Terrorizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Pentagon biztonsági kamerájának felvétele a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról[1]

A terrorizmus az erőszak alkalmazásának vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni.[2][3] A félelemkeltés az erőszak minden formájának – a kocsmai verekedéstől a hagyományos hadviselésig – velejárója, segítője lehet, de a terrorizmus esetében ez a viszony fordított, az erőszak közvetlen áldozatai, kárvallottai legfeljebb csak szimbolikus kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk másodlagos jelentőségű, legtöbbször véletlenszerű. A terrorizmus modern formáinak kialakulásában fontos szerepe van a tömegmédia létrejöttének, mely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, azok hatását felfokozni.

Híres terrorista szervezetek voltak például a Vörös Hadsereg Frakció, a Vörös Brigádok, az IRA, az ETA, az al-Káida, az Irgun és az új Iszlám Állam.

A szó eredete[szerkesztés]

A terror főnév latinul ijedtséget, rémületet jelent. A ’társadalomra erőltetett rettegés’, ’rémuralom’ értelmében először a francia forradalomban használták a régime de la Terreur, a jakobinus terror idején. Szintén a francia történelemben gyökerezik a Terreur blanche, a fehérterror fogalma, amely eredetileg a Bourbonok fehér zászlajára célozva a restauráció utáni véres megtorlást jelölte.

Története[szerkesztés]

Terrorista cselekmények száma (2008)

Terrorizmus Magyarországon a XXI. században[szerkesztés]

A XXI. század első két évtizedében Magyarország legnagyobb terrorszervezet-ügye a Budaházy György nevével fémjelzett Magyarok Nyilai szervezet ügye volt, amely terrorszervezet ügyében 2016. augusztus 30-án született az elsőfokú, nem jogerős ítélet.[4]

A közelmúltban történt terrorcselekménynek minősülő eset a Teréz körúti robbantás volt, mely alapvetően a Rendőrség ellen irányult.


Fajtái[szerkesztés]

Egyéni terrorizmus[szerkesztés]

A terrorizmus e válfaja a 19. század vége felé bukkant fel, magányos anarchisták, nihilisták hajtottak végre merényleteket Oroszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és másutt. Ezek a terrorcselekmények, melyeket gyakran bosszú is motivált, a hatalmat jelképező személyiségek ellen irányultak, vagyis politikusok, pénzemberek, papok, rendőrök, katonák ellen, akiket a politikai elnyomásért felelősnek tartottak. Úgy gondolták, ezek az akciók képesek az elnyomó gépezetben félelmet, zavart kelteni, azt meggyengíteni. Az egyéni terrorizmus egyik legelső és a maga korában leghíresebb esete a Vera Zaszulics (későbbi marxista forradalmár) által 1878-ban elkövetett merénylet volt Trepov, Szentpétervár rendőrfőkapitánya ellen.

Napjainkban az egyéni terrorizmus leggyakrabban etnikai vagy vallási motivációjú, szintén fontos szerepet kap benne a felháborodás, a bosszúvágy. Jellemző példája az izraeli Baruch Goldstein által 1994-ben a hebroni Pátriárkák Mecsetjében elkövetett mészárlás, melyben 29 muszlim imádkozó vesztette életét, vagy Timothy McVeigh robbantása Oklahoma Cityben, amely 167 áldozatot követelt.

Illegális szervezetek terrorizmusa[szerkesztés]

Az illegális szervezetek által kitervelt és végrehajtott terrorcselekmények esetén szervezett terrorizmusról beszélhetünk, de gyakran ezt tekintik par excellence terrorizmusnak. A csoport terrorcselekményeket általában akkor kezdeményez, ha más eszközökkel nem tudja érdemi tárgyalásra bírni a hatalom élenjáróit, kilátástalannak látja helyzetét, hogy elérje jogos vagy jogosnak vélt követelését. Nemzeti, vallási, forradalmi-ideológiai terrorcsoportok sokasága alakult és működött a 20. század folyamán. Gondot okozhat a magukat felszabadító, forradalmi, szeparatista, gerilla stb. mozgalomnak nevező tényezők azonosítása a terrorizmussal, vagy megkülönböztetésük attól. A 60-as, 70-es években a szélsőbaloldali illetve kisebb mértékben a szélsőjobboldali ideológiájú terrorizmus vált meghatározóvá, ebben az időben jött létre a nemzetközi terrorizmus fogalma, jelentek meg új elkövetési módok, mint például a repülőgépek elpusztítása, eltérítése, a levélbomba stb.

Politikai, ideológiai vonal[szerkesztés]

E korszak legismertebb képviselői az NSZK-beli Vörös Hadsereg Frakció (más néven Baader-Meinhof csoport), az olasz Vörös Brigádok, a francia Action directe (’Közvetlen Akció’). E csoportok egymással, illetve közel-keleti szervezetekkel (Fatah) is szoros kapcsolatokat építettek ki. A dél-amerikai gerillamozgalmak, mint például a perui Fényes Ösvény is gyakran folyamodtak terrorisztikus módszerekhez.

Az 1990-es évektől a szélsőbaloldali, jellemzően a marxizmusra hivatkozó terrorszervezetek eltűntek, vagy eltűnőben vannak, nagyrészt a kelet-európai rendszerváltozásokkal összefüggésben.

Etnikai, vallási vonal[szerkesztés]

A mai terrorizmus alapvetően etnikai-vallási és szeparatista indíttatású. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési formája a globalizálódó „iszlámista”, „dzsihádista” terrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási fundamentalizmushoz kapcsolódik. Legismertebb példa erre az al-Káida terrorszervezet által 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat.

Egyéb[szerkesztés]

A 20. században megjelent környezetvédelmi aktivisták egy része radikalizálódott és nem riadtak vissza robbantásos merényletektől, gyújtogatásoktól. Általánosan a célpontjuk valamely cég vagy annak vezető képviselői. Ezt a fajta terrorizmust szokták még zöld terrorizmusnak, bioterrorizmusnak, ökoterrorizmusnak is nevezni.

Államterrorizmus[szerkesztés]

Államterrorizmus, amikor az állami vezetés igyekszik belső vagy külső ellenfeleit fegyverrel és egyéb eszközökkel megrémiszteni és így meghátráltatni. A hatalmon lévők többnyire belső ellenfélként ítélik meg a hátrányosan megkülönböztetett egyén vagy csoport fellépését az emberi méltóságért és az esélyegyenlőségért. Azt gyakran a hatalmukat és kiváltságuk megnyirbálási szándékaként élik meg, ezért igyekeznek őket különböző eszközökkel megfélemlíteni. Az államok által elkövetett, a terrorizmus ismérveit magukon hordozó cselekményeket gyakran szokás leválasztani a terrorizmus fogalmáról, azokat eufemisztikus módon meghatározni („nemkonvencionális hadviselés”, sőt „terrorellenes harc”, „megtorlás” stb.). Az államterrorizmus szókapcsolatot eredetileg baloldali politikusok honosították meg a hidegháború idején, kezdetben a dél-amerikában meghirdetett Kondor-hadműveletet jellemezték vele, amely a kontinens baloldali forradalmi mozgalmainak megfékezését, visszaszorítását célozta az 1970-es években. A különböző dél-amerikai autoriter rezsimek szoros együttműködésben ebben az időben titkosszolgálati akciók során emberek sokaságát gyilkolták meg, kínozták meg, tüntették el máig nyomtalanul, köztük olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt a baloldali mozgalmakhoz.

Napjainkban az államok, vagy titkosszolgálataik által végrehajtott terrorisztikus akciókat jelöli, például az 1988-as Lockerbie-i merényletet, melyet a líbiai titkosszolgálat hajtott végre, de gyakran ide sorolják például az izraeli hadsereg által a palesztin területeken végrehajtott megtorlásokat, „célzott merényleteket” is, sőt a legtágabb értelemben ide tartozhat minden olyan katonai akció, amely katonai jelentőség nélküli célpont ellen irányul.

A nemzetközi jog az államterrorizmus fogalmát nem ismeri.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Flight 77, Video 2. Judicial Watch. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 30.)
  2. Biztonságpolitikai szemle – Mi a terrorizmus? „Összefoglalva: a terrorizmus a szakirodalomban általában elfogadott körülírások alapján erőszak módszeres alkalmazása abból a célból, hogy félelemkeltés segítségével társadalmi-politikai célokat valósítsanak meg.”. [2016. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 6.)
  3. Btk. 314. § Terrorcselekmény. [2016. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 7.)
  4. Magyarok Nyilai - index.hu

Források[szerkesztés]

  • szerk.: Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó (2006). ISBN 963-327-412-5 

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • ENSZ egyezmények a terrorizmussal kapcsolatban
  • ORIGO/ Vándor Éva: Jegyet adott a mennyországba – mi hajtja az öngyilkos merénylőket
  • Jacques Derrida a terrorizmusról (francia)
  • Jürgen Habermas a terrorizmusról (francia)
  • Az anarchista terrorizmusról (francia)
  • A terrorizmus jövője (angol)
  • crimestart terrorism (angol)
  • Az Al-Kaida térnyerése a Maghreb régióban
  • Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia – könyvismertető[halott link]
  • Női terroristák a radikális iszlámban, új biztonsági kihívások a 21. században
  • János Besenyő, Ph.D. & Ádám Mayer – Boko Haram in Context: The Terrorist Organizations's Roots in Nigeria's Social History
  •  
  • Jonathan Barker: A terrorizmus; ford. Árokszállásy Zoltán; HVG Könyvek, Bp., 2003 (Tények-lényeg)
  • Katona Magda: A tálibok útja a Washingtoni Nyilatkozattól az Al-Káidáig; SVKH, Bp., 2002 (Védelmi tanulmányok)
  • Jason Burke: Al-Kaida. A terror árnyéka; ford. Árokszállásy Zoltán; HVG Könyvek, Bp., 2004
  • Ferwagner Péter Ákos–Komár Krisztián–Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona. Gavrilo Principtől Oszama bin Ladenig; Maxim, Szeged, 2004
  • A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai tapasztalatai. Egyetemi jegyzet; Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bp., 2005
  • A terrorizmus anatómiája. Tanulmányok; szerk. Tálas Péter; Zrínyi, Bp., 2006 (Biztonság a XXI. században)
  • Pap András László: Rendvédelem, terrorizmus, emberi jogok; Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 2007
  • A nemzetközi terrorizmus elleni harc időszerű társadalmi, katonai és rendvédelmi kérdései című nemzetközi tudományos konferencia anyaga; ZMNE, Bp., 2007
  • Gál István László: A terrorizmus finanszírozása; PTE ÁJK Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, Pécs, 2010
  • Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései; Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 2011
  • Terrorizmus és demokrácia a XXI. században. Nemzetközi tudományos és szakmai konferencia. 2011. szeptember 29–30.; NKE Rendészettudományi Kar, Bp., 2012
  • A terrorizmus Rubik-kockája, avagy A fenyegetések komplex megközelítése. Nemzetközi tudományos-szakmai konferencia. 2013. szeptember 30–október 1.; BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság, Bp., 2014
  • Michael Weiss–Hassan Hassan: Iszlám Állam. A terror hadserege belülről; ford. Nagy Marcell, Takács Zoltán; HVG Könyvek, Bp., 2015
  • Marie-Helen Maras: A terrorizmus elmélete és gyakorlata; ford. Varga Tibor; Tudásközpont Tankönyvműhely–Antall József Tudásközpont, Bp., 2016
  • Christoph Reuter: Az Iszlám Állam. A fekete hatalom és a terror stratégiái; ford. Balla Judit; Művelt Nép, Bp., 2016
  • Az Iszlám Állam. Terrorizmus 2.0. Történet, ideológia, propaganda; Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely–Kossuth, Bp., 2016
  • Kis-Benedek József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus; Zrínyi, Bp., 2016
  • Arany Anett–N. Rózsa Erzsébet–Szalai Máté: Az Iszlám Állam kalifátusa. Az átalakuló Közel-Kelet; Osiris–KKI, Bp., 2016 (A külpolitika világa)
  • Loretta Napoleoni: Emberkereskedők. Hogyan tették a dzsihadisták és az Iszlám Állam milliárdos üzletté az emberrablást és a menekültcsempészetet?; ford. Pétersz Tamás; HVG Könyvek, Bp., 2017
  • Lattmann Tamás: A fegyveres erő terrorizmussal szembeni alkalmazásának nemzetközi jogi körvonalai; Dialóg Campus, Bp., 2018 (Nemzetközi és európai tanulmányok)
  • Souad Mekhennet: Azt mondták, egyedül jöjjek. Utazásom a dzsihád frontvonalai mögött; ford. Rusznyák Csaba; HVG Könyvek, Bp., 2018
  • A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században; szerk. Bartkó Róbert; Gondolat, Bp., 2019