Gál Irén
| Gál Irén | |
 | |
| Született | Grün Irén 1890. december 14.[1] Nagyenyed |
| Elhunyt | 1974. szeptember 17. (83 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kun Béla |
| Gyermekei | |
| Szülei | Gál Sámuel Klerman Amália |
| Foglalkozása | zongoratanár |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gál Irén témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gál Irén, születési és 1900-ig használt nevén Grün Irén,[3] (Nagyenyed, 1890. december 14. – Budapest, 1974. szeptember 17.[4]) zongoratanárnő, pártmunkás, Kun Béla felesége.
Élete[szerkesztés]
Születése idejére elszegényedett, élénken politizáló zsidó polgári családból származott. A kolozsvári felsőbb leányiskola elvégzése után a helyi konzervatóriumban tanult, közben már magántanítványokat is vállalt. Többször koncertezett a városban, ezek révén némi elismertséget szerzett. A társadalmi kérdésekkel élénken foglalkozó lány Palágyi Menyhért előadásait hallgatta az egyetemen, nézetei ekkor még Ferdinand Lassalle-éihoz álltak a legközelebb. A Kolozsvárott újságíróskodó Kun Bélával 1912-ben, egyik barátnőjénél ismerkedett meg, megfelelő szellemi partnert talált benne. Kun August Bebel eszméivel ismertette meg. A Gál család ellenérzései dacára 1913-ban összeházasodtak. Két év múlva született meg első gyermekük.
1918 november végétől illegalitásban élt Seidler Ernőnél, Sebestyén Emilné álnéven. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt 1919 áprilisától a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, a Zeneművészeti és Színházi Osztályon, Reinitz Béla vezetése alatt. A kommün bukása után előbb Ausztriában, majd Olaszországban élt, később a Szovjetunióba ment, ahol csatlakozott férjéhez. 1924-től 1926-ig a Nemzetközi Vörös Segély szervezetében dolgozott, 1926-tól 1937-ig a Marx–Engels–Lenin Intézetben. Férjét 1938. július 29-én letartóztatták, majd kivégezték, őt bebörtönözték, később szabadlábra helyezték és rehabilitálták. Magyarországra 1959-ben tért vissza, és megkezdte emlékiratainak megírását.
Lánya Kun Ágnes műfordító, Hidas Antal felesége volt.
Fő műve[szerkesztés]
- Kun Béla (emlékezések, Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)
Irodalom[szerkesztés]
- K. B.-né (Népszabadság, 1974. szept. 18.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08911.htm, Kun Béláné, Gál Irén, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ A Belügyminisztérium 1900. évi 36618. sz. rendelete. MNL-OL 30793. mikrofilm 1107. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 13. oldal 7. sor.
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1150/1974. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 2.)
Források[szerkesztés]
- Kun Béláné: Kun Béla, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1969
- Konok Péter: Kun Béláné: a pártfeleség = Múlt-kor 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2015. szeptember 21.)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Gál Irén. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
