Ugrás a tartalomhoz

Nigel Farage

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Nigel Farage
Született1964. április 3. (62 éves)[1][2]
Farnborough[3]
PártReform UK (2024. június 3. – )
SzüleiGuy Oscar Justus Farage
HázastársaKirsten Farage (1999–)
ÉlettársLaure Ferrari
Foglalkozás
IskoláiDulwich College[4][5][6]
Vallás
A Wikimédia Commons tartalmaz Nigel Farage témájú médiaállományokat.

Nigel Paul Farage (IPA: færɑːʒ/;[7] Downe, 1964. április 3. –) angol szélsőjobboldali, euroszkeptikus politikus. 2006 szeptemberétől 2009 novemberéig, majd újra 2010 novemberétől 2016 szeptemberéig a brit Függetlenségi Párt (UKIP) vezetője volt.[8] 1999 óta tagja az Európai Parlamentnek (EP) Délkelet-Angliából. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája nevű európai parlamenti frakció elnöke. Az EP-ben elmondott vitát szító valamint az Európai Uniót (EU) és annak intézményeit illető erős kritikájáról vált ismertté.[9][10] 2016-ban a Brexit-kampány egyik arca volt.

Politikai pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Farage alapító tagja volt az UKIP-nek, miután elhagyta a Konzervatív Pártot az 1992-es maastrichti szerződés aláírása után.[11] Sikertelenül kampányolt az európai, valamint a westminsteri parlamenti választásokkor a UKIP oldalán 1994-ben, ezután 1999-ben megválasztották európai parlamenti képviselőnek Délkelet-Angliában. Ezt követően folyamatosan megválasztották 2004, 2009 és 2014-ben is képviselőnek.

2006 szeptemberében Farage vált a UKIP vezetőjévé, és ő vezette a pártot keresztül a 2009-es európai parlamenti választáson, ekkor a második legnagyobb arányban megnyerték a népszerűségi szavazást, legyőzve a Munkáspártot és a Liberális Demokratákat több mint kétmillió szavazattal. Lemondott 2009 novemberében, hogy a 2010-es általános választásokra koncentrálhasson. 2010-ben újraválasztották a UKIP vezetőjének. Bejelentette lemondását a 2015-ös elbukott általános választás után, de nem fogadták el, és a posztján maradt 2016-ig, kiemelkedő alakja volt az Egyesült Királyság kilépési kampányának, ami után a választók az EU-ból való kilépés mellett döntöttek.

Farage második helyen végzett a The Daily Telegraph Top 100 legbefolyásosabb jobboldaliakat rangsoroló felmérése során 2013 októberében, David Cameron miniszterelnök mögött.[12] A The Times 2014-ben az év britjének nevezte meg.[13]

2016. július 4-én Farage megint bejelentette lemondását mint a UKIP vezetője.[14] A The Spectator újságírója, Rod Liddle úgy írta le Farage-t, mint „az utóbbi évtized legfontosabb és legsikeresebb brit politikusa. Lemondása lyukat hagy a politikai rendszerünkben. Hatalmas intelligenciával, üdítően liberális megközelítéssel ő építette a UKIP-et fel a semmiből, és tette a harmadik legnagyobb párttá, sikerült a legfontosabb ambíció – lásd az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból."[15] Utódja Diana James lett a Brit Függetlenségi Párt megválasztott női elnöke,[16] aki mindössze 18 napnyi elnökség után szintén lemondott.[17]

2023 tavaszán elismerte, hogy a Brexit elbukott, miután egyértelművé vált, hogy a lépés nem hozott gazdasági előnyöket a britek számára, ezért viszont a torykat, vagyis a konzervatívokat okolta, akik szerinte „épp annyira hasznavehetetlenek, mint a brüsszeli biztosok.” Azt viszont egy pillanatig nem gondolta, hogy jobb lett volna az országának az EU-ban maradnia.[18]

A Brexit Párt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2019. április 12-én bejelentette a Brexit Párt megalakulását, a párt április 17-én 15 százalékos, május 20-án pedig már 33,4 százalékos támogatottságot ért el.[19][20][21] A 2019-es európai parlamenti választást megelőző utolsó közvélemény-kutatások szerint a Brexit Párt több szavazatra számíthatott, mint a Konzervatív Párt és a Munkáspárt együttvéve.[22]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. ↑ "Roglo".
  3. ↑ "news.sky.com/story/from-ukip-maverick-to-self-proclaimed-peoples-army-leader-everything-you-need-to-know-as-nigel-farage-announces-general-election-bid-13147268". Hozzáférés: 2024. június 16.
  4. ↑ "Farage downplays claims he used racist language as a teenager at school | ITV News". 2025. november 24.
  5. ↑ "www.theguardian.com/politics/2025/nov/25/three-more-ex-pupils-at-school-with-nigel-farage-reject-banter-claims".
  6. ↑ Daniel Boffey (2025. december 28.). "'Of course he abused pupils': ex-Dulwich teacher speaks out about Farage racism claims". Hozzáférés: 2025. december 29.
  7. ↑ While Farage himself pronounces it thus, he has stated that he does not mind if the alternative pronunciation of /ˈfærɪd͡ʒ/ is used by others – Farage vs Paxman, Newsnight (YouTube – UKIP webmaster's channel), 18 April 2010.
  8. ↑ Barnett, Ruth (2010. november 5.). "Nigel Farage Re-Elected UKIP Party Leader". Sky News. 2012. október 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. november 22. {{cite news}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  9. ↑ Waterfield, Bruno (2010. február 25.). "Ukip's Nigel Farage faces reprimand after calling Herman Van Rompuy 'wet rag'". The Daily Telegraph. London.
  10. ↑ Adams, Tim (2012. július 21.). "Nigel Farage: I was never scared of being out on a limb". The Guardian. London. 2012. július 22. dátummal az eredeti címről archiválva. {{cite news}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2012. október 14. suggested (súgó); Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  11. ↑ Goldsmith, Rosie (2012. december 4.). "Profile: Nigel Farage, UKIP leader". BBC News. 2013. szeptember 21. dátummal az eredeti címről archiválva. {{cite news}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  12. ↑ Dale, Iain (2013. október 2.). "Top 100 most influential Right-wingers". The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2016. május 4.
  13. ↑ "Man of the Moment". The Times. London. 2014. december 30. Hozzáférés: 2014. december 30.
  14. ↑ "UKIP leader Nigel Farage stands down". BBC News. 2016. július 4.
  15. ↑ Liddle, Rod (2016. július 4.). "In praise of Nigel Farage". The Spectator. 2016. július 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. július 8.
  16. ↑ Aki Brexitet kér karácsonyra – itt a UKIP új vezetője – Alfahír, 2016. szeptember 16.
  17. ↑
  18. ↑ Nigel Farage: ‘Brexit has failed’ Politico, 2023. május 16.
  19. ↑ Nigel Farage egy hete alapított pártja tarolna a brit EP-választásokon, portfolio.hu
  20. ↑ UK watchdog to review Nigel Farage's Brexit Party funding, dw.com (angolul)
  21. ↑ European Parliament voting intention: Brex 37%, Lab 13%, Con 7% (19-21 May) Latest YouGov European Parliament voting intention figures, yougov.co.uk (angolul)
  22. ↑ Brexit party may get more EU election votes than Tories and Labour combined – poll, theguardian.com (angolul)

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nigel Farage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nigel_Farage&oldid=29175392”