2017-es szerbiai elnökválasztás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A belgrádi „Novi Dvor” épülete, a szerbiai köztársasági elnöki palota

2017. április 2-án Szerbiában elnökválasztást tartottak.

Előzmények[szerkesztés]

A választás előtt kérdéses volt, hogy a kormánykoalíció legnagyobb ereje, a Szerb Haladó Párt (SZHP) kit jelöl államfőnek: a népszerű és nagy esélyesnek számító Alekszandar Vucsics kormányfőt vagy a 65 éves, szintén SZHP-s Tomiszlav Nikolics hivatalban lévő államfőt. A kisebbik koalíciós párt, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) vezetője, Ivica Dacsics úgy nyilatkozott, hogy ha nem Vucsics lesz az SZHP jelöltje, akkor önállóan állítanak jelöltet. 2017. február 14-én azután Vucsicsot nevezték meg mint az SZHP jelöltjét.[1] Nikolics pár napig még lebegtette újraindulási szándékát,[2] de azután megegyezett Vucsiccsal abban, hogy visszavonul.

Az is kérdéses volt, hogy lesznek-e előrehozott parlamenti választások az elnökválasztással egyidőben, de végül Vucsics úgy döntött, hogy nem lesznek.

Maja Gojkovics, a szerbiai parlament elnöke 2017. március 2-án írta ki a választást, a hivatalos kampányidőszak így a törvény szerinti lehető legrövidebb lett, amivel a bírálók szerint a kormány az ellenzék közmédiában való megjelenését igyekszik korlátozni.

Választási rendszer[szerkesztés]

Pártok részéről a jelölt állításához 10 000 aláírás összegyűjtése szükséges tíz nap alatt. Az első fordulóban az nyer, aki legalább a szavazatok 50%-a plusz 1 szavazatot kap. Ha ilyen nincs, akkor 15 napon belül második fordulót tartanak, ahová a két legjobban szereplő első fordulós jelölt jut tovább. A második fordulóban az a jelölt nyer, aki több szavazatot kap.

Az államfői megbízatás 5 évre szól. A választások lebonyolítását a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) intézi.

A jelöltek kampánycélokra fejenként kb. 29 millió dinárt (kb. 73 millió forint) kapnak az államtól, amit vissza kell fizetniük, ha nem érik el az 1%-ot.[3] A második fordulóba továbbjutó két jelölt további kb. 1,3 millió eurót kap.

A 18 évesnél idősebb választópolgárok Szerbiában 8253, Koszovóban 90, külföldön pedig 53 helyen adhatják le a voksaikat.

Jelöltek[szerkesztés]

A szavazólapon szereplő sorrendben:[4]

Kép Név Életkor Párt Támogatók Megjegyzés
1. Szasa Jankovics Szasa Jankovics 47 független Demokrata Párt, Új Párt, Magyar Mozgalom, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége,[5] Magyar Polgári szövetség[6] 2007–2017 között ombudsman
2. Vuk Jeremics Vuk Jeremics 41 független 2007–2012 között külügyminiszter
3. Miroszlav Parovics Miroszlav Parovics 32 Népi Szabadság Mozgalom Népi Szabadság Mozgalom pártelnök
4. Szasa Radulovics Szasa Radulovics 51 Elég Volt Mozgalom Elég Volt Mozgalom pártelnök
5. Ljubisa Preletacsevics „Beli” Ljubisa Preletacsevics „Beli”
25 független Még Nem Kóstoltad A Szármát[7] Luka Makszimovics, egy mladenováci viccpárt vezetője[8]
6. Alekszandar Vucsics Alekszandar Vucsics 47 Szerb Haladó Párt Szerb Haladó Párt, Szerbiai Szocialista Párt, Szerbiai Szociáldemokrata Párt, Egységes Szerbia, Szerbiai Nyugdíjasok Pártja, Szocialisták Mozgalma, Szerb Megújhodási Mozgalom, Szerbia Ereje Mozgalom, Szerbiai Zöldek, Független Szerbiai Demokrata Párt, Vajdasági Magyar Szövetség[9] kormányfő, az SZHP elnöke
7. Bosko Obradovics Bosko Obradovics 40 Oltárajtó Mozgalom (Dveri) Oltárajtó Mozgalom pártelnök
8. Vojiszlav Seselj Vojiszlav Seselj 62 Szerb Radikális Párt Szerb Radikális Párt pártelnök
9. Alekszandar Popovics Alekszandar Popovics 45 Szerbiai Demokrata Párt Szerbiai Demokrata Párt pártja alelnöke, 2004-2007 között tudományos és környezetvédelmi miniszter, 2007-2008 között energetikai miniszter
10. Milan Sztamatovics Milan Sztamatovics 56 független 2004 óta Csajetina polgármestere
11. Nenad Csanak Nenad Csanak 57 Vajdasági Szociáldemokrata Liga Vajdasági Szociáldemokrata Liga pártelnök, 2000–2004 között a vajdasági tartományi parlament elnöke

Közvélemény-kutatások[szerkesztés]

A várható szavazati arányok és a részvétel százalékban:

Dátum Cég Jelöltek Rész-
vétel
Vu-
csics
Preleta-
csevics
Janko-
vics
Seselj Jere-
mics
Obra-
dovics
Radu-
lovics
Csa-
nak
Sztama-
tovics
Popo-
vics
Paro-
vics
2016. augusztus Új Szerb Politikai Gondolat[10] 31,9 N/A N/A N/A 14,3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
2016. december 7–8. Ipsos[11] 53 N/A 9 16 20 N/A N/A 8 N/A N/A N/A N/A
2017. február Faktor Plus[12] 55,2 N/A N/A 12 12 N/A N/A N/A N/A N/A N/A N/A
2017. március eleje Faktor Plus[13] 53,3 N/A 14,5 11 11,1 3,9 2,4 2> 2 N/A N/A 56
2017. március eleje Demostat[14] 57 3 11 8 9 3 N/A N/A N/A N/A N/A 56
2017. március közepe Ipsos[15] 53 11 10,6 8,7 6,9 3,5 1,7 1,7 1,5 1,1 0,3 N/A
2017. március közepe Ipsos[16] 50< 11 12 7 7 N/A N/A N/A N/A N/A N/A 57
2017. március közepe Faktor Plus[17] 53,3 7,5 15,1 5,5 8,6 3> 3> 3> 3> 3> 3> N/A
2017. március 21–27. Demostat[18] 56,2 9,5 8,9 8,8 9,3 N/A N/A N/A N/A N/A N/A 57
2017. március 28–30. Ipsos[19] 54,3 9,5 12,8 6,8 6,8 3,2 1,8 1,1 N/A N/A N/A 58,3

Eredmények[szerkesztés]

A 2017-es szerbiai elnökválasztás eredménye községenként
  Alekszandar Vucsics
  Szasa Jankovics
  Milan Sztamatovics
  Nem tartották meg a választást
Száma Aránya (%)
Választásra jogosultak 6 724 949 100
Leadott szavazatok
  • ebből érvényes
  • ebből érvénytelen
3 654 014
3 593 636
60 378
54,34 (100)
98,35
1,65
Jelölt Szavazat Százalék
1.   Alekszandar Vucsics 2 012 788 56,01
2.   Szasa Jankovics 597 728 16,63
3.   Ljubisa Preletacsevics „Beli” 344 498 9,59
4.   Vuk Jeremics 206 676 5,75
5.   Vojiszlav Seselj 163 802 4,56
6.   Bosko Obradovics 83 523 2,32
7.   Szasa Radulovics 51 651 1,44
8.   Milan Sztamatovics 42 193 1,17
9.   Nenad Csanak 41 070 1,14
10.   Alekszandar Popovics 38 167 1,06
11.   Miroszlav Parovics 11 540 0,32
  Összesen 3 593 636 100

Politikai következmények[szerkesztés]

Az elnökválasztást Alekszandar Vucsics kormányfő nyerte fölényesen, már az első fordulóban megkapta a szavazatok több mint 50%-át. Bejelentette: az ország tovább akar haladni az európai integráció útján, ugyanakkor fenntartani a jó viszonyt Oroszországgal, és folytatni akarja a megkezdett reformokat is.

Szasa Jankovics bejelentette, hogy saját politikai mozgalmat alapít.[20]

Meglepetést és az ellenzék soraiban zavart okozott a politikában teljesen új szereplőként és komolyabb háttér nélkül megjelent Preletacsevics „Beli” váratlanul jó eredménye.

A választás legnagyobb vesztese Vuk Jeremics lett, akinek gyenge eredménye akár politikai karrierje végét is jelentheti. A vártnál gyengébben szerepelt Vojiszlav Seselj is.

A választás után több napos tüntetések kezdődtek a fővárosban, Újvidéken, Nisben és más nagyvárosokban, majd kiterjedtek az ország 23 városára.[21] Az elnökválasztás eredményeivel elégedetlen, főleg fiatalokból, egyetemistákból állót dühös csoportok azt követelték, hogy mondjon le Maja Gojkovics, a parlament SZHP-s elnöke, mert állításuk szerint lebénította a parlament munkáját, távozzon Dragan Bujosevics, a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) közmédia igazgatója valamint a tájékoztató műsorok felelős szerkesztője, mivel szerintük a kormány irányába elfogultan tudósítottak, és váltsák le a RIK és az Elektronikus Műsorsugárzókat Szabályozó Testület (REM) tagságát. Emellett a belgrádi tüntetések szervezői azt is követelték, hogy vizsgálják felül a választói névjegyzéket, hogy ne lehessen vele manipulálni.[22] Megdobálták tojással a parlament és a kormány épületét. Ljubisa Preletacsevics „Beli” elhárította, hogy a „Tiltakozás a diktatúra ellen” nevű demonstráció élére álljon.[23]

Érdekességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Aleksandar Vucicot jelöli államfőnek a kormánypárt – Magyar Hírlap, 2017. február 14.
  2. Vučić szó nélkül maradt – Szabad Magyar Szó, 2017. február 16.
  3. Minden elnökjelöltnek 29 millió dinár jár az államtól kampánycélokra – Vajma.info, 2017. március 16.
  4. Kisorsolták a szerb elnökjelöltek sorrendjét a szavazólapon – Vajma.info, 2017. március 17.
  5. A VMDK Saša Jankovićot támogatja az elnökválasztáson – Vajma.info, 2017. március 7.
  6. Az MPSZ Saša Jankovićot támogatja Archiválva 2017. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben – Pannon RTV, 2017. március 17.
  7. A szárma balkáni étel, a magyar töltött káposztára hasonlít.
  8. Viccből indult a választáson – második lett – Origo, 2016. április 24.
  9. A VMSZ Tanácsa döntött: Vučić köztársasági elnökjelöltségét támogatja – Vajma.info, 2017. február 20.
  10. Közvéleménykutatás: Vučić simán megnyerheti a szerbiai elnökválasztásokat – Délhír.info, 2016. augusztus 27.
  11. Ipsos: Vučić megnyerné az elnökválasztást – Vajma.info, 2016. december 9.
  12. Vučić már az első körben megnyerhetné a szerbiai köztársasági elnökválasztást Archiválva 2017. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben – Pannon RTV, 2017.február 10.
  13. EKSKLUZIVNO Istraživanje "Faktora plus": Vučić 53,1 odsto, Janković najbliži sa 14,5 odsto – Blic.rs, 2017. március 10. (szerbül)
  14. Demostat: Vučić az első körben győzni fog – Vajma.info, 2017. március 17.
  15. Ipsos: Továbbra is Vučić vezet, Preletačević Beli a második – Vajma.info, 2017. március 20.
  16. Vučić 50 százalék felett, Janković a második – Magyar Szó, 2017. március 22.
  17. Faktor plus: Vučić 53 százalékon, Janković és Jeremić megelőzte Belit – Vajma.info, 2017. március 25.
  18. Demostat: Za Aleksandra Vučića 56,2 odsto glasača, Beli na drugom mestu – Blic.rs, 2017. március 29. (szerbül)
  19. Ipsos: Vučić na 54%, Janković drugi, Beli treći – B92.net, 2017. március 30. (szerbül)
  20. Janković mozgalmat alapít – Vajdasági RTV, 2017. április 13.
  21. Tiltakozás a diktatúra ellen (VIDEÓ) – Magyar Szó, 2017. április 3.
  22. Harmadik napja tüntetnek országszerte – Magyar Szó, 2017. április 5.
  23. Nem tudnak beletörődni a választási eredménybe – Magyar Szó, 2017. április 5.
  24. Készülődés a szerbiai elnökválasztásra: Mennyit kapnak a jelöltek? – Vajma.info, 2016. december 22.
  25. Nyolc szavazóhelyen megismétlik az elnökválasztást (videó) Archiválva 2017. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben – Pannon RTV, 20217. április 5.
  26. Három szavazókörzetben ismétlik meg ma az elnökválasztást Archiválva 2017. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben – Pannon RTV, 2017. április 17.

Külső hivatkozások[szerkesztés]