Ugrás a tartalomhoz

2019-es európai parlamenti választás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2019-es európai parlamenti választások
2014 2019. május 23–26. 2024
Mandátumok száma: 751
Többség: 376 
Részvétel: 50,62%  25 470 ezer szavazó a 50 000 ezerből


Listavezető Manfred Weber Frans Timmermans Margrethe Vestager
Párt EPP S&D Renew EU
Előző választás 221 fő, 191 fő, 67 fő,
Mandátumok
182 / 751(24%)
154 / 751(21%)
108 / 751(14%)
+/– Csökkenés 34 Csökkenés 31 Növekedés 39
arány 21,0 % 18,5 % 13,0 %
+/–
Egyéni kerület
+/–
Listavezető Ska Keller
Bas Eickhout
Marco Zanni Jan Zahradil(wd)
Párt Greens/EFA ID ECR
Előző választás 50 fő, 36 fő, 70 fő,
Mandátumok
74 / 751(10%)
73 / 751(10%)
62 / 751(8%)
+/– Növekedés 22 Növekedés 37 Csökkenés 15
arány 11,7 % 10,8 % 8,2 %
+/–
Egyéni kerület
+/–
Listavezető Violeta Tomić
Nico Cué
Nigel Farage
Párt GUE/NGL EFDD
A szabályok szerint nem alakithatnak frakciót!
 
Előző választás 52 fő, 42 fő,
Mandátumok
41 / 751(5%)
44 / 751(6%)
+/– Csökkenés 11 Növekedés 2
arány 6,5 % 7,19 %
+/–
Egyéni kerület
+/–

Az Európai Bizottság elnöke
a választások előtt
Az Európai Bizottság elnöke
a választások után
Jean-Claude Juncker
EPP
Ursula von der Leyen
EPP

A 2019-es európai parlamenti választásra május 23. és 26. között került sor. Az Európai Parlament 751 tagja 28 ország közel 500 millió európai polgárát képviseli. Az Európai Parlament 2018 februárjában hozott határozata alapján az Egyesült Királyság kiválását követően a parlamenti képviselők száma 705-re csökken.

Szabályok[1]

[szerkesztés]

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikkének 3. bekezdése szerint: „Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra választják”[2] A konkrét lebonyolítás módját a tagországok saját hatáskörükben határozzák meg. Mindössze néhány, az unió összes tagállamára érvényes szabály létezik, ezek közül a legfontosabb, hogy a EP választásnak arányos választásnak kell lennie. Erre a listás választás a legalkalmasabb.

A tagállamok többségében preferenciális szavazást alkalmaznak. Ezen belül is eltérő választási szabályok vannak. Van, ahol egy félig nyitott listára szavaznak, ebben az esetben a választó csak a választáson részt vevő pártok egyetlen általa kiválasztott pártlistán belül szavazhat a listán szereplő egy vagy több jelöltre sorba állítva azokat. A teljesen nyílt listás szavazás esetén a választó különböző listák jelöltjeire is szavazhat.

Más tagállamokban a zárt listás szavazás érvényes. Ebben az esetben a szavazók nem személyekre, hanem csak és kizárólag egy párt listájára szavazhatnak. A listán elfoglalt helyeket a pártvezetés állapítja meg, és ennek megfelelően kerülnek a parlamentbe a képviselők.

Egyedül Írországban alkalmazzák az egyszeri átruházható szavazatok módszerét.

Általában egy-egy ország egy szavazókörzetnek számít,[3] de ez alól is van kivétel. Belgium, Írország, Lengyelország, és Olaszország több szavazókörzetre van felosztva.

Az európai parlamenti választásokra vonatkozó közös szabályok 1976. évi választási okmányának felülbírálatára 2018. június 7-én egy határozattervezetet hagyott jóvá a nagykövetek tanácsa. Ezeknek a módosításoknak a szövegét, miután minden tagállam elkészítette a hivatalos fordítását, az Európai Parlamentnek kell elfogadnia.

A cél, hogy az uniós választásokon növekedjen az európai polgárok aktivitása mind a részvétel, mind a választások jelentőségének tudatosítása területén. Valamint a választások tisztaságának erősítése, a szabálytalan szavazások megelőzése.

A szavazás érvényességnek alsó küszöbértéke kötelezően 5% legyen (a jelenlegi minimális 2% helyett). Ez a módosítás a 2019-es választásokon még csak ajánlás, kötelező csak a 2024-es választásokon lesz.

A tagállamoknak kötelező szankciókat alkalmazni a kettős szavazások kizárására (olyan esetekben, amikor egy uniós polgár egynél több tagállamban szavaz). Ezért kapcsolattartó hatóságokat kell kijelölni, amelyek az olyan polgárokra vonatkozó adatok cseréjéért felelősek, akik az állampolgárságuktól eltérő tagállamban kívánnak szavazni, illetve jelöltként indulni.

Továbbá ösztönzi a módosítás a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az Unión kívüli harmadik országban lakó állampolgáraik számára, hogy szavazhassanak az európai parlamenti választásokon. Ez magyar szempontból fontos módosítás, figyelembe véve a határon túli kettős állampolgársággal rendelkezőket.

Az új szabályzás lehetővé teszi, megfelelő feltételek mellett, az internetes szavazást is, valamint az európai pártcsaládok lógóinak használatát a szavazólapokon.

Választási szabályok országonként
Ország választás
napja
választási rendszer jelöltek
minimális
életkora
határon túli választók
választási lehetőségei
levélben követségen interneten
 Németország május 26 zárt listás 18
 Franciaország május 26 zárt listás 18
 Olaszország május 26 preferenciális 25
 Spanyolország május 26 zárt listás 18
 Lengyelország május 26 preferenciális 21
 Románia május 26 zárt listás 23
 Hollandia május 23 preferenciális 18
 Belgium[4] május 26 preferenciális 21
 Csehország május 23 -május 24 preferenciális 21 nincs rá lehetőség
 Görögország[4] május 26 preferenciális 25
 Magyarország május 26 zárt listás 18
 Portugália május 26 preferenciális 18
 Svédország május 26 18
 Ausztria május 26 preferenciális 18
 Bulgária[4] május 26 preferenciális 21
 Dánia május 26 18
 Finnország május 26 preferenciális 18
 Szlovákia május 25 preferenciális 21 nincs rá lehetőség
 Írország május 24 egyszeri átruházható
szavazatok
21 nincs rá lehetőség
 Horvátország május 26 preferenciális 18
 Litvánia május 26 preferenciális 21
 Lettország május 25 preferenciális 21
 Szlovénia május 26 preferenciális 18
 Észtország május 26 preferenciális 21
 Ciprus[4] május 26 preferenciális 21
 Luxemburg[4] május 26 preferenciális 18
 Málta május 25 zárt listás 18 nincs rá lehetőség

A parlament összetétele

[szerkesztés]
képviselői helyek eloszlása
         
751 képviselői hely

Az Európai Parlament összetétele.[5]
A szabályok szerint az EFDD nem alakíthat frakciót.

A parlamenti helyek elosztását a Lisszaboni szerződés 14. cikke határozza meg. E szerint a képviselők létszáma maximum 750 fő lehet, és az uniós polgárok képviselete arányosan csökkenő módon történik. Egyetlen tagállamnak sem lehet több képviselője mint 96, és a legkisebb tagállamnak is minimálisan 6 képviselői helye van.

A 2014-es európai parlamenti választásoknak megfelelően az európai pártcsaládok a 2019-es választáson is meg kell, hogy jelöljék listavezetőjüket. Ennek megfelelően a legtöbb szavazattal rendelkező európai párt (pártcsalád) listavezetője foglalhatja el az EU legmagosabb tisztségét, ő lesz az Európai Bizottság elnöke. Ahogy ez történt a 2014. évi választásokat követően Jean-Claude Junckerrel. Az Európai szerződésben nincs kötelező jogi előírás arra, hogy a Bizottság elnökének valamelyik párt listavezetőjét kell megválasztani. Csak az szerepel, hogy az Európai Tanácsnak az Európai Bizottság elnökének megválasztásakor kötelező figyelembe vennie az európai parlamenti választások eredményét. A bizottsági elnököt az Európai Tanács javaslatára az újonnan megválasztott parlament szavazza meg.

Az Európai Parlamentben önálló frakció létrehozásához legkevesebb 7 tagállamból 25 parlamenti képviselő szükséges.

EP képviselői helyek országonkénti megoszlása
Ország 2007 2009 2011[6]
December
2013
Július
2014 Javaslat a 2019-es választásokra
Az Egyesült Királyság kilépése utánra[7][8]
"Cambridge" Kompromisszum döntést
(Feb 2018)
változások
from 2014
változás
Gini-index alapján
változás
arányosítás alapján
 Németország 99 99 99 99 96 96 96 96 Állandó
 Franciaország 78 72 74 74 74 79 96 79 Növekedés 5
 Egyesült Királyság 78 72 73 73 73 Csökkenés 73
 Olaszország 78 72 73 73 73 73 89 76 Növekedés 3
 Spanyolország 54 50 54 54 54 57 70 59 Növekedés 5
 Lengyelország 54 50 51 51 51 47 58 52 Növekedés 1
 Románia 35 33 33 33 32 27 33 33 Növekedés 1
 Hollandia 27 25 26 26 26 24 29 29 Növekedés 3
 Belgium 24 22 22 22 21 18 21 21 Állandó
 Csehország 24 22 22 22 21 17 20 21 Állandó
 Görögország 24 22 22 22 21 17 20 21 Állandó
 Magyarország 24 22 22 22 21 16 19 21 Állandó
 Portugália 24 22 22 22 21 17 20 21 Állandó
 Svédország 19 18 20 20 20 16 19 21 Növekedés 1
 Ausztria 18 17 19 19 18 15 18 19 Növekedés 1
 Bulgária 18 17 18 18 17 13 15 17 Állandó
 Dánia 14 13 13 13 13 12 13 14 Növekedés 1
 Finnország 14 13 13 13 13 12 13 14 Növekedés 1
 Szlovákia 14 13 13 13 13 12 13 14 Növekedés 1
 Írország 13 12 12 12 11 11 12 13 Növekedés 2
 Horvátország 12 11 10 11 12 Növekedés 1
 Litvánia 13 12 12 12 11 9 9 11 Állandó
 Lettország 9 8 9 9 8 8 8 8 Állandó
 Szlovénia 7 7 8 8 8 8 8 8 Állandó
 Észtország 6 6 6 6 6 7 7 7 Növekedés 1
 Ciprus 6 6 6 6 6 6 7 6 Állandó
 Luxemburg 6 6 6 6 6 6 6 6 Állandó
 Málta 6 6 6 6 6 6 6 6 Állandó
Teljes 785 736 754 766 751 639 736 705 Csökkenés 46

Az Európai Parlament választása a Brexit elhalasztása miatt a következők szerint módosult. A választásokon minden ország az európai állam és kormányfők 2018 június 28-29-i csúcsértekezletén elfogadott szabályok szerint választott 705 európai parlamenti képviselőt. Az Egyesült Királyság a 2014-es szabályoknak megfelelően 73 képviselőt választott. Mivel a Lisszaboni szerződés értelmében az európai parlament képviselőinek összlétszáma maximum 751 lehet, a fenti táblázatban szereplő 27 plusz képviselő helyre megválasztott képviselők, az Egyesült Királyság végleges kiválásáig, úgy nevezett virtuális képviselői státuszba kerültek. Mandátumaikat csak azt követően vehetik át, hogy a brit képviselők végleg elhagyják az Uniót. A brexitet követően fennmaradó 46 képviselői hely tartalékban marad a jövőben csatlakozó országok számára és az európai parlament létszáma 705 fő lesz.[9] Ezt a változást valamilyen okból a magyar kormány hivatalos EU lapján nem jelzik.[10]

Az Európai Bizottság elnökének megválasztása

[szerkesztés]

Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének 7 bekezdése szerint az európai parlamenti választásokat követően az Európai Parlament választja meg az Európai Bizottság elnökét. A Bizottság elnökére az európai parlamenti választásokon állított listavezetők figyelembevételével és megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel tesz javaslatot. Ezt a jelöltet az Európai Parlament egyszerű többséggel választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges támogatást, az Európai Tanács egy hónapon belül új jelöltet kell hogy javasoljon – szintén minősített többséggel-, akit az Európai Parlament egyszerű többséggel választ meg.

A minősített többséghez a Tanács tagjai minimum 55%-ának (legalább tizenöt tag) és egyben az Unió népességének legalább 65%-át kitevő tagállamok képviselőjének a szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni.

2019. július 16-án az Európai Parlament minimális többséggel Ursula von der Leyent, Németország addigi védelmi miniszterét választotta az Európai Bizottság elnökévé.[11]

Listavezetők

[szerkesztés]

2009-ig az Európai Bizottság elnökét az Európa Tanácsot alkotó állam- és kormányfők választották meg, az Európai Parlamentnek csak jóváhagyási joga volt. Ennek eredményeként az Európai Bizottság vezetői lehettek olyan szürke politikusok mint Romano Prodi vagy José Manuel Barroso. A Lisszaboni szerződés aláírását követő első európai parlamenti választásokon, 2014-ben vezették be a listavezető elvet. Ezen a választáson nevezték meg az európai pártok (pártcsoportok) először jóval a választásokat megelőzően a listavezetőjüket, az Európai Bizottság elnökségének várományosát. Gyakorlatilag ezzel kivéve az Európa Tanács kezéből az európai bizottsági elnök jelölésének jogát. Ez az európai kormány- és államfők ellenállása miatt csak a három legnagyobb pártcsalád (EPP, S&D, ALDE) összefogásával valósulhatott meg. A 3 legnagyobb frakció közös nyilatkozatban nyilvánította ki, hogy csak olyan, az Európa Tanács által javasolt bizottsági elnököt hajlandó megszavazni, aki valamelyik pártcsoport hivatalos listavezetője volt. Hozzátéve, hogy az első szavazáson a posztra a legerősebb frakció listavezetőjét kell megpróbálni megválasztani.[12] A 2014. évi választások eredményeként az Európai Néppárt lett a legerősebb frakció, és a néppárt listavezetőjét, Jean-Claude Junckert választották meg az Európai Bizottság elnökének.

Európai Néppárt

[szerkesztés]

Az Európai Néppárt hivatalos listavezetőjének helyére 2018. szeptember 8-tól lehetett pályázni, a jelentkezés határideje 2018. október 17-én déli 12 óra volt. Jelölni a tagszervezetek elnökei vagy titkárai voltak jogosultak. Az Európai Néppárt európai parlamenti választásokra jelölt listavezetőjének személyéről a Néppárt 2018. november 8-ai kongresszusa döntött Helsinkiben.[13] Az elsőként a Néppárt jelenlegi frakcióvezetője, Manfred Weber jelentette be kandidatúráját, őt a német CDU/CSU jelölte a posztra.

Alexander Stubb (KOK-EPP), Finnország volt miniszterelnöke 2018. október 2-án Brüsszelben sajtókonferencián jelentette be, hogy hivatalosan indul az Európai Néppárt listavezetői helyéért.[14]

Manfred Webert az Európai Néppárt kongresszusa november 8-án 79,2 %-os elsöprő többséggel választotta meg listavetőnek.[15]

Az Európai Néppárt frakciójának 2018-ban a magyarországi politikai pártok közül a FIDESZ és a KDNP a tagszervezete.

Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége

[szerkesztés]

Az európai szocialisták pártja 2018. június 20-án hirdette meg a jelölési eljárást a S&D frakció listavezetőjének posztjára. A „Szocialisták és Demokraták” tagszervezetei 2018. október 19-ig jelölhettek listavezetőt az európai parlamenti választásokra. A jelöltek bemutatkozására és programjuk megvitatására 2018. december 1-én került sor a Szocialisták és Demokraták választási napján. Ezt követően 2018. december 7-8-án a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének lisszaboni kongresszusán döntenek.[16]

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének listavezetői tisztségére három jelölés ismert. 2018. szeptember 17-én jelentette be kandidatúráját a szlovák SMER jelöltjeként Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke, az európai Energia Unió vezetője.[17]

2018. szeptember 19-én jelentette be indulási szándékát Christian Kern, Ausztria volt kancellárja, az osztrák parlamenti ellenzék legnagyobb pártjának, az SPÖ-nek a frakcióvezetője. A jelölés véglegesítéséhez szükséges volt, hogy az SPÖ kongresszusa azt megerősítse.[18] Christian Kern október 6-án bejelentette, hogy visszavonja pályázatát a S&D pártcsalád listavezető helyéért és befejezi politikusi pályafutását, visszatér az üzleti életbe.[19]

Kern visszalépését követően másodiknak Frans Timmermans holland politikus, az Európai Bizottság jelenlegi első alelnöke jelentette be, hogy indul a csúcsjelölti tisztségéért.[20]

Október 17-én Katarina Barley német igazságügyi miniszter is bejelentette, hogy a SPD képviseletében megpályázza az európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének a listavezetői tisztségét. A jelölt egyaránt bírja a párt jelenlegi és korábbi elnökének Andrea Nahlesnek, illetve Martin Schulznak a támogatását.[21]

Kernt követve Maroš Šefčovič is visszalépett a jelöltségtől, így ellenjelöltek híján biztos, hogy a S&D listavezetője Frans Timmermans holland politikus lesz.

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének 2018-ban a magyarországi politikai pártok közül az MSZP és a DK a tagszervezete.

Zöldek/Európai Szabad Szövetség

[szerkesztés]

A Greens/EFA pártszövetség 2018. szeptember 17-én hozta nyilvánosságra a pártcsoport listavezető jelöltjeit. Ezek:

A pártszövetség a zöld pártok hagyományainak megfelelően két listavezetőt jelöl, egy nőt és egy férfit. Ahhoz, hogy valamelyik jelölt a jelölés második körében részt vehessen, szeptember 28-ig minimálisan 5 európai zöld párt támogatását kellett megszereznie. A talpon maradt jelöltek közül a Greens/EFA listavezetőit az európai zöld pártok küldöttei a Greens/EFA pártszövetség tanácsának 2018. november 23. és 25. között Berlinben megrendezett tanácsülésén választhatták meg.[22]

Atanas SchmidtBulgária Zöld Pártjának a jelöltje szeptember 28-ig nem tudta megszerezni a jelöltséghez szükséges legalább 5 tagszervezet támogatását, így a jelöltek száma 3-ra csökkent.

November 24-én brüsszeli tanácskozásukon az Európai Zöldek véglegesítették listavezető párosukat. Hivatalosan is Ska Keller, a német Bündnis 90/Die Grünen képviselője és Bas Eickhout, a holland Baloldali Zöldek párt tagja lett a pártszövetség listavezetője.[23]

A Zöldek Európai Szabad Szövetségnek 2018-ban a magyarországi politikai pártok közül az LMP és a Párbeszéd a tagszervezete.

Európai Konzervatívok és Reformisták

[szerkesztés]

Az Európai Konzervatívok és Reformisták pártszövetségének listavezetőjét a pártszövetség 2018. október 18-ai brüsszeli konferenciáján választották meg. A pártszövetség az Brexitet követően elveszti legnagyobb tagpártját, a Konzervatív Pártot, amelynek jelenleg 20 képviselője van az EP-ben. Ketten jelentették be, hogy indulnak a listavezetői helyért: Hans Olaf Henkel(wd), a német Liberális-Konzervatív Reformer Pártnak(wd) a képviselője és a pártszövetség jelenlegi vezetője, a cseh Jan Zaharadil,(wd) a cseh Polgári Demokrata Párt képviselője.[24] Miután Hans Olaf Henkel visszavonta kandidatúráját, a párt október 20-án Kisinyovban Jan Zaharadilt választotta meg listavezetőnek.

Az Európai Konzervatívok és Reformisták pártszövetségének tagjai között 2018-ban nem volt magyar politikai szervezet, így magyar választók erre a tömörülésre nem szavazhatnak. Ez természetesen a választásokig még változhat.

Liberálisok és Demokraták Szövetsége

[szerkesztés]

Az ALDE listavezetőjét a pártcsoport november 8. és 10. között Madridban tartott konferenciáján készült megnevezni. A pártcsoport listavezetőjének megválasztását nagymértékben befolyásolta az Emmanuel Macron vezette francia kormánypárt, az En Marche döntése, hogy csatlakozik-e a pártcsoporthoz vagy önálló frakciót hoz létre.

Novemberi kongresszusán a pártcsoport úgy döntött, hogy a listavezető megválasztását 2019. február 1-ig elnapolja. A pártcsoporton belül a többség nem támogatta listavezető jelölését.

A Liberálisok és Demokraták Szövetségének 2018-ban a magyarországi politikai pártok közül a Momentum és a Liberálisok volt a tagszervezete.

2019. június 12-én a parlamenti pártcsoport Renew Europe – Újítsuk meg Európát néven állt össze (a korábbi ALDE megszűnt). Ehhez a csoporthoz csatlakozott a francia En Marche (Emmanuel Macron elnök pártja) is. A frakció összesen 110 helyet kapott a 9. Európai Parlamentben.[25]

Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal

[szerkesztés]

Az európai baloldal pártjai 2019. január 26-27-i brüsszeli elnökségi ülésükön dönthettek a listavezető személyéről. A döntést a 41 tagú elnökségnek kellett meghoznia. Mivel a tagszervezetek egy része ellenezte a listavezető állítást, nem zárható ki, hogy az Európai Baloldal nem nevez meg listavezetőt.[26]

Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal pártszövetségének tagjai között 2018-ban nem volt magyar politikai szervezet, így magyar választók erre a tömörülésre sem szavazhatnak. Ez természetesen a választásokig még változhat.

Nemzet és Szabadság Európája

[szerkesztés]

Nem ismert, hogy a Nemzet és Szabadság Európája pártszövetség egyáltalán állít-e listavezetőt, és ha igen, akkor mikor és hol dönt a listavezető személyéről. 2018 november közepéig egyedül Matteo Salvini olasz belügyminiszter jelezte, hogy szívesen lenne a pártcsoport listavetője.

A Nemzet és Szabadság Európája pártszövetségének tagjai között 2018-ban nem volt magyar politikai szervezet, így magyar választók erre a tömörülésre nem szavazhatnak. Ez természetesen a választásokig még változhat. 2019-től a parlamenti pártcsoport Identitás és Demokrácia néven állt össze.

Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája

[szerkesztés]

A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája pártszövetségnek tagjai között 2018-ban nem volt magyar politikai szervezet, így magyar választók erre a tömörülésre nem szavazhatnak. Ez természetesen a választásokig még változhat.

Közvélemény-kutatások – előrejelzések

[szerkesztés]

Az európai választásokhoz kapcsolódóan nincs az Unió összes tagállamára kiterjedő közvélemény-kutatás. Ennek ellenére több intézmény és honlap igyekszik a nemzeti közvélemény-kutatásokat feldolgozva előrejelzést készíteni. Ezeket a szintetizált közvélemény-kutatási adatokat 2017 májusától teszik közzé. A következő táblázatban a frakció alakításához elégtelen értékeket kurzívval jelöljük. A táblázatban a jelenlegi európai pártok (pártcsoportok) szerepelnek. Az esetleges pártszakadások, kizárások és újonnan alakuló csoportosulások nincsenek feltüntetve. A brexit halasztásától függetlenül a közvélemény kutató szervezetek előrejelzései a leendő 705 fős (brit képviselők nélküli parlamenti erőviszonyokra vonatkoznak. Azonban a új parlament megalakulásakor a parlamenti munkában részt vevő 73 brit képviselő jelentősen befolyásolhatja a különböző pozíciók elosztásáért folyó tárgyalásokat és az egyes frakciók erőviszonyait.

Közvélemény-kutatások – előrejelzések
Dátum Forrás GUE
/NGL
Greens
EFA
S&D ALDE Európai
Néppárt
ECR EFDD ENF szélső-
jobb
szélső-
bal
popu-
listák
Frakció
nélküliek
Egyéb
Aktuális parlamenti helyek (Aktuális helyzet: 2018. szeptember 19.[27]) 465313569184814236---30
2019-05-21
Az Egyesült Királysággal együtt
EuropeanElectionsStats.eu
466014776180535861214-45-
2019-05-14 EuropeanElectionsStats.eu
494913769191432176232-2322 (En Marche)
2019-04-18 Európai Parlament 465714976180664562----70
2019-04-09 EuropeanElections
Stats.eu
49511307119042265935249--
2019-03-31 EuropeanElections
Stats.eu
49511317319160265837243--
2019-03-21 Politico 49471326917860246138347--
2019-03-12 EuropeanElections
Stats.eu
49461347318340326038347--
2019-02-03 EuropeanElections
Stats.eu
50431367119041345942336--
2018-12-23 EuropeanElections
Stats.eu
53451367018843365738334--
2018-11-15 EuropeanElections
Stats.eu
57431397618544385534331--
2018-10-10 EuropeanElections
Stats.eu
59391407418443405337333--
2018-09-29 EuropeanElections
Stats.eu
61351407618246395238333--
2018-09-18 Der (europäische) Föderalist 604214095178502159---1050
2018-09-05 EuropeanElections
Stats.eu
56341407518544385340435--
2018-08-13 Europe Elects 6036137104179504955---1025
2018-07-25 Der (europäische) Föderalist 5738145102177502256---1048
2018-07-06 Europe Elects 5834141110185444952---923
2018-05-31 Der (europäische) Föderalist 5537137103178432346---1244
2018-05-18 Europe Elects 6132141112179425847---1221
2018-04-18 Europe Elects 6033143112180425846---922
2018-04-05 Der (europäische) Föderalist 5833137104180412344---1246

Eredmények

[szerkesztés]
Zöld háttérszín jelöli azokat a pártokat, amelyek abszolút többséget szereztek hazájukban.
Sárga háttérszín jelöli az adott országban legtöbb szavazatot szerzett pártot.
Országok Választás napja Pártcsaládok Képviselők megjegyzés Új pártok vagy pártszövetségek
EPP S&D ECR ALDE GUE/NGL Greens/EFA EFDD ID Függetlenek
Németország Németországmájus 262916076211106Német Állatjólét Párt, Volt Európa, Német Kalózpárt
Franciaország Franciaországmájus 2685021 612022 0
UK Egyesült Királyságmájus 230104161112902
Olaszország Olaszországmájus 26818500014280
Spanyolország Spanyolországmájus 2612200854005Vox
JUNTS
Lengyelország Lengyelországmájus 2616523000007
Románia Romániamájus 261491800000USR, PRO Romania
Hollandia Hollandiamájus 23465613001FvD, 50Plus
Belgium Belgiummájus 26433413030
Csehország Csehországmájus 24-25504610023Cseh Kalózpárt
Görögország Görögországmájus 26720060006Greek Solution
Magyarország Magyarországmájus 261350200001
Portugália Portugáliamájus 26790041000
Svédország Svédországmájus 26653312000
Ausztria Ausztriamájus 26750102030
Bulgária Bulgáriamájus 26752300000
Finnország Finnországmájus 26322312000
Dánia Dániamájus 26131512000
Szlovákia Szlovákiamájus 25432200002Kotleba – A Mi Szlovákiánk Néppárt
Horvátország Horvátországmájus 26431100002független
Írország Írországmájus 24400232000független
Litvánia Litvániamájus 26321202001független
Lettország Lettországmájus 25222001001Attīstībai/Par
Szlovénia Szlovéniamájus 26420200000
Ciprus Ciprusmájus 26220020000
Észtország Észtországmájus 26020300001
Luxemburg Luxemburgmájus 26210201000
Málta Máltamájus 25240000000
összesenN/A180148591093969545837

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

2019-es európai parlamenti választás Magyarországon

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Liis Jaansalu: Európai parlamenti választások: a Tanács megállapodott az uniós választási jog korszerűsítését célzó intézkedésekről (pdf). Press Office of General Secretariat of the Council, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  2. AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA (2008/C 115/01). Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2008. szeptember 5. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  3. Franciaországban a nemzetgyűlés Franciaországot 2018. január 3-án az EP választások szempontjából egy választási körzetté nyilvánította, de ezt az alkotmánybíróság elé vitték, és még nem született bírósági döntés.
  4. 1 2 3 4 5 [[#hely:kötelező_szavazás|kötelező szavazás]]
  5. Live results - 29/05/2019 (angol nyelven). European Parliament, 2019. május 29. (Hozzáférés: 2019. május 30.)
  6. Amendments to the protocol on transitional provisions annexed to the EU treaties ratified on 1st December 2011, according to the European Parliament Press release on the ratification of Parliament's 18 additional MEPs, 1st December 2011
  7. MEPs debate who inherits British seats”, politico.eu (Hozzáférés: 2017. április 12.) 
  8. http://bruegel.org/wp-content/uploads/2017/01/PC-2017_02-Euro-Parl-310117.pdf
  9. Europawahl 2019: Wie viele Abgeordnete pro Land? (német nyelven). Europäisches Parlament, 2019. április 29. (Hozzáférés: 2019. május 15.)
  10. A képviselői helyek elosztása a 2019-es európai választások után (német nyelven). Europäisches Parlament, 2019. április 29. (Hozzáférés: 2019. május 25.)
  11. Elfogadta az EP, Ursula von der Leyen lesz az Európai Bizottság elnöke (Serdült Viktória, hvg.hu, 2019-07-16)
  12. Joint declaration by the EPP Group, S&D Group and ALDE Group on the election of the president of the European Commission. S&D Group, 2014. április 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  13. Spitzenkandidat. EPP, 2018. április 9. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  14. Europe Elects. (Hozzáférés: 2018. október 2.)
  15. Know our Spitzenkandidat. Európai Néppárt. (Hozzáférés: 2018. november 23.)
  16. PES common candidate nominations due by 19 October. EURACTIV, 2018. június 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  17. Sefcovic will Spitzenkandidat werden. EURACTIV, 2018. szeptember 17. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  18. Kern ernennt sich zum EU-Spitzenkandidaten der Sozialdemokraten. EURACTIV, 2018. szeptember 19. (Hozzáférés: 2018. szeptember 20.)
  19. "Maßanzug und Krönchen": Christian Kern will kein Berufspolitiker mehr sein. Die Presse, 2018. október 6. (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  20. Orbán Viktor újabb nagy ellenfele jelentkezett be Juncker utódjának (hvg.hu, 2018-10-10)
  21. Katarina Barley (Twitter). (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  22. Four Greens enter race to become European Green Party leading candidates. European Greens, 2018. szeptember 17. [2020. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  23. European Greens elect leading duo, 2018. november 24. [2018. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
  24. Europa Elects, 2018. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  25. Döntöttek Macronék és a liberálisok, milyen néven ülnek be az Európai Parlamentbe (Hvg. hu, 2019-06-12)
  26. European Left: Summary General Assembly. The Party of the European Left, 2018. október 1. (Hozzáférés: 2018. november 15.)
  27. europarl.europa.eu

kötelező szavazás: Ezekben az országokban kötelező a szavazáson való részvétel.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:European Parliament election, 2019
A Wikimédia Commons tartalmaz 2019-es európai parlamenti választás témájú médiaállományokat.