Boris Tadić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boris Tadić
(Борис Тадић)
Borisz Tadity
Borisz Tadity
Született 1958. január 15. (59 éves)
Szarajevó
Állampolgársága szerb
Szülei Nevenka Tadić
Ljubomir Tadić
Foglalkozása
Tisztség
  • Szerbia elnöke (2004. július 11.–2012. április 5., Milan Milutinović, Slavica Đukić Dejanović)
  • Szerbia elnöke (2004. július 11.–2012. április 5., Predrag Marković, 3, Slavica Đukić Dejanović)
Iskolái University of Belgrade Faculty of Philosophy (pszichológia)
Kitüntetései
  • North–South Prize
  • Steiger Award
  • Jubilee Medal "65 Years of Victory in the Great Patriotic War 1941–1945"

Boris Tadić aláírása
Boris Tadić aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Tadić témájú médiaállományokat.

Boris Tadić (magyar átírással Borisz Tadity, cirill betűkkel Борис Тадић; 1958. január 15., Szarajevó – ) Szerbia köztársasági elnöke volt. Eredetileg pszichológus. A szociáldemokrata irányultságú Demokrata Párt vezetője.

Pályafutása[szerkesztés]

Korai évek[szerkesztés]

1958. január 15-én Ljubomir Tadity filozófus és Nevenka Tadity pszichológus gyermekeként a jugoszláviai Szarajevóban született. Nagyszülei az usztasa népirtás áldozatai voltak.

Belgrádban nőtt fel, és a Belgrádi Egyetemen végzett pszichológia szakon. Újságíróként dolgozott, majd egy belgrádi gimnáziumban pszichológiát tanított.

Részt vett országa demokratikus mozgalmaiban, majd a délszláv háború után síkraszállt a Balkán nyugati mintára történő átalakításáért.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Az 1919-ben alapított, és a kommunizmus alatt elnyomott, majd 1990-ben modern szociáldemokrata mozgalomként újjáalakult Demokrata Párt tagja lett. Pártja hét helyet szerzett a Nemzetgyűlésben.

A Szerbiai Demokratikus Ellenzék tagjaként kulcsszerepet játszottak Szlobodan Milosević 2000-es megbuktatásában.

Zoran Gyingyity kormányában védelmi miniszter és telekommunikációs miniszter volt. 2003-ban a Nemzetgyűlés tagja lett. Abban az évben meggyilkolták Gyingyity miniszterelnököt, és Tadity követte a pártelnöki székben. Tomiszlav Nikolity (Szerb Radikális Párt) előtt, 53,34%-ot szerezve lett köztársasági elnök. Július 11-én nevezték ki. A 2008 februári elnökválasztáson nagy meglepetésre újraválasztották.

Elnöksége[szerkesztés]

Elnökként nyugatbarát külpolitikát folytat. 2005. szeptember 28-án ő volt az első pápai audenciát kapó szerb államfő. A XVI. Benedekkel folytatott megbeszélés javított a hagyományosan feszültségekkel terhelt katolikus-ortodox kapcsolatokon.

Elnöksége alatt vált függetlenné Montenegró, amely 2005-ben népszavazáson választotta a külön államiságot a szövetségi forma helyett. Az első külföldi államfőként látogatta meg Montenegrót annak június 8-án kikiáltott függetlensége után, ígéretet téve a baráti kapcsolatok fenntartására. Szerbia szintén függetlennek mondta ki magát, és Tadić személyesen emelte fel Szerbia zászlaját az ENSZ New York-i székházában.

Részt vett az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére Budapesten tartott megemlékezésen. Országa követségén Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel közösen tisztelgett Nagy Imre emléke előtt.

2014-ben nyilvánosságra került, hogy megpályázza az ENSZ főtitkári posztját Pan Gimun megbízatásának 2016-os lejárta után.[1]

Családja[szerkesztés]

Anyanyelve, a szerb mellett angol és francia nyelven beszél. Nős, két gyermek apja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iván András, Spirk József: Akkor is nyerhetünk, ha Áder nem lesz ENSZ-főtitkár (magyar nyelven). Index, 2015. február 4. (Hozzáférés: 2015. február 4.)

További információk[szerkesztés]