Boris Tadić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boris Tadić
(Борис Тадић)
Borisz Tadity
Borisz Tadity
Született 1958. január 15. (61 éves)[1][2]
Szarajevó
Állampolgársága szerb
SzüleiNevenka Tadić
Ljubomir Tadić
Foglalkozása
Tisztség
  • Szerbia elnöke (2004. július 11. – 2012. április 5.)
  • Szerbia elnöke (2004. július 11. – 2012. április 5.)
Iskolái Belgrádi Egyetem Filozófiai Kar (pszichológia)
Kitüntetései
  • Quadriga (2008)
  • Steiger Award (2010)[3]
  • Jubilee Medal "65 Years of Victory in the Great Patriotic War 1941–1945" (2010)
  • North–South Prize (2011)[4][5]
  • Order of the Republika Srpska (2012. január 9.)[6]

Boris Tadić aláírása
Boris Tadić aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Tadić témájú médiaállományokat.

Boris Tadić (magyar átírással Borisz Tadity, cirill betűkkel Борис Тадић; 1958. január 15., Szarajevó –) Szerbia köztársasági elnöke volt. Eredetileg pszichológus. A szociáldemokrata irányultságú Demokrata Párt vezetője.

Pályafutása[szerkesztés]

Korai évek[szerkesztés]

1958. január 15-én Ljubomir Tadity filozófus és Nevenka Tadity pszichológus gyermekeként a jugoszláviai Szarajevóban született. Nagyszülei az usztasa népirtás áldozatai voltak.

Belgrádban nőtt fel, és a Belgrádi Egyetemen végzett pszichológia szakon. Újságíróként dolgozott, majd egy belgrádi gimnáziumban pszichológiát tanított.

Részt vett országa demokratikus mozgalmaiban, majd a délszláv háború után síkraszállt a Balkán nyugati mintára történő átalakításáért.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Az 1919-ben alapított, és a kommunizmus alatt elnyomott, majd 1990-ben modern szociáldemokrata mozgalomként újjáalakult Demokrata Párt tagja lett. Pártja hét helyet szerzett a Nemzetgyűlésben.

A Szerbiai Demokratikus Ellenzék tagjaként kulcsszerepet játszottak Szlobodan Milosević 2000-es megbuktatásában.

Zoran Gyingyity kormányában védelmi miniszter és telekommunikációs miniszter volt. 2003-ban a Nemzetgyűlés tagja lett. Abban az évben meggyilkolták Gyingyity miniszterelnököt, és Tadity követte a pártelnöki székben. Tomiszlav Nikolity (Szerb Radikális Párt) előtt, 53,34%-ot szerezve lett köztársasági elnök. Július 11-én nevezték ki. A 2008 februári elnökválasztáson nagy meglepetésre újraválasztották.

Elnöksége[szerkesztés]

Elnökként nyugatbarát külpolitikát folytat. 2005. szeptember 28-án ő volt az első pápai audenciát kapó szerb államfő. A XVI. Benedekkel folytatott megbeszélés javított a hagyományosan feszültségekkel terhelt katolikus-ortodox kapcsolatokon.

Elnöksége alatt vált függetlenné Montenegró, amely 2005-ben népszavazáson választotta a külön államiságot a szövetségi forma helyett. Az első külföldi államfőként látogatta meg Montenegrót annak június 8-án kikiáltott függetlensége után, ígéretet téve a baráti kapcsolatok fenntartására. Szerbia szintén függetlennek mondta ki magát, és Tadić személyesen emelte fel Szerbia zászlaját az ENSZ New York-i székházában.

Részt vett az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére Budapesten tartott megemlékezésen. Országa követségén Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel közösen tisztelgett Nagy Imre emléke előtt.

2014-ben nyilvánosságra került, hogy megpályázza az ENSZ főtitkári posztját Pan Gimun megbízatásának 2016-os lejárta után.[7]

Családja[szerkesztés]

Anyanyelve, a szerb mellett angol és francia nyelven beszél. Nős, két gyermek apja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Der Steiger Award - Preisträger. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
  4. https://rm.coe.int/speech-by-h-e-mr-boris-tadic-president-of-the-republic-of-serbia-counc/16807108ae
  5. Previous laureates of the North-South Prize. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
  6. https://www.rtrs.tv/vijesti/vijest.php?id=53399
  7. Iván András, Spirk József: Akkor is nyerhetünk, ha Áder nem lesz ENSZ-főtitkár (magyar nyelven). Index, 2015. február 4. (Hozzáférés: 2015. február 4.)

További információk[szerkesztés]