Boris Tadić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boris Tadić
(Борис Тадић)
Borisz Tadity
Borisz Tadity
Született 1958. január 15. (59 éves)
Szarajevó
Állampolgársága szerb
Szülei Nevenka Tadić
Ljubomir Tadić
Foglalkozása
Tisztség Szerbia elnöke (2004. július 11.–2012. április 5., Milan Milutinović, Slavica Đukić Dejanović)
Iskolái University of Belgrade Faculty of Philosophy (pszichológia)
Kitüntetései
  • North–South Prize
  • Steiger Award
  • Jubilee Medal "65 Years of Victory in the Great Patriotic War 1941–1945"

Boris Tadić aláírása
Boris Tadić aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Tadić témájú médiaállományokat.

Boris Tadić (magyar átírással Borisz Tadity, cirill betűkkel Борис Тадић; 1958. január 15., Szarajevó – ) Szerbia köztársasági elnöke volt. Eredetileg pszichológus. A szociáldemokrata irányultságú Demokrata Párt vezetője.

Pályafutása[szerkesztés]

Korai évek[szerkesztés]

1958. január 15-én Ljubomir Tadity filozófus és Nevenka Tadity pszichológus gyermekeként a jugoszláviai Szarajevóban született. Nagyszülei az usztasa népirtás áldozatai voltak.

Belgrádban nőtt fel, és a Belgrádi Egyetemen végzett pszichológia szakon. Újságíróként dolgozott, majd egy belgrádi gimnáziumban pszichológiát tanított.

Részt vett országa demokratikus mozgalmaiban, majd a délszláv háború után síkraszállt a Balkán nyugati mintára történő átalakításáért.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Az 1919-ben alapított, és a kommunizmus alatt elnyomott, majd 1990-ben modern szociáldemokrata mozgalomként újjáalakult Demokrata Párt tagja lett. Pártja hét helyet szerzett a Nemzetgyűlésben.

A Szerbiai Demokratikus Ellenzék tagjaként kulcsszerepet játszottak Szlobodan Milosević 2000-es megbuktatásában.

Zoran Gyingyity kormányában védelmi miniszter és telekommunikációs miniszter volt. 2003-ban a Nemzetgyűlés tagja lett. Abban az évben meggyilkolták Gyingyity miniszterelnököt, és Tadity követte a pártelnöki székben. Tomiszlav Nikolity (Szerb Radikális Párt) előtt, 53,34%-ot szerezve lett köztársasági elnök. Július 11-én nevezték ki. A 2008 februári elnökválasztáson nagy meglepetésre újraválasztották.

Elnöksége[szerkesztés]

Elnökként nyugatbarát külpolitikát folytat. 2005. szeptember 28-án ő volt az első pápai audenciát kapó szerb államfő. A XVI. Benedekkel folytatott megbeszélés javított a hagyományosan feszültségekkel terhelt katolikus-ortodox kapcsolatokon.

Elnöksége alatt vált függetlenné Montenegró, amely 2005-ben népszavazáson választotta a külön államiságot a szövetségi forma helyett. Az első külföldi államfőként látogatta meg Montenegrót annak június 8-án kikiáltott függetlensége után, ígéretet téve a baráti kapcsolatok fenntartására. Szerbia szintén függetlennek mondta ki magát, és Tadić személyesen emelte fel Szerbia zászlaját az ENSZ New York-i székházában.

Részt vett az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére Budapesten tartott megemlékezésen. Országa követségén Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel közösen tisztelgett Nagy Imre emléke előtt.

2014-ben nyilvánosságra került, hogy megpályázza az ENSZ főtitkári posztját Pan Gimun megbízatásának 2016-os lejárta után.[1]

Családja[szerkesztés]

Anyanyelve, a szerb mellett angol és francia nyelven beszél. Nős, két gyermek apja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iván András, Spirk József: Akkor is nyerhetünk, ha Áder nem lesz ENSZ-főtitkár (magyar nyelven). Index, 2015. február 4. (Hozzáférés: 2015. február 4.)

További információk[szerkesztés]