Ugrás a tartalomhoz

Aleksandar Vučić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aleksandar Vučić
Vučić 2023-ban
Vučić 2023-ban
Szerbia 5. köztársasági elnöke
Hivatali idő
2017. május 31. – hivatalban
ElődTomislav Nikolić
Utódhivatalban
Szerbia 11. miniszterelnöke
Hivatali idő
2014. április 27. – 2017. május 30.
ElődIvica Dačić
UtódIvica Dačić

Született1970március 5. (54 éves)
Jugoszlávia Belgrád, Szerbia, Jugoszlávia
PártSzerb Haladó Párt (SNS)

HázastársaKsenija Janković (1997–2011) Tamara Đukanović (2013–tól)
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • Belgrádi Egyetem Jogi Kar (1988 – 1994. november 16., jogi alapdiploma)
  • Zemun Gymnasium
Vallásszerb ortodox egyház

Díjak
  • Order of Alexander Nevsky (2019. január 7., Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin)
  • Dostyk Order of grade I (Asztana, 2018. október 9., Nurszultan Abisuli Nazarbajev)
  • Order of the Republika Srpska (Belgrád, 2018. február 15., Milorad Dodik)
  • honorary doctor of the Moscow State Institute of International Relations
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (2021. május 18.)
  • Grand Cross of the Order of Saint-Charles (2022. február 22.)
  • Order of Makarios III
  • Order of Saint Mark of Alexandria (2017. szeptember 26.)
  • Order of St. Sava (2019. október 8.)
  • Fehér Oroszlán-rend
  • Order of Saint-Charles

Aleksandar Vučić aláírása
Aleksandar Vučić aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandar Vučić témájú médiaállományokat.

Aleksandar Vučić (szerb cirill írással Александар Вучић, magyar átírással Alekszandar Vucsity, Belgrád, 1970. március 5. –) szerb jobboldali politikus. 2014-től 2017-ig Szerbia miniszterelnöke, 2017-től köztársasági elnöke.

Politológusok a populista Vučić [1][2] uralmát tekintélyelvű, autoriter vagy illiberális rezsimnek minősítik, részben a megnyirbált sajtószabadságra hivatkozva.[3][4][5][6] Az általa vezetett szerb államapparátus, mint a legnagyobb reklámmegrendelő gyakorolja a legjelentősebb befolyást a szerb médiára, amely EU-ellenes és egyben Oroszország-barát.[7][8]

Pályafutása

[szerkesztés]

1993-ban lett tagja a Szerb Radikális Pártnak és még abban az évben képviselőnek választották a szerb parlamentbe. 1995-től, 24 évesen a Szerb Radikális Párt (SRS) főtitkára lett.

1998–2000 között a Mirko Marjanović vezette kormány hírközlési minisztere volt. A 2004-es szerbiai helyhatósági választásokon indult Belgrád főpolgármesteri tisztségéért, de nem sikerült megszereznie a posztot. Az SRS 2008-ban is őt jelölte, de ismét veszített a demokrata párti ellenjelölttel szemben.

2008-ban a Szerb Nemzetgyűlés (parlament) elnökhelyettese, valamint az SRS parlamenti frakciójának helyettes vezetője lett Tomislav Nikolić mögött. Az SRS 2008-as szétszakadása után kilépett a Radikális Pártból, és a Nikolics vezette Szerb Haladó Párthoz (SNS) csatlakozott. 2008-tól az SNS alelnöke, a 2012-es államfőválasztás után pedig elnöke.

2012–2014 között miniszterelnök-helyettes, 2012–2013 között védelmi miniszter a Dačić-kormányban. A kormány legbefolyásosabb tagjaként fontos kérdésekben sokszor ő döntött a miniszterelnök helyett. Pártja a 2014-es választások során abszolút többséget szerzett a törvényhozásban, így Vučić április 27-én kormányt alakíthatott a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és más kisebb pártok részvételével. Az addigi miniszterelnök, a szocialista Ivica Dačić a kormányfő helyettese és külügyminiszter lett. A választásokon 6 képviselői helyet szerzett Vajdasági Magyar Szövetség államtitkári szinten vesz részt a kabinet munkájában.

Jelentős szerepet vállalt a magyar–szerb megbékélés érdekében. 2014. október 2-án Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, amikor a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. A megemlékezésen Vučić bejelentette, hogy a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték.[9]

2017. április 2-án Saša Jankovićot legyőzve megnyerte az elnökválasztást,[10] ezért május 30-án lemondott miniszterelnöki tisztségéről.[11]

Angolul, franciául és oroszul is jól beszél.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Serbia’s populist, right-wing president projected to win reelection (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  2. Early vote count confirms win for Serbia’s populist leader Vucic (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
  3. * (2018. július 1.) „Patterns of competitive authoritarianism in the Western Balkans”. East European Politics 38 (3), 337–54. o. DOI:10.1080/21599165.2018.1490272. 
  4. * Aleks Eror: Two Decades After the Fall of Milosevic, Dictatorship Is Returning to Serbia. World Politics Review. [2019. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
  5. (2019) „'You're Simply the Best': Communicating Power and Victimhood in Support of President Aleksandar Vučić in the Serbian Dailies Alo! and Informer”. Journal of Media Research 11 (2), 22–42. o. DOI:10.24193/jmr.31.2. 
  6. Hungary no longer a democracy, Freedom House says. Politico , 2020. május 6. [2020. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 8.) „'Years of ... strongman tactics employed by Aleksandar Vučić in Serbia and Milo Đukanović in Montenegro have tipped those countries over the edge,' it says. 'For the first time since 2003, they are no longer categorized as democracies.'”
  7. tagesschau.de: EU-Kandidat Serbien: "Der Einfluss russischer Medien ist riesig", 2023. január 13.
  8. tagesschau.de: Serbische Medien: Wie deutsche Firmen Desinformation finanzieren, 2023. április 12.
  9. Hét évtized után eltörölték a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségét (magyar nyelven). stop.hu, 2014. november 2. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  10. Vucic simán megnyerte a szerb elnökválasztást (magyar nyelven). mno.hu, 2017. április 3. (Hozzáférés: 2017. május 30.)
  11. Lemondott a szerb kormányfő, hogy letehesse az államfői esküt (magyar nyelven). hirado.hu, 2017. május 30. (Hozzáférés: 2017. május 30.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]