angol nyelven). The Office of the NKR President, 2012. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  3. ^ a b c d e f 20 éve történt: A karabahi válság (magyar nyelven). Új Szó, 2008. július 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  4. Az ország alkotmánya I.1.2. (angolul)
  5. Geographic Location, Climate, Natural Resources and Wildlife of the Nagorno Karabakh Republic (angol nyelven). Office of the Nagorno Karabakh Rpublic, Washington DC. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  6. Australia’s New South Wales Recognizes Karabakh Independence, www.asbarez.com; Elérés: 2012. november 2.
  7. Forrás: A Világ országai, Nyír.Karta Bt 2008
  8. Memories on day Armenian dram was put into circulation. Armenpress, 2013. november 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  9. Elizabeth Owen: Tempers Flare Over the Issue of Nagorno-Karabakh Souvenir Currency. Eurasianet, 2004. szeptember 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés]