Tomislav Nikolić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tomislav Nikolić
Tomislav Nikolić hivatalos elnöki portréja
Tomislav Nikolić hivatalos elnöki portréja
Szerbia Köztársaság 4. köztársasági elnöke
Hivatali idő
2012. május 31. 2017. május 31.
Előd Boris Tadić
Utód Aleksandar Vučić

Született 1952. február 15. (66 éves)
Kragujevac
Párt

Gyermekei Radomir Nikolić
Foglalkozás
  • politikus
  • funeral director
Vallás szerb ortodox egyház

Díjak
  • Ordre de la Gloire
  • Order of Merit (Ukraine), 1st class
  • Barátságért Érdemrend
  • Order of José Martí
  • Grand Cross of the order of the Redeemer
  • Order of Friendship - Belarus
  • Dostyk Order of grade I
  • Grand Cross of the Order of Infante Dom Henri

Tomislav Nikolić aláírása
Tomislav Nikolić aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomislav Nikolić témájú médiaállományokat.

Tomislav Nikolić (cirill betűkkel Томислав Николић, magyar átírással Tomiszlav Nikolity,[1] Kragujevac, 1952. február 15. –) Szerbia elnöke. 2003–2008 között a jobboldali radikális Szerb Radikális Párt (SRS) alelnöke, 20082012 között a jobbközép Szerb Haladó Párt (SNS) elnöke.

Életrajz[szerkesztés]

Az általános és szakközépiskoláját Kragujevacban végezte. Iskoláit befejezve 1978-1990 között egy építőipari cégnél vezetői beosztásban dolgozott. Több beruházás irányítását látta el, Jugoszlávia egész területén. 1990–1992 között a helyi közüzemi vállalt műszaki igazgatója volt.

Politikai karrier[szerkesztés]

Szerbia politikai irányítása többpártrendszeren alapul. Tomislav Nikolić a Népi Radikális Párt (NRS) tagjaként politizált. Az NRS 1991. február 22-én személyében megválasztotta első alelnökét. A Népi Radikális Párt egyesült a Vojislav Seselj vezette, Szerb Nemzeti Megújulásból kivált politikusokkal. Az újonnan létrejött Szerb Radikális Pártnak alelnöke lett.

19922012 között parlamenti képviselő. 1992-ben a szerb parlament elnökhelyettese lett.

1998-ban a SRS koalícióra lépett a Szlobodan Milosevics-féle Szerbiai Szocialista Párttal (SPS), és együtt alkották az új szerb kormányt. Nikolics a szerb kormány alelnöke lett.

Volt időszak, amikor politikai ellenfelei nyomására kizárták a pártból. Miután az SRS elnöke, Vojislav Seselj 2003-ban önként a hágai nemzetközi bíróság elé vonult, átvette az párt irányítását, bár formálisan Seselj maradt a vezető. A 2008-as szerbiai elnökválasztáson az első fordulóban győzött, a másodikban azonban alulmaradt Boris Tadić-csal szemben. A 2008-as szerbiai parlamenti választások után felismerte, hogy a politikai középre húzódva nagyobb esély kínálkozik a sikerre. Kilépett az SRS-ből, és népszerűségét felhasználva új jobbközép pártot hozott létre, a Szerb Haladó Pártot. 2008. október 21-én az SNS elnökévé választották. Az ellenzékben töltött négy év alatt a párt jelentősen megerősödött, az ország legnépszerűbb pártjává vált. 2012. május 20-án megválasztották Szerbia elnökének. Május 24-én lemondott párttisztségéről, és május 31-én megkezdte államfői tevékenységét.

Állami pozíciók[szerkesztés]

  • szerb miniszterelnök-helyettes (1998. március – 2000. október)
  • a jugoszláv szövetségi kormány alelnöke (1999. december – 2000. november)
  • a szerb parlament (szkupstina) elnöke (2007. május 8. – 2007. május 13.)
  • Szerbia Köztársaság megválasztott (2012. május 20.) és hivatali tevékenységét megkezdett elnöke (2012. május 31.)

Családja[szerkesztés]

Nős, két fiúgyermek édesapja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szerb "ћ" és "ć" betűknek a "ty" a magyar megfelelője. Sokan helytelenül fordítják a szerb neveket ez okból kifolyólag.

Források[szerkesztés]