Kun Miklós (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kun Miklós
Életrajzi adatok
Született 1946. július 11. (71 éves)
Kasin, Szovjetunió
Nemzetiség magyar
Házastárs Gereben Ágnes
Iskolái II. Rákóczi Ferenc Gimnázium
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület a Szovjetunió és a kommunizmus története
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docens
Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanár
XX. Század Intézet
Terror Háza Múzeum
tudományos főmunkatárs
tudományos tanácsadó
Jelentős munkái Oroszország válaszúton
A prágai tavasz titkos története
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj

Kun Miklós (Kasin, Szovjetunió, 1946. július 11. – ), ifjabb, oroszul: Миклош Кун (младший), Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő. Kun Béla (18861938) kommunista politikusnak, a Magyarországi Tanácsköztársaság de facto vezetőjének és külügyi népbiztosának az unokája.

Családja[szerkesztés]

Édesapja (idősebb) Kun Miklós (19201996) orvos, sebész, egyetemi tanár,[1] édesanyja az 1919-ben Moszkvában született Olga Alekszandrovna Szerjagova (Kun Miklósné) orvosnő,[2] aki a Kirgizisztáni Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet 1942-ben, és ottani diplomáját 1961-ben honosíttatta Magyarországon.[3]

Apai nagyapja Kun Béla (18861938) kommunista politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság de facto vezetője és külügyi népbiztosa, apai nagyanyja Gál Irén zongoratanár. A lányuk, Kun Ágnes 1915-ben született, akinek a férje Hidas Antal költő, író, műfordító volt.

Apja, idősebb Kun Miklós már a Tanácsköztársaság bukása után, a száműzetés éveiben jött a világra az olaszországi Bolognában, Családja ezt követően a Szovjetunióban élt emigrációban. Kun Béla a sztálini terror áldozata lett. Az ifjabb Kun Miklós nevelésében fő szerepet játszó nagyanya, Kun Béláné Gál Irén ugyancsak megjárta a börtönt. Kun Miklós történész egy későbbi, Kádár Jánoshoz írott levelében így emlékezett vissza nagyanyjára: „Kun Béláné mindig kommunistához méltó optimizmusra nevelt bennünket, családja tagjait".[4]

Ifjabb Kun Miklós 1946. július 11-én a Szovjetunióban jött a világra. A család 1959-ben települhetett haza Magyarországra, miután 1956-ban a szovjet igazságszolgáltatási szervek rehabilitálták Kun Bélát.

Kun Miklós történész felesége 1972-től 2015-ig Gereben Ágnes, az ELTE tudományos főmunkatársa, a szovjet irodalomtörténet kutatója, Oroszország-szakértő, a Hír TV munkatársa, a Magyar Hírlap publicistája volt.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban végezte Budapesten 1960–1964 között, majd az ELTE BTK történelem-orosz szakán tanult 1964-től 1969-ig.

1969-től folyamatosan tanít a 19-20. századi egyetemes történelem témakörében, különös tekintettel Oroszország és a Szovjetunió történetére. Oktatási tevékenysége során a klasszikus történeti források mellett az általa készített „oral history" módszerén alapuló riportokra, dokumentumfilmekre és a külföldi archívumokban őrzött fotóanyagokra is nagy hangsúlyt fektet. Sok vendégelőadást tartott külföldi egyetemeken, konferenciákon: Angliában (Nottingham), Dániában (Koppenhága), az Amerikai Egyesült Államokban (New York, Stanford, Washington), Brazíliában (São Paulo), Olaszországban (Bergamo), Lengyelországban (Krakkó), az egykori Szovjetunióban (Moszkva, Szentpétervár, Riga).

1979-ben levéllel fordult Kádár Jánoshoz, mert Borsányi György történész akkor megjelent monográfiájában a korábbiaknál sokkal árnyaltabban foglalkozott Kun Béla személyiségével és történelmi szerepével. Kun Miklós a Komintern által elítélt frakciós tevékenység, illetve Horthy kurzusának hatásait vélte felfedezni a műben, amit ennek nyomán az MSZMP Politikai Bizottsága határozata nyomán visszavontak és zúzdába küldtek.[4]

Kutatóként tevékenységének kezdetén elsősorban a 19. századi orosz forradalmár, Mihail Bakunyin személyiségét és munkásságát vizsgálta. Az anarchizmus egyik megalapítójának alakját ebben az időben mind Nyugaton, mind az ún. szocialista országokban jelentős érdeklődés vette körül. Kun elmélyült kutatásait az Útban az anarchizmus felé. Mihail Bakunyin politikai pályaképe és eszmei fejlődése az 1860-as évek közepén (1982) című könyvben összegezte. Ebben, valamint Bakunyin magyarul 1984-ben megjelent főművéhez (Államiság és anarchia) írott utószavában Kun marxista alapon, az antikommunista Bakunyin-irodalom szerzőivel polemizálva kísérelte meg visszailleszteni az időközben a nyugati újbaloldal és anarchista csoportosulások ikonjává vált hajdani vándorforradalmár alakját a 19. századi orosz és nemzetközi forradalmi és munkásmozgalom történetébe.

A rendszerváltás nyomán munkássága főleg a Szovjetunió és a kommunizmus történetének negatív vonatkozásai felé fordult. Tanulmányozta az 1848-as forradalmak emigrációjának történetét, a 19. és 20. századi európai és orosz történelem összefüggéseit, az 1930-as évek ukrajnai éhínségét, a sztálinizmus természetrajzát, a Molotov–Ribbentrop-paktumot, George Orwell életútját, a hidegháború és az 1968-as prágai tavasz történetét. Nagy szerepet játszott A kommunizmus fekete könyve magyarországi kiadásában. Részt vett a Terror Háza Múzeum létrehozásában, az ELTE-t elhagyva a Károli Gáspár Református Egyetemen folytatta oktatói tevékenységét. Az Orbán-kormány idején, 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült, 2002-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. 2011-ben Széchenyi-díjban részesült.

Tudományos fokozatok, címek[szerkesztés]

  • 1970 bölcsészdoktori fokozat, történettudomány
  • 1976 a történettudomány kandidátusa
  • 2003 egyetemi tanár

Munkahelyek, beosztások[szerkesztés]

Publikációi[szerkesztés]

Kutatási területéről, a 19-20. századi Oroszország és Szovjetunió történetéről, Magyarországon és külföldön monográfiákat, forráspublikációkat, tanulmányokat publikált, dokumentum- és riportfilmeket készített. Rendszeresen szerepel a Hír TV-ben Oroszország- és kommunizmus-szakértőként.

  • A Csokoládé írójának titka. In: Valóság, 2003/4: 30-44.
  • Stalin. An unknown Portrait, Budapest - New York, CEU PRESS, 2003
  • Oroszország Márai Sándor szemével, Körmendi Zsuzsanna (szerk.), Budapest, XX. Század Intézet, 2003. (Jegyzetek)
  • Pipes, R.: Az ismeretlen Lenin, Budapest, Kairosz, 2003. (Szakmai szerkesztés, jegyzetek)
  • Egy orosz emigráns hosszú menetelése a XX. században, In: Valóság, 2004/4: 21-51.
  • Oroszország válaszúton, Budapest, Akadémiai, 2005
  • The Inherent Burden of Russian Liberalism, Ivan Zoltan Denes (ed.), Liberty and the search for identity, Budapest, CEU PRESS, 2006: 311-328.
  • A prágai tavasz titkos története. Budapest, Akadémiai, 2008
  • Sztálin alkonya, Budapest, Unicus, 2012
  • Sztálin alkonya. Történelmi-lélektani kollázs; 2. jav. kiad.; Unicus, Bp., 2012

2010. november 5. óta állandó műsora van a Magyar Televízió m1 csatornáján, majd 2015 márciusától a Duna Televízión, A rejtélyes XX. század címmel.

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kozák, Péter: Kun Miklós (1920–1996) (magyar nyelven). Névpont. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
  2. Almazova, Irina: Семья Дымерских и "венгерская рапсодия" в нашей жизни (orosz nyelven). Патриаршие пруды — вблизи и вдали. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
  3. Molnár László (szerk.). A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1951–1969. = A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. Promóciós könyvek IV. (magyar nyelven). Budapest: Semmelweis Egyetem (SOTE) Levéltára, 135. o (1997). Hozzáférés ideje: 2017. április 17. 
  4. ^ a b Huszár Tibor. Kedves, jó Kádár elvtárs! : válogatás Kádár János levelezéséből, 1954-1989. Budapest: Osiris (2002) 

További információk[szerkesztés]