Szergej Mironovics Kirov
| Szergej Mironovics Kirov | |
 | |
| Az OK(b)P leningrádi szervezetének vezetője | |
| Hivatali idő 1926 – 1934 | |
| Született |
1886. március 27. Urzsum,  Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1934. december 1. (48 évesen) Leningrád,  Szovjetunió |
| Sírhely | Temető a Kreml falánál |
| Párt | Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt |
| Foglalkozás | politikus |
| Halál oka | gyilkosság |
| Díjak | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Mironovics Kirov témájú médiaállományokat. | |
Szergej Mironovics Kirov (oroszul: Сергей Миронович Киров; Urzsum, Vjatkai kormányzóság, 1886. március 27. – Leningrád, 1934. december 1.), eredeti nevén Szergej Mironovics Kosztrikov, vezető szovjet kommunista politikus volt, az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt (ÖK(b)P) leningrádi szervezetének főtitkára, akinek meggyilkolása tömeges politikai tisztogatások ürügyévé vált a Sztálin vezette Szovjetunióban.
Ifjúkora[szerkesztés]
Szegény családba született és szüleit hamar elvesztette. Nagyanyja nevelte, de hétéves korában árvaházba került. 1901-ben gazdag jótevők ösztöndíjat biztosítottak számára, hogy egy kazanyi ipari iskolában tanulhasson. Miután mérnöki végzettséget szerzett, Tomszkba költözött. 1904-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba.
A forradalmak idején[szerkesztés]
Részt vett az 1905-ös orosz forradalomban, le is tartóztatták, de elengedték. Miután kiszabadult a börtönből, a bolsevikokhoz csatlakozott. 1906-ban újra letartóztatták és ezúttal illegális irodalom nyomtatásáért három év börtönre ítélték. Kiszabadulása után azonban visszatért a mozgalomba. Ismét letartóztatták, ugyanazzal a váddal. Egy év előzetes letartóztatás után a Kaukázusba költözött és ott is maradt II. Miklós cár lemondásáig 1917 márciusában.
Ekkor már Kirovnak nevezte magát. Az orosz kommunisták közt szokás volt a forradalmi név felvétele. Az új név II. Kurus perzsa király nevére emlékeztetett. Kirov az asztrahányi bolsevik közigazgatás feje lett.
Az 1917-es orosz forradalom után ismét a Kaukázusba küldték, ahol részt vett az oroszországi polgárháború harcaiban, 1920-ig, Anton Gyenyikin tábornok vereségéig. 1921-ben az azerbajdzsáni pártszervezet feje lett. Sztálin hű támogatója volt. A kaukázusi térségben töltött időszakban kötött szoros barátságot Szergo Ordzsonikidzével, a későbbi „kaukázusi klikk” másik tagjával is. Ordzsonikidzével együtt kulcsszerepet vitt a Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt a helyi tiltakozás ellenére egybeolvasztó Kaukázusontúli Szövetségi Szovjet Köztársaság megszervezésében. 1926-ban lojalitásáért Sztálin a leningrádi pártszervezet elnöki posztjával jutalmazta.
Népszerűsége és halála[szerkesztés]
Az 1930-as évekre Sztálint egyre jobban aggasztotta Kirov növekvő népszerűsége, és hogy Kirov – aki ráadásul tőle eltérően orosz volt – nyíltan is vitába szállt vele. A párt 1934-es kongresszusán, amikor a Központi Bizottság tagjait választották meg, Kirov kapta a legkevesebb elutasító szavazatot (mindössze hármat), miközben maga Sztálin 292 negatív szavazatot kapott, a legtöbbet a jelöltek közül.
A Politikai Bizottságban, a párt legfelsőbb hivatalos irányító szervében Kirov, Ordzsonikidzével együtt Sztálinhoz képest mérsékeltebb irányvonalat képviselt. Sztálin arra kérte Kirovot, dolgozzon mellette Moszkvában – egyes elméletek szerint azért, hogy jobban rajta tarthassa a szemét – ezt azonban Kirov visszautasította, és így Sztálin szemében versenytárssá válhatott. Kirov népszerűségét olyan intézkedései alapozták meg, amelyet Sztálin és Molotov a Politikai Bizottságban népszerűség-hajhászásnak neveztek. Ilyen volt például az az eset, amikor a leningrádi ellátási zavarok megszüntetésére Kirov megnyittatta a katonai raktárakat.[1]
Ugyanazon év december 1-jén Kirovot a Szmolnijban lelőtte Leonyid Nyikolajev. Kirov éppen munkába érkezett és irodájába tartott a felső szinten, testőreit az alsó szinten hátrahagyva. Nyikolajev, aki könnyedén átjutott az őrségen, egy vécéből jött elő, Kirov nyomába eredt és hátulról nyakon lőtte.
A hivatalos vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Kirov egy nagyobb összeesküvés áldozata lett, amelyet Trockij készített elő a szovjet kormányzat megdöntésére. Ez vezetett Kamenyev, Zinovjev és további 14 vezető kommunista letartóztatásához és kivégzéséhez 1936-ban. A Kirov-gyilkosság nagyszabású, milliókat érintő tisztogatásokat indított el. A legtöbben ma úgy vélik, hogy a gyilkosságot maga Sztálin tervezte meg, és az NKVD közreműködésével hajtották végre, bár erre minden kétséget kizáró bizonyíték nem maradt fenn. A Kirov-gyilkosságra és a régi kommunista vezetők közti tisztogatásra néhány hónappal a németországi hosszú kések éjszakája után került sor.[2]
Öröksége[szerkesztés]
Sztálin a nyilvánosság előtt tragédiaként viselte Kirov halálát. A Kreml falába temették, nagyszabású állami ceremónia keretében. A későbbiekben sok várost, utcát és gyárakat neveztek el róla, köztük Kirov várost (korábban Vjatka) a kirovi kerületben, Kirovszkot a murmanszki kerületben, az ukrajnai Kirovohradot (ma Kropivnickij), az azerbajdzsáni Kirovabadot (ma Gəncə), az örményországi Kirovakant (ma Vanadzor), Moszkvában a Kirovszkaja metrómegállót (ma Csisztije Prudi), a leningrádi operaházat és a hatalmas leningrádi (Szentpétervár) Kirov Műveket. Kirov városban évente ismétlődő nagyszabású gyorskorcsolyázó verseny is őrzi a nevét.
Baku városképének egyik domináns eleme volt 1939-től Kirov monumentális gránit és bronz szobra, 1992 januárjában azonban lebontották, miután Azerbajdzsán elnyerte függetlenségét. Róla kapta nevét a Kirov cirkáló-osztály és a későbbi Kirov csatacirkáló-osztály (bár az eredetileg szintén róla elnevezett első hajót Admiral Usakov névre keresztelték át.)
Az 1938-ban szolgálatba állított Kirov osztályú Kirov szovjet nehézcirkáló. 1974-ben bontották szét.
Az 1980-ban szolgálatba állított szovjet Kirov csatacirkáló. A hajót 1992-ben Admiral Usakov névre keresztelték át. 1990 óta szolgálaton kívül áll, jelenleg bontását tervezik.
Érdekesség[szerkesztés]
Kirov rendkívül népszerű volt Leningrádban, különösen a nők rajongtak érte. Ismert, hogy több balerinával is volt kapcsolata. Halálát követően ironikusan róla nevezték el a Kirov Balettet.
Művei magyarul[szerkesztés]
- Válogatott beszédek; ford. S. Nyirő József; Szikra, Bp., 1951
- Az ifjúságról; ford. Nyírő József; Ifjúsági, Bp., 1954
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szabó Miklós: A Szovjetunió története. [2007. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 13.)
- ↑ Amy Knight, Who Killed Kirov : The Kremlin’s Greatest Mystery, Hill and Wang, 1999, ISBN 0-8090-6404-9
További információk[szerkesztés]
- Szabó Miklós: A Szovjetunió története
- V. F. Morozov: Szergej Mironovics Kirov a nagy bolsevik államférfi; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949
- A. Golubjova: Az urzsumi fiú. Sz. M. Kirov gyermekkora és ifjúsága; ford. Wessely László; Ifjúsági, Bp., 1953
- Robert Conquest: A nagy terror. Elsőként Kirov elvtárs halt meg...; AB Független, Bp., 1989
Angolul[szerkesztés]
|
