Dmitrij Anatoljevics Medvegyev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Az Oroszországi Föderáció 3. elnöke
Hivatali idő
2008. május 7. – 2012. május 7.
Előd Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Utód Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Az Oroszországi Föderáció miniszterelnöke
Hivatali idő
2012. május 8. – 2020. január 15.
Előd Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Utód Mihail Vlagyimirovics Misusztyin
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1965. szeptember 14. (58 éves)
Szovjetunió Leningrád
Párt Egységes Oroszország

Szülei Yulia Medvedeva
Anatoly Medvedev
Házastársa Szvetlana Medvegyeva
Gyermekei Ilya Medvedev
Foglalkozás jogász
Iskolái Szentpétervári Állami Egyetem Jogi Kara (1982–1987)
Vallás orosz ortodox

Díjak
  • Order of Glory (2011. október 4., Szerzs Szargszján)
  • Medal "In Commemoration of the 1000th Anniversary of Kazan" (2005)
  • A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata (2015. szeptember 14., Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin)
  • Order of the Liberator (2008)
  • Order "Danaker" (2015. szeptember 12., Almazbek Atambajev)
  • Medal "10 years of Astana" (2008)
  • Névre szóló lőfegyver
  • Памятная медаль А. М. Горчакова
  • Prize of the Government of the Russian Federation in the field of education (2001)
  • Uatsamonga Order
  • maroon beret
  • Order of St. Sava (2009. október 20., Building of the Patriarchate, Belgrade, Amfilohije Radović, Dmitry Medvedev receives the Saint Sava award from Serbian Orthodox Church.jpg)
  • A Haza Szolgálatáért érdemérem 2. fokozata (2005)
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata (2020. szeptember 14.)
  • Order of the Star of Palestine (2011)
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎ (2008)
  • Russian Federation Presidential Certificate of Gratitude
  • Order of Makarios III
  • Order of St. Sergius of Radonezh
  • Order of the Sun of Peru

Dmitrij Anatoljevics Medvegyev aláírása
Dmitrij Anatoljevics Medvegyev aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitrij Anatoljevics Medvegyev témájú médiaállományokat.

Dmitrij Anatoljevics Medvegyev (oroszul: Дми́трий Анато́льевич Медве́дев; Leningrád, 1965. szeptember 14. –) orosz jogász, üzletember, politikus, 2008. május 7. és 2012. május 7. között Oroszország elnöke. A Vlagyimir Putyin akkori elnök által támogatott Medvegyev a május 2-án tartott elnökválasztáson a szavazatok 70%-ával nyert. 2005. november 14. és 2008. május 7. között első miniszterelnök-helyettes volt. 2012. május 8. és 2020. január 15. között az ország miniszterelnöke volt.

2020. január 15-én bejelentette maga és az egész kormány lemondását. Putyin elnök a lemondást azonnal elfogadta és másnap kinevezte Medvegyevet az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa elnökhelyettesévé.[1][2]

Életpályája 2008-ig[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Leningrádban született 1965. szeptember 14-én. Apja egy leningrádi főiskola professzora volt, anyja tanárnő. Ő maga a Leningrádi Állami Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát 1987-ben, majd 1990-ig aspiráns volt. 19901995 között a reformer leningrádi polgármester, Anatolij Szobcsak egyik tanácsadójaként dolgozott, a városi önkormányzat külkapcsolatok bizottságának jogi–gazdasági szakértője volt, majd egy újonnan alakult fa- és erdőgazdasági óriásvállalat jogi ügyeinek irányítója lett. 1998-ban egy másik nagyvállalat, a Bratszki Faipari Kombinát igazgatótanácsának tagja. Közben 1999-ig folyamatosan egyetemi előadásokat is tartott.

Állami vezető pozíciókban[szerkesztés]

Medvegyev és Putyin a 2000-es orosz elnökválasztást követő első éjszaka, március 27-én

1999-ben Jelcin elnöki adminisztrációja vezetőjének helyettesévé nevezték ki, utána három évig első helyettes, immár Putyin elnöksége alatt, majd 2003 októberétől két éven át az elnöki adminisztráció vezetője. 2005 őszén a kormányfő első helyettesévé lépett elő. 2007. december 10-én Vlagyimir Putyin elnök a pártok képviselőivel tartott találkozóján támogatásáról biztosította Dmitrij Medvegyev jelölését a 2008. márciusi elnökválasztásra, így ő tekinthető a Kreml hivatalos elnökjelöltjének.

A két első miniszterelnök-helyettes közül Medvegyev, akit kevésbé keményvonalú politikusnak tartanak, a Putyin által meghirdetett ún. „nemzeti projektek” végrehajtását: az egészségügy, a közoktatás, a mezőgazdaság és a lakásépítés problémáinak megoldását kapta feladatul. Mindezek mellett 2000-től – kisebb megszakítással – az egyre nagyobb gazdasági hatalommal rendelkező óriásvállalat, a Gazprom igazgatótanácsának elnöki posztját is ő töltötte be.

2020. január 15-én teljes kormányával együtt benyújtotta a lemondását Vlagyimir Putyin államfőnek, aki a döntést elfogadta, és arra kérte Medvegyevet, hogy az új kabinet felállásáig ügyvezetőként maradjon miniszterelnök

Oroszország elnökjelöltje[szerkesztés]

Két nappal a 2007. évi képviselőházi választás hivatalos végeredményének kihirdetése után négy párt vezetője bejelentette, hogy Medvegyevet fogják jelölni a 2008-as elnökválasztáson. A négy párt között van a választás abszolút győztese, az Egységes Oroszország Pártja, melynek egyedüli listavezetője Putyin elnök volt, és melynek vezetője a bejelentéssel meg sem várta pártja december 17-én összeülő kongresszusát. A bejelentést Putyin azonnal teljes támogatásáról biztosította, így Medvegyev jelölése és győzelme szinte biztosra vehető.

Oroszország elnöke[szerkesztés]

Medvegyev leteszi a hivatali esküt a Kremlben, 2008. május 7-én

A 2008. március 3-án megtartott elnökválasztáson Medvegyevet a szavazatok valamivel több, mint 70%-ával elnökké választották. Megbízatása a törvény szerint négy évre szól. Még jelöltként Medvegyev közölte, hogy megválasztása esetén – az őt lényegében a hatalom csúcsára juttató – Vlagyimir Putyint jelöli kormányfőnek. 2008. május 7-én letette az elnöki esküt, a következő napon pedig az Állami Duma jóváhagyta Putyin kormányfői kinevezését.

További politikai pályája[szerkesztés]

2012. május 8. és 2020. január 15. között az Oroszországi Föderáció miniszterelnöke volt.

Putyin elnök 2020. január 15-én elhangzott beszéde – hivatalosan: az Állami Duma tagjaihoz intézett év eleji üzenete – után Medvegyev szinte azonnal bejelentette maga és az egész kormány lemondását. Putyin elnök a lemondást elfogadta és másnap kinevezte Medvegyevet az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa elnökhelyettesévé. (A tanács elnöke Putyin).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Elődje:
Vlagyimir Putyin
Oroszország elnöke
2008–2012
Utódja:
Vlagyimir Putyin