Opportunizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az opportunizmus az a tudatos politika, ami megragadni igyekszik minden kínálkozó lehetőséget az előnyszerzésre, gyakran akár az erkölcsi elvek vagy a másoknak okozott esetleges kár figyelmen kívül hagyása árán is. Az opportunista a pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló, önző és elvtelen személy.

Az erkölcstanban az opportunizmust (haszonlesést) szembesíteni szokás a morális tartással (tisztességgel/becsületességgel). Az alapgondolat az, hogy az önérdek és az "elsőség" féktelen hajszolása más lényeges személyes értékek háttérbe szorulásával lehetséges csak. Azonban a határ a jogos önérvényesítés és az antiszociális mértékű önzés között gyakran nehezen meghatározható, és más gondolkodók az opportunizmus mint legitim választás mellett érveltek.

A Marxista filozófiában[szerkesztés]

A marxista irodalom az opportinizmust a haszonkeresésen kívül a kiegyezésre való hajlandósággal, engedmények tételével is azonosítja, és egyenlőnek tartha a munkásosztály harcának elárulásával a bursoázia javára. Többek között Rosa Luxemburg is felvette a harcot a kispolgári opportunizmussal. Mint szervező és mint agitátor, mint napi újságíró és mint teoretikus, aki így ír erről „Posszibilizmus, opportunizmus” c. írásában:

„Az opportunizmus egyébként olyan politikai játék, melyben kétszeres a veszteség: nemcsak az alapelvek vesznek oda, hanem a gyakorlati eredmény is. Teljesen téves ugyanis az a feltevés, hogy a legtöbb sikert engedmények útján lehet elérni. Mint minden nagy ügyben, itt sem a legravaszabbak a legokosabbak. Bismarck egyszer ezt mondta egy polgári ellenzéki pártnak: „Gyakorlati befolyástokat magatok teszitek lehetetlenné, ha mindig és eleve nemet mondotok.” Mint olyan gyakran, az öreg ebben is okosabb volt a vele egyívásúaknál. Valóban, egy polgári párt, vagyis egy olyan párt, mely a fennálló rendet egészében igenli, de amely e rend mindennapos következményeire nemet mond, afféle korcs képződmény, se hús, se hal.”

Az évek során egyre inkább úgy tekintettek az opportunizmusra, mint a munkásmozgalom, és általában a radikális erők gyermekbetegségére. A munkásmozgalom kimúlása és a marxista eszmék életképtelenségének lelepleződése után már csak pszichológiai értelemben használják a kifejezést.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Posszibilizmus, opportunizmus

Forrás[szerkesztés]

  • Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára