Szergej Mironovics Kirov
| Szergej Mironovics Kirov | |
 |
|
| Az OK(b)P leningrádi szervezetének vezetője | |
| Hivatali idő 1926 – 1934 |
|
|
|
|
| Született | 1886. március 27. Urzsum,  Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1934. december 1. (48 évesen) Leningrád,  Szovjetunió |
| Párt | Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt |
|
|
|
| Foglalkozás | politikus |
Szergej Mironovics Kirov (oroszul: Сергей Миронович Киров; Urzsum, Vjatkai kormányzóság, 1886. március 27. – Leningrád, 1934. december 1.), eredeti nevén Szergej Mironovics Kosztrikov, vezető szovjet kommunista politikus volt, az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt (ÖK(b)P) leningrádi szervezetének főtitkára, akinek meggyilkolása tömeges politikai tisztogatások ürügyévé vált a Sztálin vezette Szovjetunióban.
Tartalomjegyzék
Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szegény családba született és szüleit hamar elvesztette. Nagyanyja nevelte, de hétéves korában árvaházba került. 1901-ben gazdag jótevők ösztöndíjat biztosítottak számára, hogy egy kazanyi ipari iskolában tanulhasson. Miután mérnöki végzettséget szerzett, Tomszkba költözött. 1904-ben belépett az Orosz Szociáldemokrata Munkáspártba.
A forradalmak idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Részt vett az 1905-ös orosz forradalomban, le is tartóztatták, de elengedték. Miután kiszabadult a börtönből, a bolsevikokhoz csatlakozott. 1906-ban újra letartóztatták és ezúttal illegális irodalom nyomtatásáért három év börtönre ítélték. Kiszabadulása után azonban visszatért a mozgalomba. Ismét letartóztatták, ugyanazzal a váddal. Egy év előzetes letartóztatás után a Kaukázusba költözött és ott is maradt II. Miklós cár lemondásáig 1917 márciusában.
Ekkor már Kirovnak nevezte magát. Az orosz kommunisták közt szokás volt a forradalmi név felvétele. Az új név Nagy Kürosz perzsa uralkodó nevére emlékeztetett. Kirov az asztrahányi bolsevik közigazgatás feje lett.
Az 1917-es orosz forradalom után ismét a Kaukázusba küldték, ahol részt vett az orosz polgárháború harcaiban, 1920-ig, Anton Gyenyikin tábornok vereségéig. 1921-ben az azerbajdzsáni pártszervezet feje lett. Sztálin hű támogatója volt. A kaukázusi térségben töltött időszakban kötött szoros barátságot Szergo Ordzsonikidzével, a későbbi „kaukázusi klikk” másik tagjával is. Ordzsonikidzével együtt kulcsszerepet vitt a Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt a helyi tiltakozás ellenére egybeolvasztó Kaukázusontúli Szövetségi Szovjet Köztársaság megszervezésében. 1926-ban lojalitásáért Sztálin a leningrádi pártszervezet elnöki posztjával jutalmazta.
Népszerűsége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az 1930-as évekre Sztálint egyre jobban aggasztotta Kirov növekvő népszerűsége, és hogy Kirov – aki ráadásul tőle eltérően orosz volt – nyíltan is vitába szállt vele. A párt 1934-es kongresszusán, amikor a Központi Bizottság tagjait választották meg, Kirov kapta a legkevesebb elutasító szavazatot (mindössze hármat), miközben maga Sztálin 292 negatív szavazatot kapott, a legtöbbet a jelöltek közül.
Ordzsonikidzével együtt Kirov a Politbüróban, a párt hivatalosan legfelsőbb irányító szervében, Sztálinhoz képest mérsékeltebb irányvonalat képviselt. Sztálin arra kérte Kirovot, dolgozzon mellette Moszkvában – egyes elméletek szerint azért, hogy jobban rajta tarthassa a szemét –, amit azonban Kirov visszautasított és így Sztálin szemében versenytárssá válhatott. Kirov népszerűségét olyan intézkedései alapozták meg, amelyet Sztálin és Molotov a Politbüróban népszerűséghajhászásnak neveztek. Ilyen volt például az az eset, amikor a leningrádi ellátási zavarok megszüntetésére megnyittatta a katonai raktárakat.[1]
Ugyanazon év december 1-jén Kirovot a Szmolnijban lelőtte Leonyid Nyikolajev. Kirov éppen munkába érkezett és irodájába igyekezett a felső szinten, testőreit az alsó szinten hátrahagyva. Nyikolajev, aki könnyedén átjutott az őrségen, egy vécéből jött elő, Kirov nyomába eredt és hátulról nyakon lőtte.
A hivatalos vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Kirov egy nagyobb összeesküvés áldozata lett, amelyet Trockij készítette elő a szovjet kormányzat megdöntésére. Ez vezetett Kamenyev, Zinovjev és további 14 vezető kommunista letartóztatásához és kivégzéséhez 1936-ban. A Kirov-gyilkosság nagyszabású, milliókat érintő tisztogatásokat indított el. A legtöbben ma úgy vélik, hogy a gyilkosságot maga Sztálin tervezte meg, és az NKVD közreműködésével hajtották végre, bár erre minden kétséget kizáró bizonyíték nem maradt fenn. A Kirov-gyilkosságra és a régi kommunista vezetők közti tisztogatásra néhány hónappal a németországi hosszú kések éjszakája után került sor.[2]
Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sztálin a nyilvánosság előtt tragédiaként viselte Kirov halálát. A Kreml falába temették, nagyszabású állami ceremónia keretében. A későbbiekben sok várost, utcát és gyárakat neveztek el róla, köztük Kirov várost (korábban Vjatka) a kirovi kerületben, Kirovszkot a murmanszki kerületben, az ukrajnai Kirovohradot, az azerbajdzsáni Kirovabadot (ma Gəncə), az örményországi Kirovakant (ma Vanadzor), Moszkvában a Kirovszkaja metrómegállót (ma Csisztije Prudi), a leningrádi balettszínházat és a hatalmas leningrádi (Szentpétervár) Kirov Műveket. Kirov városban évente ismétlődő nagyszabású gyorskorcsolyázó verseny is őrzi a nevét.
Baku városképének egyik domináns eleme volt 1939-től Kirov monumentális gránit és bronz szobra, 1992 januárjában azonban lebontották, miután Azerbajdzsán elnyerte függetlenségét. Róla kapta nevét a Kirov csatacirkáló-osztály (bár az eredetileg szintén róla elnevezett első hajót Admiral Usakov névre keresztelték át.)
Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kirov rendkívül népszerű volt Leningrádban, különösen a nők rajongtak érte. Ismert, hogy több balerinával is volt kapcsolata.
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Szabó Miklós: A Szovjetunió története
- ↑ Amy Knight, Who Killed Kirov : The Kremlin's Greatest Mystery, Hill and Wang, 1999, ISBN 0-8090-6404-9
További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Angol nyelven:
|
